A mások élete


Cseh Gizella  2009.5.27. 9:30

Az a film, amelyet ma bemutatni szándékozom, tulajdonképpen egy azon sok egyéb, kedves remekmű közül, amelyek bennem maradtak és élnek...

I.
...léteznek és gondolkodtatnak – évek óta. Egy-egy ilyen filmről pedig írni, beszélni, összefoglalni, hogy tulajdonképpen miért is tartozik ebbe a kvázi „szubjektív kánonba”, könnyű és nehéz – egyszerre…

Az a filmművészeti alkotás, amely mellett végül döntöttem, 2006-ban készült Németországban, forgatókönyvírója–rendezője az elsőfilmes Florian Henckel von Donnersmarck, a címe pedig A mások élete (Das Leben der Anderen). A politikai–lélektani dráma fő témája Kelet-Berlin kulturális életének és az élet minden területét átszövő NDK-s titkosrendőrségnek, a Stasi-nak a kapcsolata.

II.
Vártam ezt a filmet. Már akkor vártam, amikor még csak Németországban vetítették. A tavalyi évben olyan erős széllel söpört végig Európán, hogy hatását szinte nálunk is azonnal érezni lehetett. Meg hát summa summarum: felénk is van jócskán mondanivalója. Az ügynök-téma Szlovákiában sem kevésbé releváns ütőkártya a múlttal való leszámolásban, mint Németországban; a dolog adott formában valamilyen pontig persze el is jutott. Aztán pedig itt van Magyarország példája, ahol hiába tevékenykednek Ungváry Krisztián történész és társai, a dolog mégis alig halad előre. Pedig előbb vagy utóbb ott is szembe kell nézni mindezzel. E nélkül elég nehéz tiszta lapot kezdeni. Még Közép–Kelet–Európában is…

III.
Előbb azonban egy kis családtörténet (amelyben természetesen részben hazabeszélek). A rendező, aki csupán 1973-ban született, egy régi nemesi család sarja. Ez a família a szepességi Csütörtökhelyről – avagy Donnersmarkt-ból (Spišský Štvrtok) származik; ily módon tehát a Nyugat-Németországban született, Amerikában felnőtt, és ugyanott, Nagy-Britanniában, illetve Oroszországban iskolázott Florian Henckel von Donnersmarck és rokonsága történetileg erről a területről eredeztethető. Ennyit előzetesképp…

IV.
Most azonban térjünk vissza magához a filmhez. 1984-et (!) írunk, és az NDK-ban járunk, ahol annak idején amit viccként meséltek, az mára közhellyé vált – és bizony korántsem vicces. A hajdani NDK lakosságának egyik felét megfigyelte a hírhedt titkosszolgálat, a Stasi jól szervezett ügynökhálózata, amelyik az ország lakosságának másik felét tette ki. A mások élete tehát a megfigyeltek élete…
Ebben a helyzetben vagyunk Kelet-Berlinben, ahol a kommunista rendszerhez vakon hű Gerd Wiesler Stasi-ügynököt („HGW XX/7”; Ulrich Mühe érzékeny alakítása) saját kérésére megbízzák azzal, hogy kémkedjen Georg Dreyman (Sebastian Koch) színházi író után, akit nyugati elhajlással gyanúsítanak. A százados hamar rájön, hogy valójában Bruno Hempf kulturális miniszter, a párt Központi Bizottságának tagja utasítására figyeltetik Dreymant és élettársát. A miniszter ugyanis vonzódik Dreyman barátnőjéhez, a színésznő Christa-Maria Sieland-hoz (Martina Gedeck), sőt – hatalmával visszaélve – a nőt egy viszony kialakítására is kényszeríti; gondolván, ha Dreymant letartóztatják, nem állhat az útjába. Mindemellett Dreyman a rendszer támogatója, bár nem ért egyet a disszidensekkel és a másként gondolkodókkal való bánásmóddal. Amikor Georg (tiltó listán szereplő) rendező barátja, Albert Jerska öngyilkosságot követ el, Dreyman ellenlépéseket tesz: egy veszélyes folyamat révén névtelen cikket jelentet meg a Der Spiegel-ben a keletnémet öngyilkosságok létéről és gyakoriságáról (amely lista létezését az NDK gyakorlatilag 1977-ben megszüntette). És íme, a történet másik oldala! Gerd Wiesler a megfigyelés közben ráébred saját élete kisszerűségére: a megfigyelt művészek élik az igazi, valódi, értékes életet, nem pedig ő. E felismerés révén egyre közelebb kerül a művészpárhoz, amely később sorsszerű döntésre sarkallja, illetve amely végzetesen megváltoztatja mind az ő, mind a megfigyeltjei életét: jelentéseiben „álmodni” kezd, hogy védje Dreymant…
Amikor Christa-Maria beszünteti viszonyát a rettegett miniszterrel, a pöröly elindul: a nőt gyógyszerfüggősége miatt letartóztatják. Aztán a vallatások során egy idő után megtörik, majd igent mond az együttműködésre; jövője és színészi karrierjének megóvása érdekében elárulja élettársát. A Stasi ezt követően azon nyomban házkutatásra készül, ám mindeközben Wiesler – aki a nő kihallgatását is vezette – eltávolítja a bizonyítékokat (az írógépet és a kéziratokat) a férfi lakásából. Christa-Maria pedig nem bírja elviselni, főképp hordozni az árulás terhét: hazaérkezése után egy teherautó elé veti magát. Az eredménytelen házkutatás után és a történtek miatt az egész megfigyelési művelet értelmét vesztette; Wiesler főnöke, Anton Grubitz alezredes az akciót leállítja. De sejti, amit sejt, illetve tudja, amit tud: Wiesler karrierjének befellegzett (az „M részlegre” száműzik, ahol levelek bontogatásával keresi kenyerét).
És befejezésképp – íme – a szerzői epilógus: a német újraegyesítés után Dreyman (a közzétett Stasi-aktákban kutatva) rájön az igazságra, és következő könyvét a szórólapterjesztőként élő „HGW XX/7”-nek ajánlja „Szonáta egy jó emberről” címmel...

V.
Amerre bemutatták A mások életét, ott egyaránt komoly szakmai és közönségsikert aratott. A 2007-es Oscar-díj átadáson elnyerte a legjobb idegennyelvű film díját, noha a 2007-es Golden Globe-on csak a jelölésig jutott. A 2006-os Német Filmdíjon hét Lola-szobrot nyert el, köztük a legjobb film és a legjobb férfi színészi alakítás díját is (Ulrich Mühe). A kritikusok szerint a film pedig fordulópont a német közelmúlt ábrázolásában, a nosztalgia helyett kíméletlen képet fest a puha diktatúra léleknyomorító működéséről.

Epilógus
Nem olyan régen olvastam a hírt, valamikor júliusban: gyomorrákban elhunyt Ulrich Mühe, a zseniális Oscar-díjas alkotás Stasi-ügynöke. Sajnos, nagyon fiatalon, alig 54 évesen. (Micsoda vis maior: a film egyik alapötlete épp tőle származott, hiszen a való életben saját felesége hat éven át jelentett róla a Stasi-nak…) Döbbenet: oly sokat adhatott volna még a közép-európai filmművészetnek!
Az utószó jogán pedig csak egy megjegyzés: biztos vagyok benne, hogy a keleti blokkban sosem élt Florian Henckel von Donnersmarck fog még meglepetést okozni az európai filmrajongóknak. Igényességét felmérve: alaposan, de nem sokszor.

Írásunk a Katedra, 2007, XV. évf., 1. sz. cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szlovákul szeretni

Huszár Ágnes

A rendkívül megkapó, egyszerűségében nagyszerű könyvborítón már akkor megakadt a szemem, amikor a kiadó még a megjelenés előtt a világhálón hirdette Durica Katarina legújabb regényét.

2016.6.10.    27


Hétköznapi hőseink

Tompa Orsolya

„Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.” (Olvasmányélmény)

2016.4.13.    5


Mosolyogni tessék!

Fekete Krisztina

Avagy mindaz, amit Janikovszky Évától tanultam...

2015.4.1.  1    56


Mitől lesz isten az ember?

Póda Csanád

Recenzió a Pesti Magyar Színház Frankenstein című előadásáról.

2015.3.3.    24


Swing – az új magyar sikerfilm

Kiss Adrienn Éva

A legújabb magyar gyártású vígjáték három különböző generációjú nő történetét dolgozza fel.

2015.1.21.    10


És a hegyek visszhangozzák

Pénzes Tímea

A kabuli születésű író és orvos világsikerű regényeiért (Papírsárkányok, Ezeregy tündöklő nap) számos olvasó rajong.

2014.11.6.    5


Erlend Loe: Fvonk

Pénzes Tímea

Egy viszonylag vékony kötet, amely főként kétszemélyes párbeszédekből áll. Két férfi párbeszédéből. (Könyvrecenzió)

2014.9.16.   


100 magyar baka

Szilvási Krisztián

Már 100 év is eltelt azóta. Többségében békében, legalábbis az első világháborúhoz mérten, viszonylagos békében.

2014.8.14.   


Senko Karuza: Szigetlakók

Pénzes Tímea

A lapokról egy letűnőfélben levő életforma köszön vissza, ami sok turista számára jelenti a paradicsomot...

2014.7.17.   


Eldorádó – a poklon túl

Pénzes Tímea

A menekült tematika, legalábbis a hírek szintjén, jelen van mindennapjainkban, de szépirodalmi feldolgozása ritkaságszámba megy.

2014.6.5.    6


Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Pénzes Tímea

Amikor hősünk, kéziratokkal a hóna alatt, kilépett az ajtón, a világ nem volt meg.

2014.4.25.    9


Bíró Szabolcs: Ragnarök

Szilvási Krisztián

A Világfa összes ágára esküszöm, hogy bár a viking történelem ismerete nem, de feléjük mutató szimpátiám itt csörgedezik az ereimben...

2014.4.14.