A rendteremtés művészete

Huszár Ágnes  2019.1.30. 13:23

Nézzük csak, mit ajánl a témában a szakértő Marie Kondo a Tiszta öröm című könyvében!

Rengeteg tárgy vesz minket körül. Bevallom, hogy legutóbb, mikor ősz végén eszembe jutott a karácsonyi bevásárlás és ajándékozás, az idegesség kezdett felkúszni a gyomromból az agyamba. Eszembe jutott, hogy egy csomó számomra felesleges „figyelmességet” fogok kapni rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől, és talán én is számukra felesleges dolgokat teszek majd az ajándéktáskába. Már a gondolat is zavart, hiszen én magam (talán ők is) folyamatosan azzal küzdök a házban, hogy „hova tegyem, mit csináljak vele”, hogy az adott dolog ne csak a polcot nyomja, hanem legyen funkciója. Azt is bevallom, hogy az a típus vagyok, ha valamilyen tárgy nincs a szemem előtt, akkor teljesen megfeledkezek róla akár évekre, illetve ahogy idősödöm, egyre több dologról azt gondolom, hogy felesleges birtokolnom, ha nincs használatban. Viszont az a gondolat is gyakran kísért, hogy „igaz, most nem használom, de hátha jól jön valamikor”. Szóval ide rakom, oda rakom, előkerül, rácsodálkozom, majd újra elrakom, és egy időre feledésbe merül. Így megy ez körbe-körbe nálatok is?


Az ilyen problémákra adhat megoldást Marie Kondo KonMarie módszere. A japán hölgy és a rendrakásról szóló könyve világhírűvé vált a fejlett országokban. A 40 nyelvre lefordított könyv már 6 millió példányban kelt el. A könyvpiac szakértői szerint egy könyvet 3 ember olvas el, így a Tiszta öröm címűt kb. 18 millió ember olvashatta már, köztük én is. A praktikus tanácsokat tartalmazó, mégis szórakoztató és elgondolkodtató könyvet egyik barátomtól kaptam kölcsön.

A könyv a rakodás gyakorlati terén számomra alig mondott újat, de a mögötte lévő filozófia nagyon motivált és lendületet adott egy nagy szelektáló, rendrakó hullám kezdetéhez. A hölgy így ismeretlenül is szimpatikussá vált, főleg a nyitottsága, a biztató, derűs és támogató hozzáállása tetszett, aminek a lényege, hogy „a rendrakással és a rend megtartásával vigyél örömöt a mindennapjaidba”. KonMarie alapgondolatai a hétköznapi tiszta öröm elérésében segítenek, így a szelektálásban, válogatásban, rendrakásban. Sőt, abban is, hogy az ember felszámolja az életében a káoszt, kialakítson egy harmonikus, átlátható és rendezett otthont.

A módszer lényege, hogy a rakodást meg kell előznie egy alapos válogatásnak, mégpedig nem helységenként, hanem kategóriánként kezelve a tárgyakat. KonMarie azt javasolja, hogy a ruhákkal kell kezdeni, majd folytatni a könyvekkel, papírfélékkel, majd végül a komono kategória kerül sorra. A komono, vagyis az apró tárgyak kategóriája a legszínesebb csoport, hiszen ide tartoznak a konyhai kellékek, ételek, fürdőszobai kellékek, fogyóeszközök, a hobbihoz kapcsolódó tárgyak, a dísztárgyak és azok a tárgyak, amelyekhez emlékek fűződnek. Valamint számos más kategória, amit érdemes a könyvben átnézni (pl. varróeszközök, sporteszközök, a vésztartalék dolgai), vagy ami megfogalmazódik bennünk, ha a tárgyainkat vesszük szemügyre.

Vegyük a ruhákat. Érdemes tehát egy kupacba hordani a lakásban fellelhető összes ruhát, hogy az ember lássa az egész halmot, és komolyan elgondolkodjon arról, hogy kell-e neki annyi ruha, amennyi előkerült. És itt jön képbe a módszer alapvető gondolata, hogy minden darabról azt kell eldönteni, hogy örömmel tölt-e el engem az a tárgy, vagyis ruha (mert most a ruhák válogatására fókuszálunk). KonMarie szerint abban a képességünkben kell erősödnünk, hogy csak azokat a tárgyakat tartsuk meg, amik örömöt okoznak. Ha pedig a praktikum, a haszna miatt fontos nekünk egy tárgy (pl. porszívó), akkor próbáljunk örömmel tekinteni rá, arra gondolva, mennyi mindenben segít, megkönnyítve a mindennapjainkat.


Ha kiválogattuk a megtartásra szánt dolgokat, vagyis ruhákat (hogy a példánál maradjak), akkor a következő lépésben gondoljuk át a tároló helyeket, ahova a ruhák kerülnek. Először a nagyobb, beépített tárolókat, majd a kisebb, mozdítható rekeszeket, dobozokat vegyük sorra. Ezután következik a ruhák esetében a hajtogatás, aminek a lényege, hogy az adott darabot addig hajtogassuk, míg téglalap készül belőle, majd csavarjuk fel, és állítva tegyük a tárolóba, szorosan egymás mellé. Így ha felülről megnézzük pl. a fiókot, amiben az alsóneműk vannak, egy pillanat alatt átlátjuk a teljes készletet. Ha pedig még színek szerint is rendezzük őket, tiszta örömöt fog okozni a reggeli ruhaválasztás. (Nálam ez tényleg működik, a kora reggeli nehéz ébredés után, mosolyt csal az arcomra a zoknik színskálája.)

KonMarie a könyvéből ez csak egy kiragadott példa, hiszen a konyhai eszközök, ételek, fürdőszobai kellékek és egyéb komono tárgyak tárolására is számos apró trükköt tudhatunk meg. Tanácsot ad a felszabaduló dobozok, szalagok, papírtáskák felhasználására, valamint a helységek és tároló helyek dekorálására is. Valahogy eléri azt, hogy az ember a haszontalannak tűnő dísztárgyak, képeslapok, papírdobozok helyét is megtalálja a lakásban.

KonMarie nyitottsága abban is támogat, ha inkább kidobnád a tárgyak többségét, de abban is, ha a hozzád érzelmileg kötődő tárgyakat meg akarod tartani. Az utóbbi esetben számos tippet ad arra, hogy meglásd az örömöt a megtartott tárgyban, és olyan helyet találj neki az életedben, ahol látva az adott dolgot, örömöt érzel a lelkedben. A Tiszta öröm című könyv beindítja az ember fantáziáját a saját életterének szebbé tételéhez.

Hozzászólások

@

Küldés