Az 50 első randi

Bíró Szabolcs  2007.11.3. 16:12

Henry Roth (Adam Sandler) sosem vágyott többre sok-sok egyéjszakás kalandnál.

Hawaii-n él, kényelmes munkája van állatorvosként (rozmárokat, delfineket, pingvineket gyógyít, és közben különleges barátságokat köt velük), és sorra csábítja el a nyaraló nőket. Persze a végén aztán mindig kitalál valami mesét (a kedvencem a „Titkosügynök vagyok”), és csőre töltött puskával várja a következőt. Mindennapos tevékenysége mellett pedig ütött-kopott hajóját szereli-gondozza, és arról ábrándozik, hogy egy nap mindent hátrahagyva világkörüli útra megy.

Aztán megismerkedik Lucy Whitmore-ral (Drew Barrymore), és úgy érzi, valami megváltozott benne. Lucy-ben valamiért már nem csupán egyéjszakás kalandot lát, és másnap meg is jelenik a megbeszélt helyen (azaz ugyanott és ugyanakkor), de a lány furcsán néz rá és elfut előle. Kiderül, hogy egy autóbaleset következményeként sérült a rövidtávú memóriája, és mindig ugyanazt a 24 órát éli meg. Henrynek két választása van: vagy minden nap elszórakozik a lánnyal, és amint kedve tartja, lelép (ahogy barátja, Ula tanácsolja neki), vagy kitartóan, nap mint nap meghódítja a lány szívét. Henry pedig, hiába élt mindeddig egészen másképp, ez utóbbit választja…

Bármennyire is szomorúnak és drámainak tűnik ez a felvezetés, azért azt egy percig se feledje a kedves olvasó, hogy egy Adam Sandler-filmről van szó. Na és hát milyen is lehetne egy Sandler-film (még ha az alapötlet ilyen romantikus is), mint pörgős, szórakoztató és eszeveszettül vicces…? Mert igen, ez az őrült koponya, aki nagyjából ugyan csak egy figurát tud eljátszani, azt viszont bombajól, megragad minden egyes lehetőséget, amit a tragikus helyzet szül. Ilyen például a családi idill, ahogy Whtimore-ék minden este megünneplik az apa születésnapját, vagy Henry csábítási kudarcai, mert Lucy valahogy nem minden nap képes elsőre beleszeretni. A zakkant barátról, a Rob Schneider alakította Uláról pedig érdemes külön is szólni: őrületes beszólásai, észbontóan poénos alakítása után nem marad más, mint nevetőgörcsben fetrengő nézők. Akit még külön is megemlítenék: Sean Astin, A Gyűrűk Ura végtelenségig hűséges Csavardi Samuja. Az ő alakításától már tényleg hátravetett a kacagás, ahogy szívvel-lélekkel adja elő Lucy bátyját, Doug-ot, az önjelölt testépítőt és kétbalkezes izompacsirtát…

A film helyszíne tökéletes választás. Már magában ez is elég ahhoz, hogy egy-két fokkal derűsebbé váljunk, és ezt csak fokozza a kellemes zene. A film végén pedig hallhatjuk a megboldogult Hawaii-i zenész, Israel Kamakawiwo’ole előadásában felcsendülő Somewhere Over the Rainbow-t is, mely képes a legtöbb ember szemébe könnyeket csalni, de legalábbis gombócot gyúrni a hallgatók torkára.

Az 50 első randi egyszerre őrülten vicces és meghatóan romantikus, mindenki nézze meg, aki csak teheti! Abszolút pozitívum, hogy a mai amerikai filmek többségével ellentétben ez nem csak egyszer nézhető: akár sokadszorra is elérheti a kívánt hatást!

Columbia Pictures, 2004
99 perc
Írta: George Wing
Rendezte: Peter Segal

Hozzászólások

@

Küldés