Az ajándék gésa

Vég Erzsébet  2009.3.30. 19:36

A gésa japán kifejezés, jelentése: professzionális szórakoztató.

A gésa-hivatás fontos elem a japán tradicionális társadalmi életben. A gésák szolgáltatásai kizárólagosan az arisztokraták számára biztosítottak, és ezek a nők igen magas szinten sajátították el a hagyományos japán művészeteket. Eleganciájuk kivételes, akárcsak a vonzerejük. A gésák professzionális vendéglátók – egzotikus változatban. Erotikus hírnevük ellenére a gésák nem kötelesek szexuális szolgáltatást nyújtani.

Már a darab címe is felkeltette az érdeklődésemet abban az irányban indítva el a gondolataimat, hogy vajon ki, kinek és miért ajándékoz egy gésát.

Nos, erre a kérdésemre valójában csak részben kaptam választ, de a darab végére egyáltalán nem bántam. Hogy miért? Mert a kacagtató vígjáték el is feledtette velem az eredeti kérdést…

A történet Japán legkisebb falujában játszódik az amerikai megszállás idején. A kissé ütődött Purdy ezredes elküldi Fisby kapitányt (és a tolmácsot) Tobikibe, hogy építsen ötszögletű iskolát (a Pentagont szimbolizálva), teremtse meg az amerikai álmot és a demokráciát. Az újonnan érkező idegent a helybéliek nagy tisztelettel és szeretettel fogadják, ennek bizonyítására szebbnél szebb ajándékokkal halmozzák el őt (tücsök kalitka, facipő, és persze – bár némi fáziskéséssel – egy gyönyörű gésa). A kapitány természetesen először vehemensen tiltakozik, de aztán megbékél a helyzettel. Mire az iskola és a demokrácia építésébe fogna, a helyiek újabb ötlettel állnak elő: teaházat szeretnének, hiszen egy gésához az dukál. Főhet a feje a kapitánynak, de aztán mégiscsak beadja a derekát, és gyönyörű teaházat építenek.

Kapitányunk elhatározza, hogy a falut felvirágoztatja, ezért kezdetben szebbnél szebb ajándéktárgyakat gyártanak (tücsök kalitka, facipő). Sajnos hamar rá kell jönnie, hogy ezekért az amerikai katonák egyetlen centet sem fizetnek. A szintén helyiek által főzött almapálinkáért viszont igen. Gallonszám rendelik. Nesze neked amerikai álom! Vagy inkább csak furcsa fintora a sorsnak?

Természetesen semmi sem marad titokban a felettes Purdy ezredes előtt, aki tábornoki rangra pályázik és attól tart, hogy ez a kis „malőr” sokat árthat az előléptetésének. Kezébe próbálja venni a dolgot és a helyszínre utazik, majd a teaházat és az üstöket is szétvereti a helyiekkel. Mondanom sem kell, mekkora lesz a riadalma, amikor Washingtonból éppen ellenkező módon reagálnak. Gratuláló, bátorító levelet kap az eddigi munka (t.i. a finom, erős nedű főzés) folytatásához. Na, igen. Amikor az egyik kéz nem tudja…. Szerencsére az őslakosok már elég rutinosak ahhoz, hogy ne hajtsanak végre mindent, amit az „aktuális megszállók” kívánnak, így aztán előkerülnek az üstök.

Történetünk ily módon vidáman végződik, de a darab közben azért néhány elgondolkodtató jelenetet és megjegyzést érdemes fontolóra venni. Ehhez azonban látni kell! Mindenkinek, aki egy kellemes estére, kikapcsolódásra vágyik, jó szívvel ajánlom a Körúti Színház előadását.

Ami a színészi alakításokat illeti, nincs okunk panaszra. Talán mondhatom, hogy a főszereplő fiatal színésznő felnőtt a feladathoz, Sakini (nekem ő a kedvencem) pedig a rekeszizmunkat próbára téve bizonyította alkalmasságát. Az ezredest és a kapitányt alakító színészek pedig most sem hazudtolták meg magukat, joggal érdemelték ki a közönség elismerését.

Főszereplők:
Lótuszvirág, a gésa - Szabó Erika
Fisby kapitány - Kautzky Armand
Purdy ezredes - Tahi-Tóth László
Sakini, a tolmács - Király Adrián
Mao Lean őrmester - Beleznai Endre
Rendezte: Galambos Zoltán

Hozzászólások

@

Küldés