Egy pohárral a háború előtt

Bíró Szabolcs  2007.10.20. 11:28

Dennis Lehane nevét a Titokzatos folyó című regényével, illetve az abból készült filmmel ismerhette meg igazán a nagyvilág.

Így aztán Magyarország sem képezhetett ez alól kivételt. Az Agave Könyvek adta ki a regényt 2004-ben, majd nem sokkal utána következett a borzongatóan fantasztikus Vihar-sziget megjelenése, de aztán három évig nem is hallottunk Dennis Lehane felől semmit, már ami a magyarnyelvű kiadásokat illeti. Három év elteltével most végre megismerkedhetünk a bostoni szerző pályakezdő regényével is, mely nem csak egy géniusz életművének első darabja, de a máig összesen öt kötetet kitevő Kenzie-Gennaro-sorozat nyitó epizódja.

Az alaptörténet szerint adott egy keményöklű és keménydumájú nyomozópáros, Patrick Kenzie és Angela Gennaro, akik (némileg bizarr módon) egy templom harangtornyában bérelik irodájukat. A regény elején Kenzie épp egy kisebb csapat politikussal szemben foglal helyet, akik felfogadják bizonyos Jenna Angeline, egyikük eltűnt takarítónőjének megtalálására. Csakhamar kiderül, hogy J.A.-nek korántsem véletlenül veszett nyoma, és hogy birtokában van néhány rendkívül fontos dokumentumnak. Jennát valójában gyerekjáték megtalálni, ám amit magánál őriz, az hatalmas befolyással bír a hatalomra, és általa az ügy teljes fordulatot vesz. Kitör a háború, és a kezdetben egyszerűnek bizonyult nyomozati eljárás becsületbeli üggyé növi ki magát…

A könyvet elejétől a végéig bizonyos különleges kettősség jellemzi. Míg az egyik oldalon szinte költői leírásokat kapunk, úgy a másikon már arculvág minket a hamisítatlan, aszfaltszántó bostoni szleng. Míg az előző sorban olyan kiélezett humorral találkozunk, hogy hajnali kettőkor is hangosan nevetünk fel rajta, úgy öt mondattal lejjebb már görcsbe ránduló gyomorral fogadjuk a kőkemény, durva, realisztikus leírást… S mind közül talán a legfontosabb, hogy míg a regénytől szimpla szórakoztató krimit várunk, lassanként rájövünk, hogy sokkal többet kaptunk annál.

Lehane semmit nem bíz a véletlenre: ha esetleg az olvasó nem érezné elég feszültnek a légkört a pörgős cselekmény és az egyre feszesebbé váló nyomozás olvasása során, a szerző mindezt még megfejeli egy jó adag komor hangulattal -- ahogy rávilágít a társadalmi hibákra, a politikai korruptságra, a rasszizmusra, a fehérek és feketék közti különbségekre. S teszi mindezt Bostonban, egy olyan városban, ahol a gettó nem az MTV-ből ismert idilli világ, s ahol szájcsaták helyett valódi bandaharcok dúlnak. Az érzés így már megkerülhetetlenül nyomasztó, leginkább talán azért, mert állandóan jelzi, hogy igen, ez bizony a mi világunkban történik, a mindennapjainkat hálózza be. És akkor a két főszereplő magánéletét se hagyjuk szó nélkül: Angie jelenlegi házasságának boncolgatása és Patrick állandó visszaemlékezései erőszakos apjára még mélyebbre ásnak a társadalmi koszban, még inkább felzavarják a szociológiai sártengert…

A lezárásról Lawrence Block jut eszembe, az ő Matt Scudder-sorozata, ahol a bűnös ugyan rendre meglakol, de az egésznek marad valami (hirtelen megmagyarázhatatlan) fanyar mellékíze. Az Egy pohárral a háború előtt pont ilyen: a bűnügy lezárult, de ami az egészet elindította, az már megváltoztathatatlan nyomot vésett főszereplőink lelkébe, és igen, a miénkbe is. Bár teljesen tisztában vagyunk vele, hogy a regény cselekménye mindössze fikció, az utcára azért kissé másképp lépünk ki legközelebb.

Talán észrevétlenül, de behúzzuk a nyakunkat, és megpróbálunk védekezni mindaz ellen, amire Dennis Lehane zseniális első regényében felhívta a figyelmünket…

(Agave Könyvek, 2007, 230 old., fordította: Török Krisztina)

Hozzászólások

@

Küldés