Fél évszázad

Nagy Erika  2009.12.3. 14:52

Gyüre Lajos monográfiája, az Alsószoknya-alkonya Szülőföld Díjban részesült

Közelmúltban egy hagyományos csütörtöki kávéházi esten, Sáka Emese felejthetetlen fuvola előadásával és Sátor Veronika gyönyörű hangján megszólaló Zobor vidéki népdalokkal vette kezdetét Gyüre Lajos, a Madách-Posonium Kiadó Magyar Anteus Könyvek sorozatában megjelent kötetének bemutató estje. A szöveggyűjtemény és részletes bibliográfiája a Kassai Napló szépirodalmi anyagát hivatott bemutatni. A mű zöme (közel kétharmada) ugyanis, mint ahogy azt alcíme (Írók és költők a Kassai Naplóban) és műfajmegjelölése (Szöveggyűjtemény és bibliográfia) rögtön pontosítja is, afféle olvasókönyvként működik, s válogatást ad a szóban forgó lap irodalmi rovatának anyagából.

Tóth László, József Attila-díjas költő negyven évvel ezelőtti történettel kezdte a kötet méltatását Dunaszerdahelyen. Gyüre Lajosnak akkor jelent meg az első verseskönyve és Tóth rajta próbálgatta azóta sem létező oroszlánkörmeit, gondolván, egy-másfél éve a porond közelébe került siheder poétasüvölvényként joga van hozzá. Majd így folytatta az értékelést: „Az azóta eltelt évtizedek alatt – melyben szép lassan, ám látható eredménnyel hozzákorosodtam Gyüre Lajoshoz, akit az öregedésben, ahogy elnézem irigylendő fizikai és alkotói erőnlétét, frissességét, lassan-lassan talán megelőznöm is sikerül – kritikusként még kétszer volt dolgom az írásaival. (Az Irodalmi Szemle szerkesztőjeként az 1970-es évek második felében persze többször is, de az most nem tartozik ide.) Előbb az 1980-as évek elején, a kassai Thália Színpadon bemutatott első mesejátékával, A becsületes molnárlegénnyel kapcsolatban mondtam – az előadás hivatalos felkért értékelőjeként – számára, s gondolom, a velem kapcsolatos megelőző tapasztalatai alapján meglepően kedvező véleményt, majd a 2000-es évek elején egy jeligés színházi pályázat zsűrijének tagjaként emeltük ki többen Apáczai című színművét, s meg kell mondjam, egyáltalán nem azért, mert a döntés pillanatában még nem tudtuk, hogy a jelige őt takarja. Sőt, azóta sem értem, hogy e műve miért nem került még az elmúlt években sem színpadra, jóllehet kvalitásai messzemenően ezt kívánnák. És ezzel nagyjából felvázoltam azokat a főbb területeket (a drámát, illetve a gyermekirodalmat, melyet még gyermekverseivel és -meséivel is kiegészíthetünk), amelyeket írónk több mint fél évszázados pályája során bejárt.”

Hozzászólások

@

Küldés