In memoriam Marilyn

Cseh Gizella  2012.3.13. 6:30

Ötven éve hunyt el Marilyn Monroe, avagy gondolatok az „Egy hét Marilynnel” című film kapcsán.

A filmről hallottam, az alaptörténetről olvastam, a két Oscar-díj jelölésről (Michelle Williams, Kenneth Branagh) értesültem. Mégsem voltak különösebb elvárásaim az adaptációval kapcsolatban. Ehhez képest kellemes meglepetés volt, elsősorban Michelle Williams érzékeny alakítása révén. A Monroe-legenda lehetséges értelmezéséről egy gondolkodtató, bár nem átütő mozi született. És épp a művésznő halálának 50. évfordulóján.

A történet háttere valós. 1956-ban járunk Londonban, amikor is a zseniális színészkirály, Sir Laurence Olivier rendezésre adja a fejét – és nem jelentéktelenebb női főszereplőt keres és választ, mint a kor női ikonját, Marilyn Monroe-t 1). A filmdíva a szerepet el is vállalja; A herceg és a színésznőt 2) le is forgatják. A produkció megvalósítása alatt azonban (Marilyn révén) mégiscsak történt „valami”, valami nagyon személyes - amely dolog végül 1995-ben, majd teljes valójában 2000-ben, a „másik fél révén” ugyan, de mégiscsak napvilágra került. Mily’ szerencse, tehetnénk hozzá, hiszen a világ – a filmistennő imázsán alaposan túlhaladva -, mégiscsak némi valóságalapú, szubjektív hangulatú memoárral/filmélménnyel lehet gazdagabb. Bár tegyük hozzá, ezek némi fenntartással való kezelése azért valójában nem árt. Summa summarum: az anno egy hétnyi forgatási periódus alatt megszületett, majd hamvaiba is hullt „privát” románc a hajdani filmforgatás harmadik rendezőasszisztense, Colin Clark és a világszerte körülrajongott színésznő között adja a cselekmény alapját.3) Ennyi a konkrétum, és most vegyük szemügyre a filmet.

A herceg és a színésznő valóban létező film; kosztümös vígjáték. Ahogy az is tény, hogy Sir Laurence Olivier, az angol színjátszás egyik ikonja volt a film rendezője és férfi főszereplője. Az is valós ugyanakkor, hogy a mai brit filmjátszás élvonala alkotja az erről a forgatásról szóló játékfilm szereplőgárdáját. A Laurence Olivierhez hasonlóan Shakespeare-értő, Oscar-jelölt Kenneth Branagh, a Vivien Leigh-t megjelenítő Julia Ormond, a mindig fenomenális Judi Dench (akit mellesleg 2010-ben Nagy-Britanniában minden idők legnagyszerűbb színpadi színészének választottak), az ifjabbak közül Emma Watson és a férfi főszereplőt alakító, mifelénk főként a Katedrális sorozatból ismert, tehetséges Eddie Redmayne.

Ezek a művészek/karakterek alkotják a „Monroe-jelenség” díszletét, korrekt körítést adva egy szeretetéhes, magányos, bizonytalan (!) és szorongásokkal vívódó fiatal nő portréjának megrajzolásához. Mert a vászonról ez (is) tekint ránk; az „isteni Monroe” mögötti Norma Jeane Mortenson (vagy Baker), akinek még dívaként is két fénykép állt az éjjeliszekrényén: az elmegyógyintézetben gondozott édesanyjáé, és – mivel apját sohasem ismerte, tehát az „akár ő is lehetett alapon” hozzáállással – Abraham Lincolné.

És innen nézve nagyon is érthetővé válik, hogy miért épp egy Michelle Williams-típusú színésznőre volt szükség e film Marilyn-megjelenítéséhez. A vásznon egy sztárallűrjeivel együtt is szimpatikus fiatal nő képe rajzolódik ki, aki foglyává vált egy szerepkörnek, amellyel azonosították, amelyet elvártak tőle (amelynek ugyanakkor ő maga abszolút tudatában volt), és eredeti habitusa ellenére személyiségének erős, meghatározó részévé lett. Mindebből képtelen volt - nem tudott, de talán nem is akart kitörni, szabadulni. És amint vélhető, végül öngyilkosságát (?) is részben ez a tudatosított, de tökéletesen meg- és kiélni, avagy feloldani nem tudott diszkrepancia okoz(hat)ta.

Michelle Williams alakítása makulátlan; sikerül fel- és megidéznie a díva (érzelmi) viharokban bővelkedő életének egy-egy apró részletét: küzdelmeit, esendőségét, és ugyanakkor lényének lefegyverző báját. És mindennek az érzékelhető tudatosságát. De azért megjegyzendő, hogy Marilyn Monroe-t a filmvásznon egyvalaki tudná igazán hitelesen eljátszani: maga Marilyn Monroe…

Az utószó jogán pedig csak egy megjegyzés: Michelle Williamst alakításáért, pályafutása során immár nem első alkalommal, Oscar-díjra jelölték. Bár a filmvilág legfényesebben csillogó jutalmát idén nem ő kapta, a jövőben erre minden bizonnyal sor kerül. Méltán megérdemelten.


Egy hét Marilynnel (My Week with Marilyn)
színes, angol-amerikai filmdráma, 99 perc, 2011

Rendező: Simon Curtis
Író: Colin Clarke
Forgatókönyvíró: Adrian Hodges
Xeneszerző: Conrad Pope
Operatőr: Ben Smithard

Szereplők:
Michelle Williams (Marilyn Monroe)
Eddie Redmayne (Colin Clark)
Kenneth Branagh (Sir Laurence Olivier)
Julia Ormond (Vivien Leigh)
Judi Dench (Dame Sybil Thorndike)



1) Marilyn Monroe (Norma Jeane Mortenson/Baker, 1926.06.01.-1962.08.05.)
2) The Prince and the Showgirl, 1957, r. Sir Laurence Olivier
3) Clark, Colin: The prince, the showgirl and me: the Colin Clark Diaries. London, Harper Collins, 1995; Clark, Colin: My week with Marilyn. London, Harper Collins, 2000.

Hozzászólások

@

Küldés