In memoriam Marilyn


Cseh Gizella  2012.3.13. 6:30

Ötven éve hunyt el Marilyn Monroe, avagy gondolatok az „Egy hét Marilynnel” című film kapcsán.

A filmről hallottam, az alaptörténetről olvastam, a két Oscar-díj jelölésről (Michelle Williams, Kenneth Branagh) értesültem. Mégsem voltak különösebb elvárásaim az adaptációval kapcsolatban. Ehhez képest kellemes meglepetés volt, elsősorban Michelle Williams érzékeny alakítása révén. A Monroe-legenda lehetséges értelmezéséről egy gondolkodtató, bár nem átütő mozi született. És épp a művésznő halálának 50. évfordulóján.

A történet háttere valós. 1956-ban járunk Londonban, amikor is a zseniális színészkirály, Sir Laurence Olivier rendezésre adja a fejét – és nem jelentéktelenebb női főszereplőt keres és választ, mint a kor női ikonját, Marilyn Monroe-t 1). A filmdíva a szerepet el is vállalja; A herceg és a színésznőt 2) le is forgatják. A produkció megvalósítása alatt azonban (Marilyn révén) mégiscsak történt „valami”, valami nagyon személyes - amely dolog végül 1995-ben, majd teljes valójában 2000-ben, a „másik fél révén” ugyan, de mégiscsak napvilágra került. Mily’ szerencse, tehetnénk hozzá, hiszen a világ – a filmistennő imázsán alaposan túlhaladva -, mégiscsak némi valóságalapú, szubjektív hangulatú memoárral/filmélménnyel lehet gazdagabb. Bár tegyük hozzá, ezek némi fenntartással való kezelése azért valójában nem árt. Summa summarum: az anno egy hétnyi forgatási periódus alatt megszületett, majd hamvaiba is hullt „privát” románc a hajdani filmforgatás harmadik rendezőasszisztense, Colin Clark és a világszerte körülrajongott színésznő között adja a cselekmény alapját.3) Ennyi a konkrétum, és most vegyük szemügyre a filmet.

A herceg és a színésznő valóban létező film; kosztümös vígjáték. Ahogy az is tény, hogy Sir Laurence Olivier, az angol színjátszás egyik ikonja volt a film rendezője és férfi főszereplője. Az is valós ugyanakkor, hogy a mai brit filmjátszás élvonala alkotja az erről a forgatásról szóló játékfilm szereplőgárdáját. A Laurence Olivierhez hasonlóan Shakespeare-értő, Oscar-jelölt Kenneth Branagh, a Vivien Leigh-t megjelenítő Julia Ormond, a mindig fenomenális Judi Dench (akit mellesleg 2010-ben Nagy-Britanniában minden idők legnagyszerűbb színpadi színészének választottak), az ifjabbak közül Emma Watson és a férfi főszereplőt alakító, mifelénk főként a Katedrális sorozatból ismert, tehetséges Eddie Redmayne.

Ezek a művészek/karakterek alkotják a „Monroe-jelenség” díszletét, korrekt körítést adva egy szeretetéhes, magányos, bizonytalan (!) és szorongásokkal vívódó fiatal nő portréjának megrajzolásához. Mert a vászonról ez (is) tekint ránk; az „isteni Monroe” mögötti Norma Jeane Mortenson (vagy Baker), akinek még dívaként is két fénykép állt az éjjeliszekrényén: az elmegyógyintézetben gondozott édesanyjáé, és – mivel apját sohasem ismerte, tehát az „akár ő is lehetett alapon” hozzáállással – Abraham Lincolné.

És innen nézve nagyon is érthetővé válik, hogy miért épp egy Michelle Williams-típusú színésznőre volt szükség e film Marilyn-megjelenítéséhez. A vásznon egy sztárallűrjeivel együtt is szimpatikus fiatal nő képe rajzolódik ki, aki foglyává vált egy szerepkörnek, amellyel azonosították, amelyet elvártak tőle (amelynek ugyanakkor ő maga abszolút tudatában volt), és eredeti habitusa ellenére személyiségének erős, meghatározó részévé lett. Mindebből képtelen volt - nem tudott, de talán nem is akart kitörni, szabadulni. És amint vélhető, végül öngyilkosságát (?) is részben ez a tudatosított, de tökéletesen meg- és kiélni, avagy feloldani nem tudott diszkrepancia okoz(hat)ta.

Michelle Williams alakítása makulátlan; sikerül fel- és megidéznie a díva (érzelmi) viharokban bővelkedő életének egy-egy apró részletét: küzdelmeit, esendőségét, és ugyanakkor lényének lefegyverző báját. És mindennek az érzékelhető tudatosságát. De azért megjegyzendő, hogy Marilyn Monroe-t a filmvásznon egyvalaki tudná igazán hitelesen eljátszani: maga Marilyn Monroe…

Az utószó jogán pedig csak egy megjegyzés: Michelle Williamst alakításáért, pályafutása során immár nem első alkalommal, Oscar-díjra jelölték. Bár a filmvilág legfényesebben csillogó jutalmát idén nem ő kapta, a jövőben erre minden bizonnyal sor kerül. Méltán megérdemelten.


Egy hét Marilynnel (My Week with Marilyn)
színes, angol-amerikai filmdráma, 99 perc, 2011

Rendező: Simon Curtis
Író: Colin Clarke
Forgatókönyvíró: Adrian Hodges
Xeneszerző: Conrad Pope
Operatőr: Ben Smithard

Szereplők:
Michelle Williams (Marilyn Monroe)
Eddie Redmayne (Colin Clark)
Kenneth Branagh (Sir Laurence Olivier)
Julia Ormond (Vivien Leigh)
Judi Dench (Dame Sybil Thorndike)



1) Marilyn Monroe (Norma Jeane Mortenson/Baker, 1926.06.01.-1962.08.05.)
2) The Prince and the Showgirl, 1957, r. Sir Laurence Olivier
3) Clark, Colin: The prince, the showgirl and me: the Colin Clark Diaries. London, Harper Collins, 1995; Clark, Colin: My week with Marilyn. London, Harper Collins, 2000.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A rendteremtés művészete

Huszár Ágnes

Nézzük csak, mit ajánl a témában a szakértő Marie Kondo a Tiszta öröm című könyvében!

2019.1.30.    16


Szlovákul szeretni

Huszár Ágnes

A rendkívül megkapó, egyszerűségében nagyszerű könyvborítón már akkor megakadt a szemem, amikor a kiadó még a megjelenés előtt a világhálón hirdette Durica Katarina legújabb regényét.

2016.6.10.    27


Hétköznapi hőseink

Tompa Orsolya

„Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.” (Olvasmányélmény)

2016.4.13.    5


Mosolyogni tessék!

Fekete Krisztina

Avagy mindaz, amit Janikovszky Évától tanultam...

2015.4.1.  1    56


Mitől lesz isten az ember?

Póda Csanád

Recenzió a Pesti Magyar Színház Frankenstein című előadásáról.

2015.3.3.    24


Swing – az új magyar sikerfilm

Kiss Adrienn Éva

A legújabb magyar gyártású vígjáték három különböző generációjú nő történetét dolgozza fel.

2015.1.21.    10


És a hegyek visszhangozzák

Pénzes Tímea

A kabuli születésű író és orvos világsikerű regényeiért (Papírsárkányok, Ezeregy tündöklő nap) számos olvasó rajong.

2014.11.6.    5


Erlend Loe: Fvonk

Pénzes Tímea

Egy viszonylag vékony kötet, amely főként kétszemélyes párbeszédekből áll. Két férfi párbeszédéből. (Könyvrecenzió)

2014.9.16.   


100 magyar baka

Szilvási Krisztián

Már 100 év is eltelt azóta. Többségében békében, legalábbis az első világháborúhoz mérten, viszonylagos békében.

2014.8.14.   


Senko Karuza: Szigetlakók

Pénzes Tímea

A lapokról egy letűnőfélben levő életforma köszön vissza, ami sok turista számára jelenti a paradicsomot...

2014.7.17.   


Eldorádó – a poklon túl

Pénzes Tímea

A menekült tematika, legalábbis a hírek szintjén, jelen van mindennapjainkban, de szépirodalmi feldolgozása ritkaságszámba megy.

2014.6.5.    6


Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Pénzes Tímea

Amikor hősünk, kéziratokkal a hóna alatt, kilépett az ajtón, a világ nem volt meg.

2014.4.25.    9