Közöny

Fodor Tekla  2009.1.2. 13:00

Az életuntság témája lenyűgöző sorokba öntve.

Albert Camus Közöny című regénye valaki valakijének a kedvenc könyve, amely nagy nehezen, de szerencsémre mégis a kezembe került. A cím elsőre kissé visszautasítónak tűnt. Az jutott eszembe: mégis milyen lehet egy olyan könyv, amely eleve életuntságot, nemtörődömséget, hanyagságot sugall.

Főhősünk Mersault, algíri fiatalember, aki másságával hódít barátokat és szerelmet, aki furcsa természete a könyv minden egyes oldalán fel-felvillan. A kisregény kezdése is megegyezik a mű szokatlan hangnemével, hiszen Camus így indít: „Ma halt meg anyám”. Hátborzongató, ijesztő és merész így belevágni egy regénybe. Főhősünket kevésbé érintette rosszul anyja halála. Két nap szabadságot vett ki, utazott a nagy melegben, virrasztott kávéval és cigivel, majd hazament. Könnyet nem ejtett, egyet sem, sőt, a temetésen a hazamenetelen törte a fejét.

Mindennapjai monotonnak bizonyulnak: az egyformán unalmas napok, a cég, a szomszédok, a barátok és a jegyese. Lehetne igazán pörgős élete is, de egész személyiségét uralja a közöny, a letargia. Jegyese is azért van, mert Marie ezt akarja, neki pedig igazán mindegy. A sivár életet élő napjai telnek, az érdekfeszítő oldalak is fogynak, és hirtelen bekövetkezik a nagy bumm.

A csendes, rendes Mersault gyilkol. Öt golyóval lelövi a strandon pihenő arabot, akivel azelőtt a barátja miatt összetűzésbe került. Nem gondolkodik azon, hogy most mit tesz és miért, csak, mintha mi sem lenne természetesebb, a fuldokló melegben drasztikusan véget vet egy életnek.

Letartóztatják, majd vádat emelnek ellene. A bíróságon szinte fel sem merül a rettenetes tette, a megbocsáthatatlan bűne, mindenki a mássága, furcsasága miatt ítéli el. Barátai bizonygatják, hogy jó ember volt, de ez kevés. Halálra ítélik.

A börtönben felkeresi a pap, de Mersault ateista, nem hisz Istenben. Egyedül magában hisz és magában biztos. A maga életében és elkövetkezendő halálában. És itt, az utolsó oldalakon mutatkozik meg szereplőnk hatalmas tudása, Camus nagy tehetsége, és az olvasó elégedetten teszi le a könyvet.

Hozzászólások

@

Küldés