Közöny


Fodor Tekla  2009.1.2. 13:00

Az életuntság témája lenyűgöző sorokba öntve.

Albert Camus Közöny című regénye valaki valakijének a kedvenc könyve, amely nagy nehezen, de szerencsémre mégis a kezembe került. A cím elsőre kissé visszautasítónak tűnt. Az jutott eszembe: mégis milyen lehet egy olyan könyv, amely eleve életuntságot, nemtörődömséget, hanyagságot sugall.

Főhősünk Mersault, algíri fiatalember, aki másságával hódít barátokat és szerelmet, aki furcsa természete a könyv minden egyes oldalán fel-felvillan. A kisregény kezdése is megegyezik a mű szokatlan hangnemével, hiszen Camus így indít: „Ma halt meg anyám”. Hátborzongató, ijesztő és merész így belevágni egy regénybe. Főhősünket kevésbé érintette rosszul anyja halála. Két nap szabadságot vett ki, utazott a nagy melegben, virrasztott kávéval és cigivel, majd hazament. Könnyet nem ejtett, egyet sem, sőt, a temetésen a hazamenetelen törte a fejét.

Mindennapjai monotonnak bizonyulnak: az egyformán unalmas napok, a cég, a szomszédok, a barátok és a jegyese. Lehetne igazán pörgős élete is, de egész személyiségét uralja a közöny, a letargia. Jegyese is azért van, mert Marie ezt akarja, neki pedig igazán mindegy. A sivár életet élő napjai telnek, az érdekfeszítő oldalak is fogynak, és hirtelen bekövetkezik a nagy bumm.

A csendes, rendes Mersault gyilkol. Öt golyóval lelövi a strandon pihenő arabot, akivel azelőtt a barátja miatt összetűzésbe került. Nem gondolkodik azon, hogy most mit tesz és miért, csak, mintha mi sem lenne természetesebb, a fuldokló melegben drasztikusan véget vet egy életnek.

Letartóztatják, majd vádat emelnek ellene. A bíróságon szinte fel sem merül a rettenetes tette, a megbocsáthatatlan bűne, mindenki a mássága, furcsasága miatt ítéli el. Barátai bizonygatják, hogy jó ember volt, de ez kevés. Halálra ítélik.

A börtönben felkeresi a pap, de Mersault ateista, nem hisz Istenben. Egyedül magában hisz és magában biztos. A maga életében és elkövetkezendő halálában. És itt, az utolsó oldalakon mutatkozik meg szereplőnk hatalmas tudása, Camus nagy tehetsége, és az olvasó elégedetten teszi le a könyvet.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szlovákul szeretni

Huszár Ágnes

A rendkívül megkapó, egyszerűségében nagyszerű könyvborítón már akkor megakadt a szemem, amikor a kiadó még a megjelenés előtt a világhálón hirdette Durica Katarina legújabb regényét.

2016.6.10.    27


Hétköznapi hőseink

Tompa Orsolya

„Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.” (Olvasmányélmény)

2016.4.13.    5


Mosolyogni tessék!

Fekete Krisztina

Avagy mindaz, amit Janikovszky Évától tanultam...

2015.4.1.  1    56


Mitől lesz isten az ember?

Póda Csanád

Recenzió a Pesti Magyar Színház Frankenstein című előadásáról.

2015.3.3.    24


Swing – az új magyar sikerfilm

Kiss Adrienn Éva

A legújabb magyar gyártású vígjáték három különböző generációjú nő történetét dolgozza fel.

2015.1.21.    10


És a hegyek visszhangozzák

Pénzes Tímea

A kabuli születésű író és orvos világsikerű regényeiért (Papírsárkányok, Ezeregy tündöklő nap) számos olvasó rajong.

2014.11.6.    5


Erlend Loe: Fvonk

Pénzes Tímea

Egy viszonylag vékony kötet, amely főként kétszemélyes párbeszédekből áll. Két férfi párbeszédéből. (Könyvrecenzió)

2014.9.16.   


100 magyar baka

Szilvási Krisztián

Már 100 év is eltelt azóta. Többségében békében, legalábbis az első világháborúhoz mérten, viszonylagos békében.

2014.8.14.   


Senko Karuza: Szigetlakók

Pénzes Tímea

A lapokról egy letűnőfélben levő életforma köszön vissza, ami sok turista számára jelenti a paradicsomot...

2014.7.17.   


Eldorádó – a poklon túl

Pénzes Tímea

A menekült tematika, legalábbis a hírek szintjén, jelen van mindennapjainkban, de szépirodalmi feldolgozása ritkaságszámba megy.

2014.6.5.    6


Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Pénzes Tímea

Amikor hősünk, kéziratokkal a hóna alatt, kilépett az ajtón, a világ nem volt meg.

2014.4.25.    9


Bíró Szabolcs: Ragnarök

Szilvási Krisztián

A Világfa összes ágára esküszöm, hogy bár a viking történelem ismerete nem, de feléjük mutató szimpátiám itt csörgedezik az ereimben...

2014.4.14.