Lawrence Block: Ha a szent kocsma is bezár

Bíró Szabolcs  2008.6.3. 14:24

Már a címből is könnyen beazonosíthatjuk a könyv témáját:…

…a kocsma emlegetése egyértelműen a szerző sötétebb, komorabb-komolyabb sorozatát juttatja eszünkbe, melyben az engedély nélkül nyomozó Matt Scudder próbálja megkeresni az igazságot, mellette pedig (nem utolsó sorban) saját lelki békéjét.

A sorozat első három epizódjában még nem érzékelhettük annyira, hogy Scuddernek mennyi baja van az alkohollal. Igaz, már az Apák bűneiben is csak bourbon-nel issza a kávét, és valahogy túl sokat ücsörög az Armstrongban (a kuncsaftjai tulajdonképpen mindig itt találják meg). A fejünket azért mégis csak a negyedik kötetben (Döfés a sötétben) kapjuk fel, amikor Scudder agyát elönti a részeg téboly, és egy ártatlan fickót hagy helyben az éjszaka közepén. Az utána következő Nyolcmillió halálban csúcsosodik ki a karakter tragédiája, hiszen itt már sorozatosan köt ki a kórházban, és többször is a saját felfedezései után kell nyomoznia, mert mondjuk nem emlékszik rá, mit csinált az elmúlt két napban.

A Nyolcmillió halál után Block fordított egyet a kockán, és úgy gondolta, visszamegy az időben tíz évet, hogy megírja, milyen volt és mit csinált Scudder, miután már otthagyta a rendőrséget és a családját, de még csak az elején járt alkoholizmusának. Így született meg (eredetileg 1986-ban) a Dave van Ronk dalszövegrészletét kölcsönző Ha a szent kocsma is bezár.

A szerző magát az általános cselekményt is kifordította, hiszen eddig mindig nyomozásról olvashattunk, miközben Scudder megiszik pár pohárral (kivéve a Nyolcmillió halált, ahol nyomozik és iszik egyszerre), itt viszont Scudder iszik és iszik, közben pedig próbál utánajárni egy-két dolognak.

Az első érdekesség, ami már a könyv legelején feltűnik, hogy a főszereplő nem magányosan ücsörög egy asztalnál, hanem hangos kis társaság veszi körül – az ivócimborái (erről a későbbiekben egy kis eszmefuttatást is olvashatunk, amikor Scudder próbál különbséget tenni barát és barát közt). A második érdekesség, hogy nem a szokásos értelemben vett kuncsaftok bízzák meg nyomozással, hanem barátok és ismerősök kérik meg, nézzen utána rablóknak vagy gyilkosoknak. Ő pedig – az eddig megszokottakhoz képest – csak úgy ímmel-ámmal kutakodik, egy ideig nem is igazán tudja, mit kezdjen az idejével, de azért a sorsának nem tud ellent mondani, és akkor is nyomoz, amikor nem akarja…

A könyv már megjelenésekor elnyerte a nívós Maltese Falcon díjat, de hát ezen nincs is semmi meglepő. A cím pedig nagyszerűen illik a regényhez, mely mintha maga is egy hosszú, középtempós, italszagú blues-ballada lenne. Nem egy szokványos krimi, sokkal inkább búskomor lélektani mű, a maga karcos, minimálisra faragott nyelvezetével és tömény öniróniájával. Elolvasása után kétszer is meggondoljuk majd, ha italhoz akarunk nyúlni…

Kiadó: Agave Könyvek kft.
Kiadás éve: 2008
Fordította: Varga Bálint
Eredeti cím: When the Sacred Ginmill Closes
Oldalszám: 222
Ára: 2480 Ft

Hozzászólások

@

Küldés