Lawrence Block: Nyolcmillió halál


Bíró Szabolcs  2008.2.18. 21:11

A Matt Scudder-sorozat ötödik darabja több szempontból is legnek számít a ciklusban.

Az előző részek például jellemzően kétszáz oldal alatt végződtek, és ezek is elég ritka sorközökkel, a Nyolcmillió halál pedig kerek 290 sűrűn szedett oldalon enged betekintést a prostik, a stricik, az alkoholisták és a sorozatgyilkosok újvilági posványába. Na persze nem a terjedelem a legfontosabb változás az előző négy epizódhoz képest.

Matt Scudder eddigi legmocskosabb New Yorkját, Block eddigi legsötétebb képét láthatjuk a városról, és bár a karakter eddig is alá-alámerült a legretkesebb mélységekbe, most fedezi fel a földi pokol legundorítóbb bugyrait. Miközben Matt Scudder épp a kedvenc bárjában ücsörög és szürcsölget, az ajtón egy luxusprosti lép be, leül vele szemben, és elmeséli, hogy ki akar szállni, új életet kezdeni. Az egyetlen gubanc, hogy nem meri megmondani a futtatójának, és ezért kéri az ex-detektív segítségét. Ezzel kezdődik a többszörös díjnyertes regény, de persze amilyen egyszerűnek tűnik a feladat, annyira válik bonyolulttá és szerteágazóvá a cselekmény előrehaladtával.

Scudder megtalálja a stricit, előadja neki a lány óhaját, és bármi durvát is vártunk, csalódnunk kell: a fickó gond nélkül rábólint a kérésre. Talál helyette száz másikat, mondja. Gond tehát egy szál se – mindaddig, amíg a rendőrség rá nem bukkan az érintett lány holttestére egy hotelszobában. A kép tiszta, a rendőrség vádat emel a strici után, és ahogy az a Matt Scudder-könyvekben lenni szokott, nem nagyon akarnak tovább foglalkozni az üggyel. Scuddert azonban maga a vádlott fogadja fel, hogy találja meg az igazi tettest. Nos, erre varrjon gombot a Kedves Olvasó!

Mint azt már az elején említettem, a Nyolcmillió halál több szempontból is leg: ilyen a regény cselekménye is, mely már magában az eddigi legdurvább epizóddá varázsolná a könyvet. A várost még nagyobbnak láthatjuk, és mintha szereplőből is vagy dupla adagot kapnánk. És bárhogy is csiszolom az agyam, eddig hullából is kevesebb volt… Számomra a legmeglepőbb mégis az utolsó harmadban felbukkanó néhány csavar volt: ez eddig abszolút nem volt jellemző a Scudder-könyvekre! Tipikus, ahogy Matt az egész regény alatt összekapart információk birtokában sétálni indul, és sétája végén, afféle megvilágosodásként már tudja is, ki a tettes. Nos, a Nyolcmillió halál végkifejlete kissé máshogy alakul: az elrejtett üzenetek mellett sokkal magasabb az izgalomküszöb, több a fegyver és a fegyvertulajdonos is…

Az előző rész, a Döfés a sötétben, már elkezdte felvezetni a karakter gyors romlását,önpusztítását is, ahogy egyre mélyebbre süpped az alkoholizmusban, és Scudder az utolsó fejezetben rá is szánta magát, hogy meglátogasson egy Anonim Alkoholista gyűlést. A Nyolcmillió halálban a helyzet sokkal súlyosabbá válik: főhősünk (aki néha már-már antihőssé válik) visszatérő vendége az anonim kluboknak, de pár napnál tovább sosem bírja alkohol nélkül. A szerző hihetetlen aprólékossággal ábrázolja az ital utáni vágyat, így aztán ne is lepődjünk meg azon, ha itt-ott úgy érezzük, mintha nem is Scudder, hanem mi magunk sóvárognánk az előttünk álló üveg pia után. A részegség néha annyira eluralkodik rajta, hogy akár két nap is teljesen kiesik az emlékezetéből, és fogalma sincs, mit intézett ez idő alatt, vagy hogy intézett-e egyáltalán valamit.

Lawrence Block Matt Scudder-sorozata kilóg a megszokott detektívregények közül: az ő hosszú története afféle több kötetes fejlődésregény is, melyben a karakter mintha élő személy volna, a gyarló emberek minden hibájával, önpusztítási hajlamával együtt. Hasonlítsuk csak össze az első rész, Az apák bűnei és a Nyolcmillió halál Matt Scudderét: ugyanaz a személy, mégis egyszerre mintha valaki más is lenne.

A Nyolcmillió halál rendkívül fontos és értékes darab, mind a sorozat ötödik részeként, mind teljesen önálló történetként. Nyelvezete karcos és piszkos, de valami egészen különös módon a káromkodás gond nélkül simul bele a leírásokba: talán nem is olyan mocskos, mint maga az elénk tárt kép… Edgar Allan Poe idézete tökéletesen nyitja meg számunkra a Nyolcmillió halál világát, a szerzőnek a könyv 25. évfordulójára írt utószava pedig ugyanolyan tökéletesen zárja is azt. Teljes egész, ehhez nincs mit hozzáfűzni. Nem hisznek nekem? Olvassák el!

(Agave könyvek, 2007, fordította Varga Bálint)



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szlovákul szeretni

Huszár Ágnes

A rendkívül megkapó, egyszerűségében nagyszerű könyvborítón már akkor megakadt a szemem, amikor a kiadó még a megjelenés előtt a világhálón hirdette Durica Katarina legújabb regényét.

2016.6.10.    27


Hétköznapi hőseink

Tompa Orsolya

„Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.” (Olvasmányélmény)

2016.4.13.    5


Mosolyogni tessék!

Fekete Krisztina

Avagy mindaz, amit Janikovszky Évától tanultam...

2015.4.1.  1    56


Mitől lesz isten az ember?

Póda Csanád

Recenzió a Pesti Magyar Színház Frankenstein című előadásáról.

2015.3.3.    24


Swing – az új magyar sikerfilm

Kiss Adrienn Éva

A legújabb magyar gyártású vígjáték három különböző generációjú nő történetét dolgozza fel.

2015.1.21.    10


És a hegyek visszhangozzák

Pénzes Tímea

A kabuli születésű író és orvos világsikerű regényeiért (Papírsárkányok, Ezeregy tündöklő nap) számos olvasó rajong.

2014.11.6.    5


Erlend Loe: Fvonk

Pénzes Tímea

Egy viszonylag vékony kötet, amely főként kétszemélyes párbeszédekből áll. Két férfi párbeszédéből. (Könyvrecenzió)

2014.9.16.   


100 magyar baka

Szilvási Krisztián

Már 100 év is eltelt azóta. Többségében békében, legalábbis az első világháborúhoz mérten, viszonylagos békében.

2014.8.14.   


Senko Karuza: Szigetlakók

Pénzes Tímea

A lapokról egy letűnőfélben levő életforma köszön vissza, ami sok turista számára jelenti a paradicsomot...

2014.7.17.   


Eldorádó – a poklon túl

Pénzes Tímea

A menekült tematika, legalábbis a hírek szintjén, jelen van mindennapjainkban, de szépirodalmi feldolgozása ritkaságszámba megy.

2014.6.5.    6


Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Pénzes Tímea

Amikor hősünk, kéziratokkal a hóna alatt, kilépett az ajtón, a világ nem volt meg.

2014.4.25.    9


Bíró Szabolcs: Ragnarök

Szilvási Krisztián

A Világfa összes ágára esküszöm, hogy bár a viking történelem ismerete nem, de feléjük mutató szimpátiám itt csörgedezik az ereimben...

2014.4.14.