Marcellus Mihály: Aquincum farkasa – Kelta szív

Szilvási Krisztián  2012.6.22. 5:17

Egy rendkívüli történelmi kalandregény...

Marcellus Mihály Pannonia Romanum sorozata az Aquincum farkasa című kötettel folytatódik, amelynek alcíme, a Kelta szív egyenesen utal arra, hogy bár az idő telik, a dolgok változnak, bőven van még mesélnivaló az egyre inkább nemes patinával bevont Aquincum határolta limes innenső (és túlsó) oldalán. A hazánk földjén élő, viruló (majd egyszer bizonyosan hanyatlásnak induló) Római Birodalom történelmi regényciklusa ezúttal egy félig-meddig misztikus, ókori mondavilágba nyúló, a kelta vallásból eredő hiedelmet állít a középpontba, köré építi fel az immár városi ranggal bíró település falain belül és környékén játszódó eseménysort, ahol Aquincum ezúttal inkább markáns kulisszáival, mintsem réteges benső síkjaival siet a történet megjelenítésére. Mielőtt azonban szabadjára engedném Aquincum farkasát, muszáj szót ejtenem a regény körülményeiről, hiszen bár a Kelta szív kronológiailag lineárisan kapcsolódik Marcellus Mihály első Pannonia Romanum kötetéhez, A veteránhoz, időben mégis jóval előbb született.

Marcellus Mihály ugyanis korábban Michael Mansfield (ál)néven jócskán elmélyült már a misztikum mélységeiben: ősi kultúrák iránti vonzalma, a természet szeretete és az emberi hit köré építette fel történeteit, amelyek egyik, előzőleg meg nem jelent darabja az Aquincum farkasa. Az immár két írói leplező, ugyanakkor beszédes hangzású névvel alkotó szerző valójában Mészáros Mihály néven született 1962-ben Budapesten. Neveltetése vallásos közegben, vallásos szellemiséggel történt – olyannyira, hogy később egy ideig tényleges lelkészi feladatokat is ellátott. A valódi helyét és tehetségét kereső intellektus nyilvánult meg abban, hogy kétkezi munkásként, illetve zenészként ugyanúgy dolgozott korábban, mint grafikusként vagy éppen könyvelőként. Írói beállítódása nem vezeti erőszakkal zárt műfajok keretei közé, hiszen a már szóba hozott misztikus témák (thrillerek, krimik) mellett a Historium Kiadó jóvoltából elindíthatta történelmi témájú sorozatát, a magyar földön játszódó Pannonia Romanum regényciklust.

Az Aquincum farkasa története a Krisztus utáni 134. évben kezdődik. A vízmenti limes-város három nagyhatalmú, előkelő pozíciót betöltő nemesura privát és titkos szórakozását vívja Aquincum határain kívül, az asszimilációt elutasító kelták lakta hegyvidéki erdőségben: az őslakókat célpontba állítva rendeznek embervadászatokat. Falvaikat lerombolják, családjaikat lemészárolják, a férfiakkal pedig életre-halálra menő macska-egér játékot űznek. Kedvtelésből elkövetett kegyetlenkedéseik ezúttal egy olyan öregember halálhoz is vezetnek, aki varázserejét utolsó leheletével foglyul ejtett unokájába plántálja. A név nélküli fiatal fiú azonban megszökik a fogságból, belopakodik Aquincumba, és egy kereskedőből lett gazdag úr birtokán húzza meg magát, ahol saját vére, a kelta szolga, Axion veszi gondozásába. Ám a katonák rájuk találnak, gladiátorként viszik őket kivégzésre, ahol az időközben Quercusnak (Tölgyfa) elnevezett fiú varázserejével a helytartó szemei előtt menti meg magukat és sorstársaikat a felbőszült vadállatok karmaitól és fogaitól.

Tizenkét év telik el, Hadrianus császár helyett immár Antonius Pius a Római Birodalom vezetője, Aquincum pedig szebb, nagyobb és gazdagabb, mint valaha. Quercus egy városközeli kőfejtőben nőtte ki magát izmos daliává, s egy véletlen folytán ura Aquincumba költözvén magával viszi őt is. A fiatalember természetesen nem tett le arról, hogy bosszút álljon családja gyilkosain, csak a megfelelő időre és alkalomra vár, hogy vérében hordozott, s az istenek által ráruházott természetfeletti erejével vegyen revánsot a kegyetlenkedőkön. Amikor aztán egy fiatal és gyönyörű nemes római hölgy, Santina – akit Quercus még gyerekként a gazdag úr birtokán tudattalanul, átváltozó ereje segítségével mentett meg nevelőapja erőszakoskodásától – élete és tisztessége veszélybe kerül iszákos férje által, Aquincum éjszakájában megjelenik egy óriási, rettenetes farkasszerű lény, és elszabadul a pokol.

Marcellus Mihály könyve misztikus bűnügyi történelmi regény. Első blikkre talán erőltetettnek tűnhet három ennyire különböző műfaji tengely egybekapcsolása, ám éppen ez benne a kihívás, a buktatók elkerülése pedig pontosan a dicséret fokát jelenti. Merthogy az Aquincum farkasa beállítódását tekintve teljesen egységes történet, ahol a látszatra eltérő karakterisztikák éppen, hogy erősítik egymást.

A könyv alcíme, a Kelta szív pontosan arra utal, hogy A veteránnal ellentétben Marcellus tulajdonképpen oldalt vált, és a menekülésre-bujkálásra kényszerített, leigázott, vagy sikeresen beolvasztott őslakosok pártját fogván közelíti meg Aquincumot, s rajta keresztül a teljes Római Birodalom szemléltetését. A fennkölt római életforma eraviscusokat pallérozó hozományai ezúttal sokkal durvábban, mesterséges, ámde nem szükségszerű beavatkozásként vannak jelen – mindez azonban elengedhetetlen nézőpont annak érdekében, hogy az olvasó a cselekmény szándékainak megfelelően Quercus szemével lásson, fülével halljon, és szívével érezzen. A történet fordulói és fordulatai hűen követik a karakterisztika elvárta dramaturgiát, egy helyütt viszont ezen túlmenően is sikerül Marcellusnak meglepőt húznia: Santina halála egyszerre váratlan tragédia, a sztori szempontjából pedig önigazoló olaj a tűzre. Quercus figurája a visszafogott dialógusok és a remek módon nem erőltetett narráció ellenére is mély – mégpedig az írónak sikerül elérnie, hogy ezt a mélységet kisebb-nagyobb mértékben maga az olvasó saját énjéből invesztálja bele. Éppen ezért az eraviscus fiú-fiatalember érzelmi megítélése változó is lehet. Brávó!

A többi karakter, a római oldal figuráinak körülrajzolása több, mint hiteles, már ami az ember elemi ábrázolásmódját illeti. Az összetett személyiségek – akik számítóak és gonoszak, ám egyben pozitív érzelmek és cselekedetek meghozatalára is képesek – rendkívül életszagúan jelennek meg és tevékenykednek a lapokon, nagyszerű szemléltetéseként annak, hogy nem mindig minden fekete és fehér, ráadásul, ha nézőpontot váltunk, akár totálisan vice versa is lehet.

Az Aquincum farkasa stílusa A veterán után (illetve előtt, illetve mindegy) is megmaradt annál a jóérzésű, legjobb értelemben vett fennkölt szóhasználatnál és fogalmazásmódnál, amely igazi „elmesélős” légkört teremt, s amely a végletekig megadja a nyelvnek (hangsúlyozom: a magyar nyelvnek) a neki kijáró őszinte tiszteletet. Manapság ez nálam szinte mindennél nagyobb erény: úgy tekinteni vissza a múltra, hogy a légies könnyedséggel működő és kezelt stilisztika ünneppé varázsolja a leírtakat. Marcellus Mihály regénye az elmondottaknál fogva nem is lehet más, mint kiváló propagandája a történelemnek, az emberi erénynek és esendőségnek, valamint annak az eszköznek, amely mindezek elmondására alkalmassá tesz: az írásnak.

Az Aquincum farkasa – Kelta szív rendkívüli érzékenységgel megénekelt történet, ahol teljes mértékben beteljesedik az, amiért az emberiség az írást és az olvasást feltalálta. Az én mondataim pátosza az ő valódi értékeivel azonban közel sem vetekedhet.

Hozzászólások

@

Küldés