Philip K. Dick: Várjuk a tavalyi évet
Avagy időutazás időgép nékül…
Az Agave kiadótól már megszokhattuk, hogy az új esztendőt mindig Philip K. Dickkel kezdik, aztán év közben kiadnak még úgy 4-5 könyvet a Mestertől. Idén sem volt ez másképp: amint végigettük a karácsonyt, majd végigittuk a Szilvesztert, a józanodást már a Várjuk a tavalyi évet című, ereteileg 1966-ban megjelent sci-fi remekkel vészelhettük át.
Mint a legtöbb jellegzetes Dick-sztoriban, úgy itt is egy negatív utópiát láthatunk, csupa-csupa sötétséget és kritizálni valót az emberiségben. Mindennek hátterében egy klasszikus sf-ponyva elem áll, mégpedig a galaktikus
háború, melyet három bolygó vív egymással. Ám a szerző – mint mindig – csak díszletnek használja a ponyvajegyeket, a történet magva mélyen filozofikus széppróza, középpontjában egyetlen ember tragédiájával, aki lehetne akár maga az író is.
Dr. Eric Sweetscent a számára lehető legrosszabb helyen él, a lehető legrosszabb házasságban, mindennapos munkája pedig a lehető legbizarrabbak közé tartozik: az örök életre áhítozó emberek (köztük a bolygó diktátora) szerveit cserélgeti napi rendszerességgel, ha kell, akár egy bolygóközi tárgyalás kellős közepén is. Felesége egy újfajta kábítószer rabjává válik, majd magával ragadja férjét is, aki másképp vonakodna ellenszert találni a függőségre. A drog hatása rendkívüli: használóját ide-oda dobálja az időben, arról nem is beszélve, hogy már egyszeri használat után is halálos függőséget okoz…
Sweetscent tulajdonképpen nem is tesz mást végig, mint az időben szerencsétlenül hánykolódva keres válaszokat egyre bonyolultabb kérdéseire, és próbál életben maradni. A legcsavarosabb, legizgalmasabb gondolatmenetek pedig az ő utazásaival párhuzamosan kerülnek elő, mely részek igazi ínyencfalatok lehetnek a filozófia (akár laikus) kedvelőinek.
Talán az én hibám, de nekem úgy tűnt, a Várjuk a tavalyi évet kissé vontatottabb, eseménytelenebb regény, mint amiket eddig Dicktől olvashattam – ezirányú gondolataim viszont csak a történet nagyjából egyharmadáig tartottak, ahol aztán „beindult” a könyv.
Aki szereti PKD Mester műveit, annak ez a regény sem fog csalódást okozni. Aki viszont még nem „ismerkedett meg” ezzel az egyedi íróval, az inkább ne ezzel a könyvvel kezdje az ismerkedést (erre a célra egyébként is inkább a novellásköteteit tartom a legtökéletesebbnek). Második lépésként már bátran választhatjuk ezt is.
(Agave Könyvek, 2008, 205 oldal, 2480 Ft, Fordította: Pék Zoltán)
Hozzászólások
A rovat további cikkei
A rendteremtés művészete
Nézzük csak, mit ajánl a témában a szakértő Marie Kondo a Tiszta öröm című könyvében!
2019.1.30. 16
Szlovákul szeretni
A rendkívül megkapó, egyszerűségében nagyszerű könyvborítón már akkor megakadt a szemem, amikor a kiadó még a megjelenés előtt a világhálón hirdette Durica Katarina legújabb regényét.
2016.6.10. 27
Hétköznapi hőseink
„Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.” (Olvasmányélmény)
2016.4.13. 5
Mitől lesz isten az ember?
Recenzió a Pesti Magyar Színház Frankenstein című előadásáról.
2015.3.3. 24
Swing – az új magyar sikerfilm
A legújabb magyar gyártású vígjáték három különböző generációjú nő történetét dolgozza fel.
2015.1.21. 10
És a hegyek visszhangozzák
A kabuli születésű író és orvos világsikerű regényeiért (Papírsárkányok, Ezeregy tündöklő nap) számos olvasó rajong.
2014.11.6. 5
Erlend Loe: Fvonk
Egy viszonylag vékony kötet, amely főként kétszemélyes párbeszédekből áll. Két férfi párbeszédéből. (Könyvrecenzió)
2014.9.16.
100 magyar baka
Már 100 év is eltelt azóta. Többségében békében, legalábbis az első világháborúhoz mérten, viszonylagos békében.
2014.8.14.
Senko Karuza: Szigetlakók
A lapokról egy letűnőfélben levő életforma köszön vissza, ami sok turista számára jelenti a paradicsomot...
2014.7.17.
Eldorádó – a poklon túl
A menekült tematika, legalábbis a hírek szintjén, jelen van mindennapjainkban, de szépirodalmi feldolgozása ritkaságszámba megy.
2014.6.5. 6
Stefano Benni: Gyorslábú Achille
Amikor hősünk, kéziratokkal a hóna alatt, kilépett az ajtón, a világ nem volt meg.
2014.4.25. 9