Príma környék


Kovács Andrea  2013.1.23. 4:05

Avagy egy félős néző vallomása a komáromi Jókai Színház előadásáról.

Olyan sok dolog kavargott a fejemben a komáromi előadás után, hogy csak nagy nehezen tudtam összeszedni a gondolatokat.

Megnéztem a Jókai Színház akkor még premierdarabját.
(Spiró György: Príma környék, legközelebb februárban játsszák a komáromi Jókai Színházban, ifjúsági bérlet. A szerk.)

Valló Péter rendező sok díjjal büszkélkedhet, és ez alkalommal sem okozott csalódást. Izgalmas teret épített fel, kevés díszlettel, a háttérben sejtelmes fóliafüggönnyel. Tetszik a kert személtetése zöld fényekkel, a háttérben a zenekarral. A nézőtér ezúttal felkerült a színpadra, de ez ne tévesszen meg senkit! Bőven elfértünk a kialakított ülőhelyeken.

Kihunynak a fények, majd egy pillanat múlva már az Édes Otthon nevű nyugdíjas panzióban találjuk magunkat. A színészek kivétel nélkül nagyszerűen alakítanak: Benkő Géza és Fabó Tibor lubickolnak a szerepben.

Géza Férj karakterét az élet formálta, kicsit materialista, kicsit rosszindulatú, kicsit mások zsebében turkáló átlagpolgár, akinek megvan a magához való esze. Fabó Tibor Sunyi bá´-ja igazán játékos teremtmény, nem rejti véka alá, hogy ebben az otthonban a törődés bizony pluszpénzbe kerül. Az ő alakításukon kívül még Molnár Xéniát emelném ki – a karaktere végig rejtélyes maradt számomra. Kellemes hangja megtölti a levegőt, de állandó remegésével, toporgásával jelzi, hogy valami nincs rendben. A drámai vonalat leginkább Holocsy Krisztina Feleség alakja hozza meg, ő fedezi fel, hogy a kastély területén négylábúakra és kétlábúakra is vadásznak.

Ez ugyanis nem egy közönséges otthon! Az egyik szárnyban német és orosz vadászok szállnak meg, akiket csak extra szolgáltatásokkal lehet itt tartani. Ezért a személyzet segédletével kilőhetik a beteg, mozgásképtelen és haszontalan „édes kicsi öregeket”. A történet és az elgondolás annyira megdöbbentő, hogy folyton fenntartja az ember figyelmét. A feszült hangulatot jól oldják Sunyi bá´ jól elejtett poénjai és kacaja, valamint a hol egyiptomi, hol indián, hol nővérke ruhába bújtatott lányok feltűnése. Csúcspont az orosz és német dal előadása is a török jelmezes alkalmi kórustól.

Szomorú perceket hoz Dráfi Mátyás színre lépése, vagyis inkább gurulása. Szemében látom a kétségbeesett öreget, aki szavaival is kérleli rokonait – ne engedjék, hogy őt is kivigyék a kertbe. Lánya és veje nem hisznek neki, beszédét csak a demenciának és képzelődésnek tudják be.

Majd három idős néni érkezik tolószékkel, hogy célponttá váljanak. Arcuk a teljes kiábrándultságot, keserűséget és félelmet tükrözi, sírni tudnék a láttukon. A vadászok dolguk végeztével hangosan mulatnak, isznak, táncolnak, cigányzenészek húzzák a talpalávalót. Ez a fajta dőzsölés kissé babiloni hangulatot kelt, a hangzavarból csak néha tűnik ki egy-egy kacagás vagy a sikoltozó fiatal lányok hangja.

Egyetlen negatívumot tudok felhozni az előadás rovására, ez pedig az állandó fegyverdurrogás. Szívbajos színházlátogató lévén nincs más, ami úgy ki tudna hozni a sodromból, mint egy élőben elsütött fegyver. Mivel azonban itt a vadászat hangsúlyos szerepet kap, ez valahol elkerülhetetlen. Jobb ötlet híján, hol az egyik fülemet fogom be az előadás alatt, hol a másikat, tompítva a zajt. Képtelen vagyok a finom jellemrajzokra, a történet pergő ritmusára és az ügyes alakításokra koncentrálni, mert a néhány percenként felhangzó, hangos lövések mindig megszakítják a gondolatmenetemet. Nem tudok sodródni, nem tud vinni a színház, mert csak a félelmemre lehet összpontosítani. Gyors, belső statisztikákat végzek: ha most már kb. négy perce beszélnek, akkor mindjárt megint lőni fognak. A sokadik lövésnél már a könnyeimmel küszködöm, haragszom magamra, haragszom a félelemre. És onnantól nincs odafigyelés, csak az ideges szívdobogásomat hallom a torkomban, pedig annyira, de annyira tudnám imádni az egészet!

Nem tisztem tanácsokat osztogatni, csupán egy javaslatot fogalmaznék meg: egy előre felvett, távolinak ható fegyverhang talán jobban meg tudná mozgatni a néző fantáziáját, és ha még játszanának is a hang közeledésével, akkor nem ijedeznének az „édes kicsi öregek” és félénkebb természetűek a nézőtéren.

Ettől függetlenül 10 pontosból 10-es az előadás, mindenkinek csak ajánlani tudom!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A rendteremtés művészete

Huszár Ágnes

Nézzük csak, mit ajánl a témában a szakértő Marie Kondo a Tiszta öröm című könyvében!

2019.1.30.    16


Szlovákul szeretni

Huszár Ágnes

A rendkívül megkapó, egyszerűségében nagyszerű könyvborítón már akkor megakadt a szemem, amikor a kiadó még a megjelenés előtt a világhálón hirdette Durica Katarina legújabb regényét.

2016.6.10.    27


Hétköznapi hőseink

Tompa Orsolya

„Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.” (Olvasmányélmény)

2016.4.13.    5


Mosolyogni tessék!

Fekete Krisztina

Avagy mindaz, amit Janikovszky Évától tanultam...

2015.4.1.  1    56


Mitől lesz isten az ember?

Póda Csanád

Recenzió a Pesti Magyar Színház Frankenstein című előadásáról.

2015.3.3.    24


Swing – az új magyar sikerfilm

Kiss Adrienn Éva

A legújabb magyar gyártású vígjáték három különböző generációjú nő történetét dolgozza fel.

2015.1.21.    10


És a hegyek visszhangozzák

Pénzes Tímea

A kabuli születésű író és orvos világsikerű regényeiért (Papírsárkányok, Ezeregy tündöklő nap) számos olvasó rajong.

2014.11.6.    5


Erlend Loe: Fvonk

Pénzes Tímea

Egy viszonylag vékony kötet, amely főként kétszemélyes párbeszédekből áll. Két férfi párbeszédéből. (Könyvrecenzió)

2014.9.16.   


100 magyar baka

Szilvási Krisztián

Már 100 év is eltelt azóta. Többségében békében, legalábbis az első világháborúhoz mérten, viszonylagos békében.

2014.8.14.   


Senko Karuza: Szigetlakók

Pénzes Tímea

A lapokról egy letűnőfélben levő életforma köszön vissza, ami sok turista számára jelenti a paradicsomot...

2014.7.17.   


Eldorádó – a poklon túl

Pénzes Tímea

A menekült tematika, legalábbis a hírek szintjén, jelen van mindennapjainkban, de szépirodalmi feldolgozása ritkaságszámba megy.

2014.6.5.    6


Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Pénzes Tímea

Amikor hősünk, kéziratokkal a hóna alatt, kilépett az ajtón, a világ nem volt meg.

2014.4.25.    9