"Lelkünk zenéje"

Póda Erzsébet  2005.4.6. 13:24

A szepsi származású művésznő, Sivák Enikő, Lelkünk zenéje című kiállítását a magyarországi St.Martin kísérte zenéjével.

Sivák Enikő éveken át tanított, az iskola korlátait azonban kinőtte. Egy ideig terrakotta kisplasztikákat alkotott, majd váltott, és jelenleg már akvarell pasztell képekkel foglalkozik. Mert amikor az ember szárnyalni kezd, vagy a művészi, nyitottabb világ felé fordul, akkor nem tűri többé a korlátokat, és érzékennyé válik a világ történéseire – vallja. Megrajzolta már az iraki háború kitörését, a cúnami pusztítását (a történtekkel egyidőben, miközben az eseményről még nem is értesült), és képre vitte Wakantanka legendáját is. Volt kiállítása Szepsiben, Kassán és Érsekújvárott, és további színhelyek következnek. A nagysikerű márciusi kiállítást az ihletet adó híres magyarországi művész, St.Martin zenéje kísérte.

--Egy alapos önismeret után változott meg az életem – kezdi a történetét a művésznő, akinek fergeteges sikerű, St.Martin koncerttel egybekötött kiállítását legutóbb Ipolyságon tekinthették meg az érdeklődők. -- Szükségét éreztem, hogy a belső világomat kitisztítsam, és rendet teremtsek magamban. Vágytam a tudásra, új ismeretekre, ezáltal sokkal nyitottabbá vált a kapcsolatom a képzőművészettel, és kezdtem megérteni a körülöttem levő látatlan világban történő dolgokat is. Ez rendkívül fontos a művész számára, mert másként nem tud közvetítő lenni -- fent és lent között. Két évvel ezelőtt történt életemben az igazi áttörés. Elmentem St. Martin koncertjére Kassára. Lenyűgözött a csodálatos zenéje, a mélységeivel és magasságaival. Javában tartott a koncert, amikor érdekes dolog történt velem. Az Alturas (Ormok) című zeneszám hallgatása közben úgy éreztem, megnyílt előttem egy hatalmas kapu, és kezdtem látni a képeket. Azóta folyamatosan alkotok, legtöbbször St. Martin zenéje hatására. A világ történéseinek kifejezése nála zenévé, nálam pedig képpé változik. Végülis kettőnk művészi világa valahol összefonódik. A koncert óta egyébként kapcsolatban vagyunk egymással. Többször is beszélgettünk, találkoztunk egymással, részt veszek az előadásain. Utólag mindig beazonosítjuk, hogy melyik képem, melyik zeneszámára rímel. Képeim önálló életet élnek, irányítanak, én csak egy nyitott eszköz vagyok a kifejezésre.

A legfontosabb, hogy az embernek legyenek céljai -- mondja. -- A céljainkat először a képzeletünkben alkotjuk meg. Ha azt akarjuk, hogy az álmaink valóra váljanak, akarnunk, tennünk és dolgoznunk is kell. De ha szilárdan akarunk valamit, és merünk döntéseket hozni, akkor megkapjuk a szellemi segítséget, és biztosan elérjük a célunkat. Közben mindig hallgassunk a belső hangra, amely sohasem csal meg bennünket

Hozzászólások

@

Küldés