Vasember 2

Bíró Szabolcs  2011.3.4. 6:50

Jon Favreau rendező 2008-ban hozta el nekünk régi kedvenc képregényhőse, a Vasember kalandjait.

A főbb szerepekben akkora neveket láthattunk, mint Robert Downey Jr., Gwyneth Paltrow és Jeff Bridges, a film pedig annak rendje és módja szerint be is robbant, szépen hozott a konyhára. Várható volt hát a folytatás, melyet nemrég mutattak be a magyar mozikban is. A Vasember 2 legalább olyan szórakoztató, laza és vicces lett, mint az első rész, de még annál is izgalmasabbra, akciódúsabbra sikeredett.

Manapság hatalmas divatja van a képregényfilmeknek, minden évben viszontláthatunk a vásznon egy-két jól ismert szuperhőst, a történetek pedig a legtöbb esetben már nem is hoznak semmi újat: egy gyors bemutatást követően jön a főszereplő, fél óra alatt hőssé kovácsolódik, aztán némi elszórt dráma után következik a nagy csihi-puhi, a város, az ország, az emberiség vagy épp a világ megmentése…

Az utóbbi években három rendezőnek sikerült egyedit alkotnia képregényfilmek terén. Három nevet emelhetünk ki a tömegből úgy istenigazából: Christopher Nolan a Batman: Kezdődik és A Sötét Lovag megalkotásával dobbantott nagyot, Guillermo del Toro a Hellboy két részével is erősen beleírta a nevét abba a bizonyos nagykönyvbe, mellettük pedig Jon Favreau is megmutatta, hogyan kell igazán jó szuperhősös filmet forgatni.

Nolan receptje szerint rettentően fontos a valósághűség: az új Batmanben egyszerűen nem lehet kételkedni, a két filmet nézve simán elhisszük, hogy a figura létezhet, miközben komoly kérdések repkednek a levegőben. Del Toro a varázslatosságával vett le minket a lábunkról – ugyanazzal az agresszív bájjal és véres meseszerűséggel, mely A Faun labirintusa c. filmremekben is visszaköszön. És hogy mi Jon Favreau titka? Az, hogy egyáltalán nem veszi magát komolyan: az alkoholista, laza, mindenre magasról köpő Tony Stark figurája eleve adott volt, de mindehhez kellett az a pökhendi lazaság, amit érezhetően az egész stáb tanúsított.

Robert Downey Jr. az a fajta színész, aki akár egyedül is elvisz a hátán egy filmet: zseniális művész, aki – mint kiderült – akár egy kétdimenziós képregényhőst is élő-lélegző figurává tud varázsolni. A Vasember 2-ben pedig ott remekel mellette a briliáns Sam Rockwell, na meg a mozi nagy visszatérője, Mickey Rourke (utóbbit egyébként nem sokat látni, de jelenléte végig súlyosan érzékelhető).

Ja, hogy a sztoriról még semmit nem mondtunk? Bocsánat: feltűnik a színen Ivan Vanko (alias Whiplash), aki apja balsorsát akarja megtorolni Tony Starkon. A Vasember csúfos vesztét, lassú halálát kívánja, és élvezettel nézi, ahogy a hős egyre lejjebb csúszik. Tényleg nem érdemes több szót ejteni erről: ezt a filmet nem a mély mondanivalója miatt fogjuk szeretni.

A Vasember 2 könnyen lehetne egy Amerika- és fegyvermániás blődség, hiszen minden alapanyag megvan hozzá. Valahogy mégis egy igazán nagyszerű popcorn-movie lett, és egészen nyilvánvaló, hogy 2010 egyik legjobb kalandfilmjeként emlegethetjük.

A cikk megjelent a Penna magazinban is

Hozzászólások

@

Küldés