Egy idegenvezető kalandjai

Póda Erzsébet  2006.8.10. 11:47

Könnyű nyári beszélgetés egy telepített idegenvezetővel.

Kluch Olivér telepített idegenvezető (civilben pedagógus) húsz éve van a szakmában, öt nyelven beszél, és bejárta már csaknem egész Európát, de volt az amerikai kontinensen is. Kedvenc helye Spanyolország. Tizenöt szezont töltött az ország északi részén a Satur és a Seneca utazási iroda telepített idegenvezetőjeként. Azt mondja, a spanyoloknak napocska van a szívükben, a mediterrán népek közül a legbarátságosabbak, legkedvesebbek. Az idei szezonban azonban már Mallorcán kalauzolja a kirándulókat.

--Mi a feladata a telepített idegenvezetőnek?

--Először is fogadjuk a vendégeket, elvezetjük őket a szálláshelyükre. Az elszállásolás után én tartani szoktam egy úgynevezett információs koktélt – amikor ellátom őket az alapinformációkkal, és ismertetem a kirándulási lehetőségeket. Az utazási iroda telepített idegenvezetőjének elsőrendű feladata úgy törődni az utasokkal, hogy jól érezzék magukat, kellemesen és gondtalanul töltsék a szabadidejüket. Megismerteti velük az országot, a szokásokat, a vidéket, a jellegzetességeket, segít orientálódni abban, milyen érdekességeket érdemes megnézni, tehát ellátja őket az alapinformációkkal. A hotelok inforsarkaiban az információs táblán minden szükséges információ megtalálható, az utasok információs mappát is kapnak, sőt térképeket is. A kirándulás végeztével visszakísérjük őket a repülőtérre, és fogadjuk az újabb turnust.

--Gyakran adódnak problémák?

--Előfordul, hogy valaki megbetegszik. Olyankor a vendég felhív, és máris megyek hozzá az orvossal. Ha nem tudok személyesen segíteni, akkor küldöm az orvost, és az orvos mobiltelefonján fordítok. Történnek más balesetek is. Egyszer például egy fiatal pár épp a nászutat töltötte a csoportomban. A feleség a terhessége elején tartó kismama volt, és a kirándulás negyedik napján rosszul lett, elfolyt a magzatvize, kórházba kellett szállítani. A spanyolországi törvények szerint nem végezhetnek abortuszt élő magzat esetében. Ezért azt csak két nap múlva hajtották végre, amikorra a magzat elhalt, de addigra már a kismamának is felment a láza. De a kórházban természetesen maximálisan ellátták. A biztosító nagyon korrektül járt el: a fiatalasszonyt újabb két nap múlva repülővel, majd taxival hazaszállították. Egyszer egy idős jogász lett rosszul, aki a fiatal barátnőjével kirándult. Talán nem bírta a nagy meleget, a beépített szívbillentyűjével akadtak problémák, ő is kórházba került, de szerencsére jól végződött az esete. Komolyabb problémák nem voltak, inkább kisebb balesetek, betegségek. Egyszer még nekem is volt balesetem, szintén Spanyolországban. Motorbiciklivel közlekedtem, és a mellékútról kihajtott elém egy autó. Összeütköztünk, és eltörött a lábam. A spanyolországi frekventált üdülőhelyeken nagyon kell vigyázni, mert nagy a tömeg, és sok az ittas vezető.

--Bizonyára vannak „nyűgösebb” vendégek is. Felismeri az idegenvezető, kiből lesz a „nehéz eset”?

--Az ember azért megy szabadságra, mert elfáradt, rossz a közérzete, tehát ki akar kapcsolódni. Ez persze nem úgy működik, hogy felül a repülőre, és leszálláskor már jól is érzi magát. A készülődés, az utazás még hozzáteszi a magáét, így amikor az utasok megérkeznek, főleg fáradt, feszült emberekkel találkozom. Az ismerkedés első pillanatától kezdve próbálok viccelődni, oldani a helyzetet. Mindig szeretettel várom őket, hiszen ők az utazási iroda vendégei, nekem pedig az a feladatom, hogy vendégül lássam őket. Persze mégis előfordulnak kellemetlenségek. Vannak vendégek, akik probléma nem lévén, kreálnak valamit. Mondjuk, abszurd kéréssel fordulnak hozzám – bár én a lehetetlen kéréseket is igyekszem teljesíteni. A kérdésre a válaszom: igen, a rutinos idegenvezető rögtön felismeri az „igényesebb” vendéget.

--Volt-e tapasztalata olyan vendéggel, aki „a kákán is csomón” keres?

--Olyan panaszok is érkeznek az utazási irodához, amelyek nem adekvátak. Egy esetben például a vendég azt kifogásolta, hogy nem vihette ki az étteremből az ételt, és nem segítettem neki. Tudni kell, hogy a spanyol hotelekben az a szabály, hogy az ételt a helyiségben kell elfogyasztani. Vagy: a kirándulás vége előtt három nappal hatszáz jugoszláv fiatal érkezett a szállodánkba. A kliensünk azt panaszolta, hogy a fiatalok éjjel dőzsöltek, s nem tettem ellene semmit. Pedig jeleztem a szálloda személyzetének, de nem tudtak mit tenni, mert a fiatalok minden emeleten, és minden szárnyban kaptak egy-két szobát. Tehát a vendégeink áthelyezése sem oldotta volna meg a problémát, a diákokat pedig nem lehetett megzabolázni. A legrosszabb, amikor a kliens meg van elégedve a kirándulással, jól érzi magát, de úgy látja, hogy valaki másnak nem segítettem. Például egy érkező csoport egyik tagja azonnal jelezte, hogy idős édesanyja cukorbeteg, és kérdezte, van-e hűtőszekrény a szobákon, mert az inzulint hideg helyen kell tárolni. Alacsonyabb kategóriájú hotel lévén nem volt, ezért mondtam neki: az elszállásolás után megoldjuk a problémáját. Az elszállásolás megtörtént, az említett hölggyel átmentünk az étterembe, ahol természetesen volt hűtő, és az étterem tulajdonosával megbeszéltük a részleteket. A hölgy ráírta a dobozra a szükséges információkat (név, szobaszám, stb.), és a hűtőbe tette az inzulint. A csoport egy másik hölgytagja figyelte az érkezéskor lejátszódó jelenetet, majd jelentette, hogy nem segítettem egy beteg emberen. Azt már sajnos nem látta, hogy az adott helyzet az elszállásolás után más fordulatot vett. Ezek fájó dolgok, mert a rosszindulat megbántja az embert. Szerencsére ebből van kevesebb. Inkább jellemző a sok köszönőlevél, email vagy telefonhívás.

-- Köszönöm a beszélgetést!

Hozzászólások

@

Küldés