Római vér

Bíró Szabolcs  2007.11.15. 18:27

Steven Saylor ezzel a könyvével debütált Magyarországon, bár több mint egy évtizedes csúszással.

Az amerikai történész-regényíró, Steven Saylor már fiatalabb korában is írt regényeket és elbeszéléseket, igazi hírnévre azonban csak 1991-es, Római vér című regényével tett szert. Magyarországon is ezzel a könyvével debütált, bár több mint egy évtizedes csúszással.

Mondjam azt, hogy a jelenség tipikus? Nyavalygás helyett most inkább a dolog pozitív oldalát világítom meg, tehát állítsuk be úgy: megértük egy ilyen ritka jó könyv magyar kiadását! A Római vér egyébként egyszeri regénynek készült, de aztán olyan siker övezte szerte a világon, hogy a szerző „kénytelen volt” Roma Sub Rosa címen egy egész sorozatot építeni főszereplője, Gordianus köré. Így aztán ma Saylor nevéről az olvasóknak nem egyszerűen az jut eszükbe, hogy „igen, ő az a tehetséges író”, hanem hogy „igen, ő az a zseniális író, aki ötvözte az ókori Római történelmet a modern detektívregénnyel”.

Merthogy a Római vér egyszerre hordozza magában mindkét műfajt: történelmi regény és izgalmas krimi. Persze nem csak afféle hasracsapás-szerű iromány ez, a robbanó elegy nem merül ki annyiban, hogy mindössze a helyszín és az atmoszféra szokatlan. Saylor több forrásból merített, valós dokumentumokat dolgozott fel, lévén ő maga is diplomás történész, és szabadidejében római levéltárakat búj.

A történet időszámításunk előtt 80-ban játszódik, és Marcus Tullius Cicero első komoly ügyét veszi alapul. A híres római ügyvéd egy olyan ügyet vállal el, amelyet rajta kívül senki más nem mer, mert egyszerűen lehetetlennek tartják megnyerni a pert. Az ifjabb Sextus Rosciust apagyilkossággal vádolják, bűnössége pedig teljesen egyértelműnek tűnik. A gyilkosság brutalitása a harcedzett rómaiakat is elborzasztja: a tettes büntetése biztosan halál.

Cicero bízik a sikerben, és megkéri Gordianust, Róma egyetlen magánnyomozóját, hogy kérdezősködjön, találjon nyomokat, s így segítsen a vádbeszéd megírásában. Gordianus tehát nyomozni kezd, s az ő szemén keresztül mi magunk is döbbenettel adózhatunk a szerző éleslátásának: nem csak a pompát, a fényt mutatja be nekünk, ahogy az emberiség java része ismeri a birodalmat, de a belső romlást, züllöttséget, rothadást is, mely nemegyszer varázsolhat elképedt grimaszt ábrázatunkra. A nyomozó neve egyébként a gordiuszi csomóra asszociál, nagyon találóan, hiszen verekedés, nagy balhék helyett lenyűgöző logikájával, kecses alapossággal oldozza ki a (mások számára) kioldozhatatlant…

A Roma Sub Rosa-sorozat első darabja rendkívül olvasmányos mű, fogalmazásmódja ízes, szinte zamatosan az, és telis-tele van valódi ínyencségekkel. Számomra a legfinomabb rész Ciceró védőbeszéde volt: ez ugyanis máig fennmaradt, Saylor pedig kisebb-nagyobb módosításokkal tárta elibénk.

A Római vér tehát nem csak egy nagyszerű könyv, de akár slusszpoénként is felfogható trükköt hordoz magában: a történelmi regényeket kedvelők és a krimifalók táborának egyaránt komoly csemegeként szolgál, sőt, legtöbbjük akár kötelező olvasmányként is felfoghatja…

(Agave Könyvek, 2003, 408 old., fordította: Heinisch Mónika)

Hozzászólások

@

Küldés