Nolik Antal: A lefagyasztott hadsereg

Bíró Szabolcs  2009.11.16. 11:59

Egy tökéletlen, de fontos regény…

Hallottak már valaha Nolik Antalról? Nem? Ugyan, kérem, ne szégyelljék magukat, hiszen jómagam is teljesen véletlenül botlottam bele az elsőkönyves szerzőbe a neten. Ki is ez az ember? Mit keres, mit akar, mik a céljai? Hogy néz ki, hol lakik, mit szeret, és mit utál? Azt hiszem, ezek teljesen felesleges kérdések. Ami azonban lényeges, az A lefagyasztott hadsereg című könyve.

A kiadvány félig történelmi regény, félig lektűr; félig drámai történet, félig a (javarészt tarantinói) fekete humor előtt tisztelgő alkotás; félig igaz, félig a fantázia szüleménye; félig próza, félig elmélkedés. Teljes egészében véve pedig egy hiánypótló alkotás – ezt egyszerűen ostobaság lenne megkérdőjelezni. A könyv kiadását valamiért mégsem vállalta egyetlen mainstream kiadó sem. Hogy miért? Erre keressük a választ.

Lássuk a fülszöveget: „A 2. magyar hadsereg Don-kanyarban bekövetkezett szörnyű tragédiájának állít emléket ez a fordulatokkal teli, néha groteszk kalandregény. A klasszikus, könnyed lektűrszerű történetmesélés jegyében íródott. Ármány és szerelem lövöldözős, menetelős csatajelenetekkel tarkítva. Illetve, mint ahogy időtlen idők óta a bakák mindig is teszik, két akció között sokat okoskodva próbálják menteni az irhájukat hősei, az idealista fiatal tiszt, a jobb jövőben reménykedő délvidéki parasztlegényből sorozott honvéd és a filosz munkaszolgálatos fiú. Teszik mindezt sok-sok kikacsintással az ezredfordulós jelenre. Akár egy „jó” történész, sejtik a múltat és tudják a jövőt. A mi kis – szinte idősíkokon átfutkosó, többnyire azonban csak keservesen átbicegő – Forest Gumpjainkként célozgatnak a gyakran ma is aktuális problémáinkra, és gátlástalanul idézgetnek, persze olykor némileg kifordítva, a Monty Pythontól a Ponyvaregényen át Kozsóig, hogy csak a legnagyobbakra szorítkozzunk. Azonban bőven méri a szerző a Vörösmarty-, Shakespeare-, Churchill- és egyéb parafrázisokat is, a kortárs honi internetes folklórról sem megfeledkezve, a jó ízlés határán táncolva, de még azon belül maradva, anélkül, hogy fárasztóvá válna a sok-sok áthallás az olvasó számára. A hősök és az elbeszélő többnyire mai nyelven szólalnak meg, helyenként szlenget és tájszavakat is használnak. A szöveg szókimondó, szabadszájú, olykor trágár és alpári. Tág befogadókészségű és erősebb gyomrú olvasók előnyben. E mű fikció – a korabeli áldozatok sajnos nem.”

Alapjában véve tehát három magyar bakáról van szó, akik számos megpróbáltatás és a hideg pokol megjárása/megelégelése után úgy döntenek, megpróbálnak hazaszökni. Okkal kérdezheti a Kedves Olvasó, hogy hol itt a tabudöntögetés, hol a megszokott határok feszegetése. Az ördög azonban, mint általában, ezúttal is a részletekben rejlik!

Nolik Antal ugyanis nem átallja nagyjából az összes politikai rendszert, oldalt és pártot kritizálni (méghozzá szemtelenül viccesen), nem átall pártatlan és őszinte maradni egy olyan világban, ahol ez gyakorlatilag lehetetlenség. Nem átallja leköpni a bekeretezett Sztálin-fotót, és nem átallja (egyugyanazon jeleneten belül) „fehérlovas vén f***”-nak nevezni a másik oldal emberét (ugye tudjuk, kiről van szó?).

Másrészt pedig, olyasmiket is górcső alá vesz regényében, amik történelmi tények ugyan, valamiért mégis agyonhallgatott, a média által messze került témák. Ilyen az 1944-’45-ben (főleg szerb partizánok által) elkövetett délvidéki magyarirtás és -üldözés, melyet az író már-már fényképszerűen oszt meg velünk.

Fontos regény A lefagyasztott hadsereg, bár sajnos korántsem tökéletes mű. Nem tökéletes, mivel nem foglalkozott vele egyetlen kiadó sem, a nyomdai előkészületeket nem felügyelte fél tucat alkalmazott (lektor, korrektor, tördelő, szerkesztő stb.), ahogy az a hivatalos kiadványoknál lenni szokott, és így akadnak benne olyan hibák, amelyek hivatalos kiadvány esetében nem lennének jelen. Ennek ellenére én mégis azt tanácsolom mindenkinek, hogy olvassa el Nolik Antal könyvét. Akárhogy is, de gazdagabb lesz általa.

Hozzászólások

@

Küldés