Fogadom, hogy nem fogadok


Nagy Erika  2017.1.11. 4:46

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

Az utolsó fogadalmam az volt, hogy visszaveszek az iramból, amit diktálok, s hogy erőt veszek magom, és gyakrabban mondok nemet. Ebből semmit sem sikerült megvalósítani.


Az ünnepek előtt zsúfolt napjaim voltak, sok minden másképpen történt, mint ahogy szerettem volna. Rájöttem, ettől semmi nem változott: szép és nyugodt napokat töltöttem el családom körében. Érdekes, senki nem panaszkodott amiatt, hogy nem mostam le az ablakokat, hogy nem fordítottam a feje tetejére a lakásunkat. Sőt! Hároméves fiúunokám kifejezetten jól érezte magát, amikor az asztalra kirakott nyalánkságokat két kézzel szórta szét a szőnyegen, vagy az ablakon kinézve tíz értékes ujjlenyomattal is feldíszítette azt. Miért is ne, ha még jégvirág sem díszítette? Nagylány unokám pedig szinte napokon át az ágyban volt, internetezett, filmet nézett, a mellette lévő szekrényen ott sorakozott bögre, csoki, kóla, narancslé, mandarin. Mindez nem zavart. Örültem, hogy a közelemben vannak, hogy nem feszélyezettek, hanem a világ legtermészetesebb dolgának tartják azt, hogy a mama nem sikoltozik minden egyes, lepottyant morzsa láttán, hogy nem porszívóval a kezében ül ebédelni az asztalhoz, hogy nem mondja félpercenként, hogy jaj, azt nem szabad! Szabad volt mindent, főleg jóízűeket kacagni, gyurmázni, a székeket lefektetni, dögönyözni, mosogatni, még akkor is, ha több víz került kisunokám ruhájára, mint a mosogatóba. A ruha cserélhető, mosható és szárítható, de ha egyszer elszalasztjuk a boldog együttlétet, az nem pótolható semmivel sem.

Nem tettem újévi fogadalmat, de azt biztosan megígérhetem, hogy az unokáim nálam azt tehetnek, ami a kedvükre való. Nem kell félni, annyira azért jólneveltek, hogy nem esnek csákánnyal a ház falának, nem törik ki az ablakot. S ha elmennek, van elég idő a porszívózásra, ujjlenyomatok eltüntetésére. Ez a munka nem fáraszt, hanem örömmel tölt el. Örömmel, mert velünk voltak, mert jól érezték magukat.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.