Komáromi pucérláb


Dráfi Emese  2015.6.8. 3:07

Hát, kérem szépen, a minap megint csuda dolgot láttam!

Történt ugyanis, hogy lányommal napok óta terveztük, hogy kutyusunk fürdetését egybekötjük egy kis napozással. Szép volt az idő, annak rendje módja szerint fel is szedelőzködtünk. Fél három körül végre útnak indultunk. A vasúti hídtól nem messze a Duna parton le is tanyáztunk. Jó kis partszakasz – önző módon mindig abban reménykedek, hogy a hidat még egy darabig nem kezdik el itt építeni, mert akkor ez a kellemes, hangulatos hely eltűnik. Szóval kiértünk, elhelyezkedtünk, a kutya is megfürdött. Rajtunk kívül mások is jöttek, hogy élvezzék a meleget.


De hirtelen felhők tornyosultak, és elkezdett zuhogni az eső. Mindenki szaladt a fák alá, mi is behúzódtunk egy bokor aljába. Gondoltuk, ha már kimentünk, megvárjuk, míg a heves zápor elvonul. Így is lett. Vagy húsz perc után újra kisütött a nap, és épp kikászálódni készültünk a mogyoróbokor alól, amikor előttünk elvonult egy jó ötvenes pár, két napágyat cipelve magukkal. Úgy mentek el előttünk mozdulatlan arccal, mint a robotok. Akkor még nem gondoltam semmire, hisz az jön a partra, aki akar, nem?

Pár méterrel odébb egy pici beugrásban el is helyezkedtek. Addig nem is volt gond, amíg fel nem álltam, hogy megmártózzam a Duna hűvös vizében.

Erre megszólalt a lányom: anya, vigyázz, ezek meztelenek! Á, mondtam, kit érdekel, elvégre láttam már olyat. És ezzel a mondattal elindultam a vízhez, hogy kicsit felüdítsem magam. De ahogy megfordultam, nem lehetett nem odanézni, mivel pont úgy feküdtek, szemben a nyugati napnak, hogy mindenki láthatta őket. Sőt! Látta is. Látta a fiatal szerelmespár, akik összesúgtak, látta az egyedül sütkérező nő, látta egy anyuka, aki a tíz éves körüli fiával napozott. És persze láttam én is, ahogy a férfi, pár méterre tőlem, pont velem szemben fekszik, szétterpesztett lábakkal, és sütteti leborotvált alsótestét, csupasz fütyijét, és a hozzá tartozó egyéb alkalmatosságait. Elkaptam tekintetemet. Na, nem azért, mintha annyira szemérmes lennék. Hanem, mert végigfutott az agyamon, ha most tekintetemet a mellette fekvő nőre vetem, vajon mit fogok látni? Vajon ő is szétterpesztett lábbal, pucéran élvezi a meleg napsugarakat?

Természetesen szíve joga. De felteszem a kérdést: már tényleg mindent szabad? Bárhol, bármikor, bárki előtt? Mindent? A félreértés elkerülése végett: míg diszkrét a dolog, addig egyáltalán nem zavar. Nem vagyok nudistaellenes, és ha kedvem támadna egyszer pőrén napozni, biztosan nem egy nyüzsgő kis parton tenném, hanem félrehúzódnék, vagy egy arra kijelölt helyre mennék.

Vajon mit kellene tenni, hogy a Duna parton nudizó emberek végre felfogják: nem biztos, hogy mindenki szeretné őket pucéran látni!

Lehet, hogy az alábbi szöveggel ellátott tábla hatásos lenne?
Kedves nudisták! Ezennel közöljük önökkel: nem érdekelnek bennünket a pucér szerveik. Kérjük, vonuljanak kissé távolabb! Megértésüket köszönjük!
Tisztelettel: a fürdőruhás és kisgyerekes családok



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3