Mélyre kell ásni!


Puha Andrea  2014.4.8. 3:55

Nem találom a talajt a lábam alatt, mondja. Eltűnt.

Zaklatott. Látom rajta, hogy hetek óta nem aludt rendesen, csontsoványra van fogyva. Fogadni merek, hogy alig eszik. Szemei alatt szürke árnyék. Tekintete üres és távolba meredő. Kezeiben gyűrögeti a sálját.

Nem találom a talajt a lábam alatt, mondja. Eltűnt. Amilyen biztosan indultam neki az életnek évekkel ezelőtt, olyannyira érzem most azt, hogy kilátástalan minden. Semminek nincs értelme. Nem tudom ki vagyok. Pedig régen tudtam, de most nem vagyok a régi. Szeretnék olyan lenni. Szipog egyet.

Furcsa így látnom őt. Bár várható volt. Zita régen energikus volt, tele tervekkel, ő volt a társaság lelke, az optimista, a ragyogó mosolyú. Aztán túl sok olyan ember kezdte körülvenni őt, akik lehúzták. Csemegéztek a jókedvéből, az energiájából, és én szóltam neki, hogy ez így nem lesz jó. Sajnos sosem ment könnyen neki az elengedés. Hűséges típus volt világéletében, aki szívét lelkét beleadja mindenbe. Elengedni valamit, azért mert nem működik vagy nem kifizetődő, azt kudarcnak élte meg. Nem tanulta még meg az elengedést. Azt, hogy néha önzőnek kell lenni, és elhagyni olyan dolgokat, amelyek rombolnak bennünket.


A „barátok” annyira leszívták Zitát, hogy az egészséges önbizalma teljesen leépült. Amellett, hogy mindent megtett ezekért az emberekért, még szidták is. Semmi sem volt elég. Érzelmileg zsarolták. Ha nem úgy táncolt, ahogy ők fütyültek, büntették: nem szóltak hozzá, megsértődtek, nem keresték. Zita gyakran felhívott, hogy lelkiismeret-furdalása van, mert nemet mondott egy kérésre, mert halomban állt nála a munka. És most a kedves barátnő megsértődött. Sokszor inkább a barátnő kedvében járt, és a munkáját hajnalban fejezte be. Ekkortájt kezdett kialvatlan lenni.

Menj el pszichológushoz, mondom neki. Elkerekedett szemekkel néz rám. Ebben benne van az összes előítélet a pszichológusokról: elektrosokk, nyáladzó elmeháborodottak, gyógyszerek, teljes önkontrollvesztés. Pedig ilyet a pszichiáterek írhatnak csak elő. Sóhajtok egyet. Az emberek olyan korlátoltak néha!
Mitől félsz, kérdezem. Kapásból húsz embert ismerek, aki rendszeresen jár szakemberhez. És hidd el, jobban vannak! A pszichológus nem drogoz be, nem veszi át rajtad az uralmat. Viszont beszélhetsz vele, és olyan kérdéseket tesz fel, amin el fogsz gondolkozni. Saját magad fejted meg saját magadat.
Beszélek veled is, vonogatja Zita a vállát. Az más, legyintek. Nekem csak sírsz. Elmondod, mert tudod, hogy meghallgatlak, néha megszidlak, de attól még szeretlek. Vonogatod a vállad, és aztán visszamész, és folytatod tovább. A pszichológus segít tisztába jönni azzal, hogy miért dugod a homokba a fejed.

Mert az emberek többsége ezt csinálja. Tagadásban él. Úgy tesz, mintha semmi baj sem lenne. Indokok mögé bújik: ha elmegyek, az emberek őrültnek fognak nézni. Furcsa az emberi agy. Olyan mélyre temet dolgokat, hogy már arra sem emlékszünk, hogy volt valami eltemetnivalónk. Csak a test és a tudatalattink emlékszik rá. De mi magunk nem.

Zitában ez az utolsó mondat valahogy megragadt. Valami eszébe juthatott, mert pár nap múlva felhívott, hogy elmegy pszichológushoz. Azt mondta, úgy érzi, van mit kiásnia.

Remélem, sikerül neki.



Hozzászólások

Ivettka, 08. 04. 2014 14:17:00 Megérdemli!!!!
Ismerek egy ilyen lányt de ő nem hallgat a jó szóra. Szerintem az ilyen nők mint az én barátnőm is megérdemlik a sorsukat. A barátnőm csak jósnőkhöz jár. Semmi értelme nincs az egésznek mert csak elszedik a pénzét jól látom én ezt. Közben szenved de énnekem az a meggyőződésem hogy megérdemli! Nem hiszem el hogy nem azért csinálja hogy felhívja magára a többiek figyelmét!!! Mindég csak panaszkodik és mindenki csak sajnálja meg vigasztalja. Néha nagyon idegesítő már!!!! Azt gondolom hogy megérdemli a sorsát és lassan ott tartok hogy eszembe ágában sincs sajnálni őt!!!!!!!
@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6