Kétségbeesett férjkeresés

Kiss Julianna 2006.2.3. 8:05

Nem nagyon kedvelem a közhelyeket, a nőelleneseket meg pláne…

Szexista butaság, legyintek, amikor a környezetemben arról értekeznek, miszerint a nők még az ördöggel is szövetségre lépnek, csakhogy becserkésszék a kiszemelt férfit. Néha azért már én is találkoztam egy-egy gyanús esettel, homályos férjfogási praktikával, de először egyik régi ismerősöm, Szilvi kínlódásai láttán gondolkodtam el az állítás megalapozottságán.

Szilvia hosszú évekig élt egy rossz párkapcsolatban. Gyakran panaszolta, hogy mindig a barátjáé az utolsó szó és a döntés joga, mindig az történik, amit a barát akar. Ezek közé tartoztak a hétvégi pecázások és a házasságkötés tilalma. Barátja, egy rossz házasság élményével a háta mögött, nem akart nősülni, a gyereket pedig szóba se lehetett hozni előtte.

Szilvia évekig tűrt, aztán amikor egyik barátja a fővárosba csábította, szakított a fiúval. A nagyvárosban az anyagi számításai bejöttek ugyan, ám a pörgős társadalmi élet ellenére nem sikerült társat találnia. Hónapokig tartó vívódás után úgy döntött, inkább egy rossz kapcsolat, minthogy egyedül tengesse a napjait. Ajándékokkal felvértezve kopogtatott be ex-barátja ajtaján. Egy szőke tündibündi nyitott ajtót, aki persze nem a bejárónő volt. Hát igen, az ex nem sokáig ette a magányosok keserű kenyerét, rövid időn belül kerített egy házitündért.

Szilvia (egy élet adta újabb pofonnal gazdagabban és tapasztaltabban) elkeseredett férjkeresésbe kezdett. Ám a hirdetések, a társkereső irodák, az ismerősök és ismerősök ismerőseinek megkörnyékezése sem vezetett célhoz. Egy-egy párhetes kaland összejött ugyan, de a nagy cél, a FÉRJ, sajnos nem.

Kolléganője látta rajta, hogy vigasztalásra szorul, ezért meghívta egy tóparti pihenésre. Nagy baráti társaság verődött össze a nyaralóban, és valahogy úgy esett, hogy éppen egyetlen darab facér férfiú is találtatott közöttük. Vagyis hát egy majdnem facér. Tibi éppen a válás körüli hercehurca közepén volt, felesége hetekkel azelőtt hagyta ott (gyereküket is magával vitte). Azt mondta, nem bírja tovább elviselni a férfi bogarait, na meg akadt egy másik széptevő is. Kézenfekvő volt, hogy a két „sebnyalogató” (a barátok hathatós támogatásával) rövid időn belül összejött.

Egy hét után már kéz a kézben érkeztek haza, a fiú pedig beköltözött Szilvia lakásába, merthogy a lány nem akart a feleség megüresedett ágyába feküdni. Augusztusban megejtettek pár közös kirándulást, Szilvia minden általa ismert szép és kellemes helyre elvitte barátját, mintegy bemutatva kínálatát, hogy mi az, amit a fiú általa nyerhet. Ősszel felújították a fiú lakását, új ágyat szereztek be, és a lány majdnem teljes jogú úrnőként vette birtokba (reményei szerint) eljövendő birodalmát.

Birtokon belül azonnal kitört rajta a kutyatermészet: a fogai közé került koncért élet-halál harcba kezdett. Beleszólt a gyereknevelésbe, a válóperbe, uszított a feleség ellen (akivel még soha nem találkozott), lépten-nyomon szidta, csúnya jelzőkkel illette. Pedig, ha jól meggondoljuk a dolgot, végső soron hálás lehetett volna neki, hiszen az asszony szabadította fel számára a megtalálni remélt társat. Barátja minden percét megtervezte, mindenhova együtt mentek, mindent együtt csináltak. Saját régi hobbijait félretette, hirtelen az kezdte érdekelni, ami a fiút.

Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve – hajtogatta. Régi barátai elszörnyülködve nézték a hirtelen fúriává változott lányt. „--Mint aki elvesztette a józan eszét” – jegyezte meg egyikük. „--A srác még el sem vált, ő meg már gyereket akar tőle. Alig féléves ismeretség után!”

„--Hagyjátok szegényt” – vette őt védelmébe a húga. „--Hát nem látjátok, hogy ő most erre az egy lapra tette fel az életét. Ez a fiú számára az aduász. Szilvi már alaposan felmérte saját lehetőségeit, ezért most úgy értékeli, hogy számára ez a fiú jelenti az utolsó esélyt a normális családi életre. Itt az alkalom, hogy végre férjhez menjen, és gyereket szüljön. Nagyon felpörgette magát, és már csak akkor fog megnyugodni, ha reggelente gyereksírásra ébred a férje oldalán. Reménykedem, hogy majd akkor is ez a világ lesz számára az elképzelhető legtökéletesebb.”