Tudvnivalók az alapétrendről (5/2)

Dr. Tóth Erzsébet orvos  2011.2.5. 4:42

A gabona a legősibb emberi táplálék.

A gabonafélék keletkezését az ázsiai kontinensnek köszönhetjük: fűfélékből nemesítették. Az emberiség táplálékának több mint 90 százalékát teszik ki. Fogyasztásuk az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. Míg 1936-ban 171 kg gabona volt egy ember évi táplálékfelvétele, 1980-ban csak 160 kg. Tehát akkor, amikor jóval több táplálékot veszünk magunkhoz, ez a mennyiség csökken. A gabonafélék 60-70 százalékban keményítőt, 7-12 százalékban fehérjét, valamint zsiradékot, vitaminokat, ásványi-anyagokat tartalmaznak. A legtöbb rost a kölesben, zabban, hajdinában van. A legtöbb ásványi-anyagot a köles, árpa, hajdina tartalmazza.

Az előző részekben említett összetett cukrokból a gabonafélék tartalmazzák a legtöbbet. A gabonafélék ideális összetétele őrlés közben azonnal felbomlik. A megőrölt mag rengeteg ásványi-anyagot veszít, nagyban csökken biológiai értéke. Így az emberiség számára tökéletes táplálék káros élelmiszerré változik. A fehérliszt feldolgozásánál cukrot, zsiradékot és sót juttatunk az élelmiszerbe, eképpen a természet által megalkotott tökéletes táplálék betegségek okozója lesz. A búza őrlésénél, a fehérliszt előállításánál a búzaszem elveszti B1 vitamintartalmának 90%-át, a B2 vitamin 80 %-át, a B6 vitamin 60%-át, az E vitamin 30%-át. Tehát azok, akik csupán fehérlisztből készült ételeket fogyasztanak, biztosan B-vitamin hiányban szenvednek.

Miért is terjedt el a világon a fehérliszt fogyasztása?

Az emberek hajlamosak arra, hogy a technika és tudomány vívmányai közül csak azt tegyék magukévá, ami számukra kellemes, élvezetes. Kezdetben a fehérliszt a gazdag emberek tápláléka volt. Akkoriban nem voltak ismereteink a táplálékok biológiai értékéről, sőt energiatartalma a sok fizikai munka mellett előnyt jelentett.
Csak később vált ismertté, hogy a fehérliszt nagybani elterjedése milyen egészségügyi károsodásokat von maga után. Őrléssel a gabona nemcsak a vitamin-, hanem az ásványi-anyag- és a rosttartalmát is elveszti.

Köztudott hogy a rákmegelőzés fontos feltétele a rostfogyasztás, melynek leghétköznapibb megjelenési formája a gabonafélék lehetnének. Kizárólag zöldség- és gyümölcsrostokkal ez a pótlás nem megfelelő. Az említett biológiai anyagok hiánya a gabonafélékben nagyban hozzájárul a rák, az érelmeszesedés, az ízületi problémák, a különböző allergiák, a cukorbetegség és más sorvadásos betegségek járványszerű terjedéséhez. Nem megfelelő, ha a gabonafélék közül csak a búzalisztből készült termékeket fogyasztjuk. Táplálékunknak tartalmaznia kellene az árpa, zab, rizs, hajdina, köles, kukorica, tönkölybúza termékeket is. A főleg savasító ételeink ellensúlyozásaként fogyasszunk bátran bázisképző kölest és hajdinát. A bázisképző ételek kiegyenlítik a savakat, melyek a savképző ételek anyagcseréjénél keletkeznek. (Megjegyzem: táplálékunk túlnyomó része savképző ételekből áll.)

Milyen formában fogyasszuk a gabonaféléket?

Elöljáróban: a legjobb, ha minél kevesebb konyhatechnikai eljárásnak vetjük alá őket. Természetesen a gabonát abban a formában ahogy megterem, az ember nem tudja elfogyasztani. A legmegfelelőbb mód a pelyhesítés. Az élelmiszer minden ipari feldolgozásnál hő, fény és vegyszer hatásainak van kitéve, melyek csökkentik a gabona biológiai értékét.

Igaz az élelmiszeripar ezeket a veszteségeket mesterségesen előállított vitaminokkal, ásványi-anyagokkal próbálja pótolni. Táplálkozásunk szempontjából viszont ez a művelet inkább reklámfogásként értékelhető. Összegezve, a legjobb, ha egészmagos formában fogyasztjuk, gabonapelyhek, kásák, magos kenyér és péksütemények formájában. Itt hívnám fel a figyelmet, hogy a csupán barna vagy sötét pékáru színét az alkalmazott színezéktől (kakaó, meltakávé, élelmiszeripari színezék) kapja, tehát egészséges táplálékként semmiképp nem állja meg a helyét!

Fehérjék

A fehérjék a szervezet építőelemei, a hormontermelés, az enzimtermelés és más biológiailag aktív anyagok elengedhetetlen építőkövei. Az emberi szervezet fehérjéi 23 aminosavból állnak, ezekből 8-at a szervezet nem tud előállítani, ezért ezeket a táplálékkal kell magunkhoz venni.

Az általában ajánlott fogyasztás 1 gramm fehérje mindent kilogramm testúlyra, naponta. Tehát egy 70 kilogramm súlyú ember napi fehérje szükséglete 70 gramm. Érthetőbben: egy átlagos ember napi fehérjefogyasztása 7-10 dkg. Vannak táplálkozás-szakértők, akik még ezt a mennyiséget is túlzottnak tartják. A szervezet a fehérjéket nem tudja elraktározni, ezért a feleslegesen elfogyasztott fehérjét alkotórészeire kell bontani, mely folyamatnál rengeteg káros anyag keletkezik, például ammónia, húgysav. Ezek további lebontása nagyban leterheli a szervezetet.

Ha a szervezet lebontók épessége telített, ezek az anyagok a szervezet raktáraiban rakódnak le, például az ízületekben vagy a kötőszövet más szerveiben. A kötőszövettel, mint méregraktárral az előbbiekben már foglalkoztunk. Táplálkozásunknál nemcsak a fehérjék mennyiségére, hanem összetételére is figyelni kell. Az állati fehérjék teljes értékű fehérjék, tehát tartalmazzák azokat az aminosavakat, melyeket az emberi szervezet nem tud előállítani. Ide tartoznak a tej, hús és tojás. A növények is tartalmaznak fehérjéket, de ezek nem teljes értékű fehérjék. Ez azt jelenti, hogy nem tartalmazzák azt a már említett 8 életfontosságú aminosavat, melyet az emberi szervezet nem tud előállítani. Ennek ellenére a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy felnőtt ember kizárólag növényi fehérjével is tudja tápanyagszükségletét fedezni. (Híres vegetáriánusok: Pythagoras, Platón, Pascal, Newton, Wagner, Tolsztoj és sokan mások.)

A fehérjefogyasztás hátrányai

A túl sok fehérjebevitel kalcium-, cink- és magnéziumhiányt okoz, kimeríti a szervezet vitaminraktárait. Lebontásakor úgynevezett amiloid keletkezik, mely az ízületekbe jutva az izületek kopásához vezet. Ráadásul az általuk előidézett vitaminhiányos állapotban gyorsítja a lebontó mechanizmusokat. Ezek a bomlástermékek leterhelik a máj és vesefunkciókat. Epe- és vesekövek keletkezéséhez vezetnek. Az epekövek keletkezése mindig intő jel arra is, hogy figyeljünk vérünk koleszterol- és zsírtartalmára.

A hús, mint rost nélküli étel lassítja a bélmozgást, mely növeli a rothadásos folyamatok előfordulását. Az állati fehérje túlzott fogyasztása majdnem minden esetben csontritkuláshoz, a sav-bázis egyensúly felborulásához vezet. A sav-bázis egyensúly felborulása érzékenyen érinti a szívizomzat- és agyműködést. Minden esetben tartsuk szem előtt, hogy az állati húsok a fehérjéken kívül tetemes mennyiségű zsírt is tartalmaznak.

A fehérjefogyasztás előnyei

Mivel szervezetünk fehérjékből épül fel, vannak életkorok, mikor mindenképp teljes értékű fehérjéket kell fogyasztanunk. Ilyen a gyermekkor, serdülőkor, a betegségek felépülő stádiumai. A legegészségesebb fehérjeforrások az olajos magvak, hüvelyesek, gabonafélék, halak, tojás, kis termetű állatok húsa.

Végezetül néhány általános tanács:
Csökkentsük a szervezet nátriumterhelését a konyhasó lényeges megszorításával.
Érdemes az étkezések számát meghatározni és meghatározott időben étkezni. A szervezet és emésztőrendszer ezáltal felkészül az étel befogadására és emésztésére.
Ajánlatos inkább többszöri és kisebb mennyiségű ételt magunkhoz venni.
A konyhai elkészítésnél figyeljünk arra, hogy az ételek biológiai értékét minél magasabb fokon őrizzük meg, s a mérgező vagy felesleges anyagok keletkezését a lehető legkisebbre csökkentsük.

Több hétig tartó sorozatunkban megismerkedhettek a táplálék három alappillérével: a szénhidrátokkal, zsírokkal és fehérjékkel. Az elkövetkező hetekben az ételek kíméletes elkészítésével és évszakok szerinti megválasztásával foglalkozok majd.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés