Az exeket elfelejtik, ugye?


Robert H.Raven  2009.4.25. 13:25

Amikor az egyik lakásból egy másikba költözünk, akkor nagyon figyelmesen kell eljárnunk.

A költözés egyben számvetés is az addig felhalmozott tárgyainkkal, és kitűnő alkalom a szelektálásra. Viszont van ilyenkor egy csapda, amibe gyakran belelépünk. Ez a csapda pedig akkor kerül beélesítésre, amikor a kezünkbe vesszük a százhetvenedik plüss tevetyúkot, vagy a rég eltörött hűtődobozt, ránézünk és ahelyett, hogy a kukába landoltatnánk azt mondjuk magunknak: „Lehet, hogy jó lesz ez még valamire”.

Nos, közlöm, ez nem így van! Ez a komplett katasztrófa, a mocsár, ami lehúz, mert végül úgy járunk, hogy több tucat felesleges kacatot cipelünk át az új lakhelyünkre, és ahelyett, hogy ott egy új életet kezdenénk egy tiszta lakásban, elkezdjük keresni a helyét a tevetyúknak, a sünborznak, és biztos, hogy találunk valami öncélú, mondvacsinált funkciót a hűtődoboznak is. Vannak mazochisták is, akik ilyenkor elégedetten mosolyognak: lám, mégis milyen jó, hogy nem került semmi kidobásra. Van egy szép, friss lakásunk, a szoba közepén pedig a régi, egykor szép fotel. Viszont tudjuk, hogy abba már belepisilt a macska, és azóta sem száradt ki... Régen szép volt a fotel, és még kényelmes is, de amióta Cirmi-Mirmi belebrunyált, már nem annyira szívesen ülünk bele. Esetleg ki is cserélhetjük rajta a kárpitot, de Cirmi-Mirmi miatt nem vennénk fel róla a véletlenül ráesett kiflit, és végképp nem ennénk meg!

Hát, egy frászt kell azt őrizgetni! Ki kell dobni!

Ez a példázat el is juttat engem az exekhez: mi a fészkes fenéért kell az exekkel rendszeresen tartani a kapcsolatot?

Nem azt mondom, hogy a szakítás együtt kell, hogy járjon a háborús állapot beállásával, csak azt nem értem meg, ha valakivel szakításra került a sor, akkor miért kell még azt az embert hetekig, hónapokig vagy évekig hívogatni, vagy vele találkozgatni? Miért nem lehet hagyni a kapcsolatot, hadd vérezzen ki, és távozzon békében a másvilágra? Aztán, ha a zebránál véletlenül összefutunk valamelyik „régiséggel”, akkor attól még lehet mosolyogva üdvözölni, és semmitmondóan érdeklődni, majd továbbmenni.

Visszatekintve régi barátnőimre, azt még csak-csak megértetem, hogy én miért tartom, vagy tartanám velük a kapcsolatot. Azért, mert a hiúságomnak tetszik, hogy a nők megtartanak emlékezetükben, köszöntenek névnapomon, vagy valamiben kikérik a véleményemet. Ilyenkor bűnösen öntelt vigyorral arra gondolok, milyen lúzer lehet a jelenlegi pasijuk, hogy a barátnő nem őhozzá fordult. Ellenkező esetben pedig utálom az új pasit, mert ő meg tudja adni azt, amit én nem tudtam, és ezen véleményemet még bele is szövöm a mondandómba. Stop! Pont. Ennyi.

De a nők esetében, bevallom, nagy bennem az értetlenség. Ők sokszor azt mondják: csak barátságból tartják a kapcsolatot.

Hadd kérdezzem már meg, hogy nincs-e más barát-barát?

Én például csak olyan nővel tudok barátságot fenntartani, akit még nem láttam meztelenül. Akit láttam, az nekem már több. Ő már az életem része. Csaknem felelősséget érzek iránta. Szeretem, ha szüksége van rám, élvezem, ha segíthetek neki, imádok a problémáival foglalkozni, azért mert férfiként gonosz vagyok. Kijön belőlem a szemétdombi kakas érzése, de csak és csakis addig, amíg enyém a segítő fél szerepe. Viszont utálom, ha azt kell hallgatnom, hogy az új pasival ide- vagy odamennek, utazgatnak.

De túlélem, mert az Isten szerelmére, én férfi vagyok!

Hölgyek, valóban csak a régi exszel lehet megbeszélni az időjárást, vagy a szappanoperák történéseit? Vagy ami még rosszabb: valóban csak a régi exszel lehet megbeszélni a lélek vívódásait? Sokszor erre az a válasz, hogy azért mert ő megért, mert ő ismer. És az új? Ő nem ért meg, ő nem ismer? Akkor mit ér az a kapcsolat?

Egyébként ilyenkor alakul ki valami hamis, idealizált kép az exről, ami végleg hazavágja a jövőbéli boldog kapcsolatokat és hétköznapokat az elkövetkező rövidke harminc-negyven évre.

Tudom, hogy a női lélek bonyolult, összetett, és amúgy is nehéz feldolgoznia szakítást. Kell hozzá pár óra, vagy néhány évtized, épp ezért érzem hamisnak a magyarázatot arról, hogy a barátság csak barátság. Az esetek nagy többségében nem az van-e, hogy így akarnak „jelen maradni” az ex életében? Nem mondom. Kérdezem...

Vannak olyan hölgyek, akik a leggonoszabb pasik karmai közé kerülnek. És tudják-e, hogy kik a leggonoszabb pasik? Bizony nem a sör-fotel-focimeccs csávók, vagy a túlértelmiségi szabaddemokraták, de még csak nem is Havas Henrik!

Hanem azok, akik ájtatosan engedélyt kérnek régi barátnőjüktől, hogy eljegyezhessenek egy új csajt! Ezeket kell azonnal eltávolítani a környékről, úgy mintha a Cirmi-Mirmis fotelt odaadnánk a helyi faaprító iskolának kizárólagosan szakmai gyakorlat céljára.

Jaj...! Remélem, írásom nem csukja be előttem régi barátnőim ajtaját.

Figyeljetek, Egykori Szerelmeim, ne tegyétek ezt! Inkább fussunk össze egy teára!



Hozzászólások

Jucis, 26. 04. 2009 20:52:10
Húúúúúúúúúúúúúúúúúúú Ez de igaz!
Philia, 27. 04. 2009 10:51:52
Én megszenvedtem az exemmel való találkozást. Nem sok értelme van visszajárogatni, de az ember nem tud a szívének parancsolni!
Sarci, 27. 04. 2009 11:33:27
Á, miért ne lehetne dumálnom az exemmel. Engem nem zavar, ha a csajáról beszél. Nekem is van párom, neki is!
Philia, 27. 04. 2009 11:36:00
Saci! De ha te egyedül vagy, akkor is? A pasik ilyenkor élvezik kifejteni, hogy mennyire jó az új barátnő!
Ági, 27. 04. 2009 12:10:54
Ennek a témának én szakértője lehetnék! 3 éve szakítottam a volt barátommal, vagyis inkább ő szakított velem. Előtte 5 évig együtt éltünk, és én úgy gondoltam, hogy nekem ő lesz az igazi. de nem úgy alakult. Azóta is rendszeresen beszélünk, de neki már van új barátnője. Találkozunk is néha, de nincs közöttünk semmi. Azt vettem észre magamon, és a barátaim is mondták már, hogy mindig mindenkit hozzá hasonlítok és teljesen sztárolom. Olyan, mintha csak ő lenne az aki nekem jó. Nem vagyok már belel szerelmes, de fáj ha rá gondolok és az új barátnőjére. De ez most már másképp lesz! EL KELL FELEJTENEM! EL KELL FELEJTENÜNK!!
Adrienn, 27. 04. 2009 12:19:06
Az exeket LELÖVIK, ugye? :-) Én is megtapasztaltam már azt amit Ági ír! El kell felejteni bármennyire is nehéz! Ági! Nekem úgy sikerült, hogy találtam valakit aki szintén pasi, és direkt kerestem benne, hogy miben jobb, mint a régi barátom. Az igaz, hogy végül beleszerettem, de most vele élek és nagyon jó! Előtte teljesen depressziós voltam, de most már minden Ok! :-)
Lara Copf, 27. 04. 2009 14:16:29
A macsekos példa tetszik! :-)
rktf, 27. 04. 2009 20:52:10
Amúgy ki ez akinek az agyában az ilyen megfogan és így leírja? :-) Jó amit ír és tetszik, de pihent agy lehet az bisztos!
Böbi, 28. 04. 2009 09:39:34
Ez mind igaz, de mit tegyen az ember ha az exétől van két gyereke? Akkor már más a helyzet :-)
Alonka, 29. 04. 2009 11:45:53
Jaj, tetszik a hasonlat a macskával! :-) és igazat is adok, csak nem mindig könnyű betartani!
Zizzy, 30. 04. 2009 11:15:24
A férfiak élvezik, ha szenvedést okozhatnak. Hány pasin volt már aki élvezettel meélt az új barátnőjéről, én meg magamban majd fel robbantam! Na mindegyis!
Ercsa, 30. 04. 2009 14:32:51
Van egy barátnőm, az élettársa elvált. Na a pasi azonnal rohan, ha az exfeleség hívja. Lehet az napközben vagy éjjel is. Rohan ha az exének fáj a feje, ha zizeg a szomszédja, ha beteg a macskája vagy akkor is ha hányik a kutyája... Bezzeg a barátnőmet faképnél hagyta karácsony este is, az ünnepi vacsora mellől állt fel a pasi, merthogy az exét súlyos sírógörcs kínozta a magánytól. Minek ilyen pasival együtt élni???!!! Nem értem a barátnőmet...Meg azt a két idiótát sem, hisz ha nem bírják egymás nélkül, miért váltak el????
B, 30. 04. 2009 15:36:10
Én egy volt pasimmal sem tartom a kapcsolatot, ha összefutunk akkor köszönés és kész.Nem epekedem, nem fájdítom a szívem, nem kérdezem hogy van.Nem vagyok érzéketlen, csak fölös energiáim nincsenek arra hogy kínozzam magam.Ha egy kapcsolatnak vége, le kell zárni véglegesen! Szerencsés vagyok hogy tudom irányítani ezen érzéseimet. A többieknek kitartást!
marela, 02. 10. 2009 18:41:06
Van dolog amiben igaqzad van,de nem mindenben tudok egyetérteni
@


Kapcsolódó cikkek

Néha értelem, és sok érzelem

Robert H.Raven

Nemrég a kedvenc kávézómba ücsörögtem egy lusta, délutáni olvasgatás alkalmával.

2009.7.9.  14    1


Null-null, az idegen téma

Robert H.Raven

Elnézést, hogy egy nőknek szóló szekcióban ezzel a témával állok elő, de a téma kikerülhetetlen...

2009.6.21.  7   


A férfi félelmei

Robert H.Raven

Eddig a nőkről írtam, de most nézzünk át kicsit a férfiak oldalára!

2009.6.2.  16    2


Női balfogás, reglap a neved!

Robert H.Raven

Ha már az internetes társkeresésnél tartottam a múlt héten, hadd folytassam is azzal!

2009.5.13.  13   


Női naivság, internetre fel!

Robert H.Raven

Állítólag az illuzionisták nem különösebben ügyes emberek. Viszont egy dologban nagyon jók, és erre épül a sikerük is.

2009.5.5.  10   


Barátom a párom

Robert H.Raven

Avagy a barátom és a párom, avagy: hogy is van ez?

2009.4.7.  10    1

A rovat további cikkei

Fitneszbe megyünk!

Angyal Sándor

Na, nem én! De manapság divat fizetni azért, hogy drága tornagépekkel eddzük a testünket.

2013.11.14.  2   


Szőke nő az ülés mélyén

Angyal Sándor

Nem, nem egy Almodóvar-filmről lesz szó, hanem a színtiszta valóság nagy autókról és szőke sofőrökről...

2013.9.25.  2    17


A nők többet vásárolnak

Angyal Sándor

A cím megtévesztő, vagyis szerintem nem teljesen igaz.

2013.6.4.  4    13


Mitől félnek a férfiak?

Faar Ida

Rendíthetetlenek, erősek, kitartóak, bátrak, sebezhetetlenek, ilyen és ehhez hasonló jelzőket használunk, ha a férfiakat akarjuk jellemezni.

2013.2.22.    8


Anyasági időhajsza

Szilvási Krisztián

A férjezett családos anyák hétköznapjai – férfiszemmel.

2012.10.25.  3   


Nincs barátság szex nélkül?

Szilvási Krisztián

Mármint férfi és nő között természetesen.

2012.10.12.    25