A túlzott féltés pszichológiája


Takács Anita  2010.10.5. 5:17

A mai napig tisztán emlékszem Viktorra. Az általános iskolában kilenc évig egy osztályba jártunk.

Számomra már akkor, gyerekként feltűnt, hogy szülei a széltől is óvják, az anyukája szinte megfojtja túlzott gondoskodásával. Viktor megszokta, hogy ha kérdezték, helyette anyuci válaszolt. Ha elköhintette magát, azonnal szaladtak vele a gyerekorvoshoz. Mindig kimaradt a több napos osztálykirándulásokból, és nem szívesen került a figyelem középpontjába, inkább visszahúzódó fiúnak ismertük. Ha véletlenül gyengébb osztályzatot kapott, az anyukája megkereste a tanárt, és kikérte magának, hogy az ő fia rossz jegyet kapjon. Az osztálytársak közül a hangadóbbak mindig kinevették, anyámasszony-katonájának csúfolták.

Amikor elmélyedtem a pszichológia tudományában, és a szülői játszmák-házastársi konfliktusok témakört boncolgattam, akkor döbbentem rá, hogy azok a gyerekek, akik szüleik túlzott aggodalmaskodásának vannak kitéve (bármi legyen is annak mozgatórugója), nem ússzák meg sértetlenül.

Amikor egy kisgyermek elkezdi felfedezni a körülötte lévő világot, számtalanszor el- és leesik, megüti magát, és kisebb-nagyobb sebesüléseket szerez. Úgymond az egész testével tanul. Kúszás, mászás és az első lépések megtétele közben, az esetleges sérülések által megtapasztalja, hogy az önállóságnak bizony ára van. Ilyenkor persze minden szülő hátán feláll a szőr, és ha tehetné, kipárnázná az egész lakást, nehogy baja essen a csöppségnek.

De vajon hogyan kéne az ilyen helyzeteket kezelnünk? Melyik a megfelelő szülői attitűd?

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk biztonságban érezze magát a világban, és fokozatosan épüljön az önbizalma, akkor bizony biztatóan kell mosolyognunk minden egyes csetlésénél-botlásánál. Bátorítsuk őt a világ felfedezésére, és éreztessük vele, hogy szükség esetén azonnal kéznél vagyunk. Így viszonylag kis kockázat mellett van lehetősége kipróbálni önmagát. Ha a felnőttek mindent megoldanak helyette, nem tanulja meg, hogy a dolgok veszélyesek, és hogyan kell magára vigyáznia. Engedjük őt szabadon megélni a gyermekkorát!

Azok a gyerekek, akik nem bátorítást kapnak önmaguk kipróbálására és a kockázat felvállalására, többnyire gyámoltalannak és kiszolgáltatottnak fogják érezni magukat. Meglehet, hogy anyjuk vészmadár hívására: „Gyere vissza kicsim, megütöd magad!” – kötelességtudóan visszafordulnak. De az engedelmes alkalmazkodás oltalmat nyújtó burkában elnyomódik az önállóságra való belső késztetésük. Ne feledjük, a pedagógia nem azonos a paranoiával!

A felmérések azt az eredményt hozták, hogy a legtöbb agyonféltett gyerek mögött egy túlbuzgó szülő áll, aki szükségét érzi annak, hogy csemetéje függjön tőle. Képtelen elszakadni, saját félelmeit vetíti a gyerekbe, aminek hatására az mindinkább félős lesz, és bizonytalanná válik. Ezek a legkárosabb és leghosszabb kihatású játszmák, amelyekbe egy szülő a gyermekét kényszerítheti.

Ha túlzottan (!) féltünk, akkor az életben való helytálláshoz legfőképp szükséges erényektől fosztjuk meg utódainkat: a valós veszélyhelyzetek felismerésétől, és az azokban szükséges magatartásformák elsajátításától.

Forrás: Block, Joel D. - Bartell, Susan S.: Szülői játszmák



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A nyár hatása a tanulásra

Sajtóhír

A fejlesztésnek, tanulásnak a nyári hónapban is óriási jelentősége van.

2020.7.24.   


Neveljünk olvasókat! 4.

Kovács Márta

A kisiskolás korban nagyon fontos, hogy folytatódjanak a közös könyvtárlátogatások, illetve könyvesbolti böngészések.

2020.6.10.   


A gyermek

Póda Erzsébet

A gyermek áldás, azaz csoda. Isteni vagy felettes beavatkozás. Ezt minden szülőnek tudnia kellene.

2020.6.1.   


Neveljünk olvasókat! 3.

Kovács Márta

Elérkeztünk a 4-5 éves korosztályhoz. Ez egy rendkívül izgalmas korszak.

2020.5.25.   


Neveljünk olvasókat! 2

Kovács Márta

Gyermekünk egyéves korára már érdemes bevezetni a rendszeres esti meseolvasást.

2020.5.4.   


Kedvenc gyerekszövegeink 4.

Pénzes Tímea

Avagy hogyan ismerkedtünk az irodalommal négy és fél évesen?

2020.4.21.   


Neveljünk olvasókat! 1.

Kovács Márta

Hogyan jutunk el a pici baba ringatásától az olvasni szerető kamaszig?

2020.4.13.   


Testvérféltékenység

Jády Mónika

Szakemberektől azt hallottam: az az ideális, ha a testvérek között három év a korkülönbség.

2020.1.15.    5


Gyermektorna otthon

A hidegben se gyereknek, se szülőnek nincs nagyon kedve kimozdulni, pedig érdemes erőt venni magunkon.

2019.12.15.   


Szülők és gyerekek

Kalocsay Ildikó

Iskoláskorú gyerekünk már leviheti a szemetet, elmosogathat, felporszívózhat -- egyszóval segíthet a ház vagy háztartás körüli teendőkben. (Tíz éve írtuk)

2019.11.16.    4


Kedvenc gyerekszövegeink 3.

Pénzes Tímea

Avagy hogyan ismerkedtünk az irodalommal négyévesen?

2019.10.21.   


Kedvenc gyerekszövegeink 2.

Pénzes Tímea

Avagy hogyan ismerkedtünk az irodalommal három és fél évesen?

2019.7.20.