A túlzott féltés pszichológiája


Takács Anita  2010.10.5. 5:17

A mai napig tisztán emlékszem Viktorra. Az általános iskolában kilenc évig egy osztályba jártunk.

Számomra már akkor, gyerekként feltűnt, hogy szülei a széltől is óvják, az anyukája szinte megfojtja túlzott gondoskodásával. Viktor megszokta, hogy ha kérdezték, helyette anyuci válaszolt. Ha elköhintette magát, azonnal szaladtak vele a gyerekorvoshoz. Mindig kimaradt a több napos osztálykirándulásokból, és nem szívesen került a figyelem középpontjába, inkább visszahúzódó fiúnak ismertük. Ha véletlenül gyengébb osztályzatot kapott, az anyukája megkereste a tanárt, és kikérte magának, hogy az ő fia rossz jegyet kapjon. Az osztálytársak közül a hangadóbbak mindig kinevették, anyámasszony-katonájának csúfolták.

Amikor elmélyedtem a pszichológia tudományában, és a szülői játszmák-házastársi konfliktusok témakört boncolgattam, akkor döbbentem rá, hogy azok a gyerekek, akik szüleik túlzott aggodalmaskodásának vannak kitéve (bármi legyen is annak mozgatórugója), nem ússzák meg sértetlenül.

Amikor egy kisgyermek elkezdi felfedezni a körülötte lévő világot, számtalanszor el- és leesik, megüti magát, és kisebb-nagyobb sebesüléseket szerez. Úgymond az egész testével tanul. Kúszás, mászás és az első lépések megtétele közben, az esetleges sérülések által megtapasztalja, hogy az önállóságnak bizony ára van. Ilyenkor persze minden szülő hátán feláll a szőr, és ha tehetné, kipárnázná az egész lakást, nehogy baja essen a csöppségnek.

De vajon hogyan kéne az ilyen helyzeteket kezelnünk? Melyik a megfelelő szülői attitűd?

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk biztonságban érezze magát a világban, és fokozatosan épüljön az önbizalma, akkor bizony biztatóan kell mosolyognunk minden egyes csetlésénél-botlásánál. Bátorítsuk őt a világ felfedezésére, és éreztessük vele, hogy szükség esetén azonnal kéznél vagyunk. Így viszonylag kis kockázat mellett van lehetősége kipróbálni önmagát. Ha a felnőttek mindent megoldanak helyette, nem tanulja meg, hogy a dolgok veszélyesek, és hogyan kell magára vigyáznia. Engedjük őt szabadon megélni a gyermekkorát!

Azok a gyerekek, akik nem bátorítást kapnak önmaguk kipróbálására és a kockázat felvállalására, többnyire gyámoltalannak és kiszolgáltatottnak fogják érezni magukat. Meglehet, hogy anyjuk vészmadár hívására: „Gyere vissza kicsim, megütöd magad!” – kötelességtudóan visszafordulnak. De az engedelmes alkalmazkodás oltalmat nyújtó burkában elnyomódik az önállóságra való belső késztetésük. Ne feledjük, a pedagógia nem azonos a paranoiával!

A felmérések azt az eredményt hozták, hogy a legtöbb agyonféltett gyerek mögött egy túlbuzgó szülő áll, aki szükségét érzi annak, hogy csemetéje függjön tőle. Képtelen elszakadni, saját félelmeit vetíti a gyerekbe, aminek hatására az mindinkább félős lesz, és bizonytalanná válik. Ezek a legkárosabb és leghosszabb kihatású játszmák, amelyekbe egy szülő a gyermekét kényszerítheti.

Ha túlzottan (!) féltünk, akkor az életben való helytálláshoz legfőképp szükséges erényektől fosztjuk meg utódainkat: a valós veszélyhelyzetek felismerésétől, és az azokban szükséges magatartásformák elsajátításától.

Forrás: Block, Joel D. - Bartell, Susan S.: Szülői játszmák



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Példamutatás gyerekeinknek

Földes Gyöngyi

Mutassunk példát gyermekeinknek: vigyük őket magunkkal az edzőterembe, járassuk sportkörökre!

2017.8.15.    24


Utazás gyerekekkel

Jády Mónika

Itt a szabadságolás ideje. Mire figyeljünk, ha nem otthon töltjük a nyarat, hanem útnak indulunk – pici gyerekekkel is?

2017.6.20.    2


Testvérféltékenység

Jády Mónika

Szakemberektől azt hallottam: az az ideális, ha a testvérek között három év a korkülönbség.

2017.5.20.    5


Család és/vagy karrier Svájcban

Jády Mónika

Kisgyermekes munkavállalóként sehol sem könnyű megszervezni a mindennapokat.

2017.2.6.    7


Az óvodák Svájcban

Jády Mónika

Kolléganőnk riportja a svájci iskolarendszert képező óvodákról szól, sok-sok érdekességgel.

2016.9.30.    16


Akaromka

Nagy Erika

Hogy milyen egy gyerek, ha hisztizik az üzletben, sokan tudjuk, mert átéltük.

2016.9.20.    3


Egykék és testvérek

Huszár Ágnes

Egy gyerek vagy sok gyerek? A válaszok számos történetet rejtenek. Nincs két egyforma szülői élettörténet.

2016.7.14.    12


Zalánka

Póda Erzsébet

El tudunk képzelni egy aranyos, kedves, édes, okos, cserfes két és fél éves kisfiút?

2016.2.29.    29


Szülők (?)

Kabók Zita

Szombaton este egy részeg, tántorgó férfit láttam az utcán botorkálni, amint két ötéves-forma gyermeket rángatott maga után.

2016.2.15.   


Szülők és gyerekek

Kalocsay Ildikó

Iskoláskorú gyerekünk már leviheti a szemetet, elmosogathat, felporszívózhat -- egyszóval segíthet a ház vagy háztartás körüli teendőkben. (Tíz éve írtuk)

2015.12.16.    4


Struccok és gyerekek

Csonga Melinda

Mindennapos történet. Kiveri a szemem, kiveri mások szemét is, és úgy gondoljuk, jól van ez így.

2015.11.12.    23


Félelem gyerekkorban

Timár Tímea

Minden szülő arra törekszik, hogy csemetéjének gondtalan gyermekkort biztosítson.

2015.4.30.    15