Alvás a gyerekekkel

Vég Erzsébet  2008.3.20. 13:23

Jól vagy rosszul, de úgy szoktattuk a gyermekeinket, hogy velük alszunk.

Két gyerek, két felnőtt, két szoba: egyik páros az egyik szobába vonul esténként, másik a másikba. Alakult ez részben azért, mert mindegyik rossz alvó és nem akartam, hogy egymást felsírják. Lassan már talán el lehetne kezdeni a gyerekek egyik szobában altatását és a felnőttek másik szobában alvását, de mégsem kezdtünk még hozzá a kísérlethez. Függetlenül attól, hogy a gyerekekkel való alvásnak határozottan vannak hátrányai, az vesse ránk az első követ, aki nem szereti hallgatni, ahogy a csemetéje mellette szuszog, vagy aki nem szereti érezni a finom kisbaba illatot. Bevallom, mindegyiket nagyon szeretem, és azon gondolkoztam, olyan hamar elszaladnak az évek, öt-tíz év múlva már, ha akarnám, sem hiszem, hogy mellém bújna akármelyik – és ez persze így van rendjén. De addig…

Nálunk még két alvás van, vagyis egy ebéd után és az igazi, az esti. Lilla lányom mostanában elég korán kel, ezért tizenegy körül már ebédelni kell, és megy aludni. Petikémnek meg nincs más választása, mert úgy logikus, hogy egy időben aludjanak, hiszen én az idő alatt tudok haladni a házimunkával. Nem egyszer előfordul, hogy Lilla már az etetőszékben elalszik, meg sem bírja várni az ebéd végét. Peti meg általában tiltakozik a déli alvás ellen, de azért az esetek többségében még ő is szundít egy-másfél órát. Délben, egy kupacban alszunk hárman. Általában én fekszem középen, mint vízválasztó, különben a két csemete eljátszaná még az alvásidőt is. Aki aludt már így, az ismeri az érzést. Egyik oldalon az egyik szorosan hozzám simulva, a másik pedig a hátamnak feszítve magát. Olyan szorosan fognak közre, hogy moccanni sem bírok, de ezeket a perceket semmiért nem cserélném el. Mindig megállapítom, milyen szerencsés vagyok. Aztán, ha elszundítottak, kilopózom, és ezerrel próbálok minél több dologgal elkészülni, mire felébrednek. Általában Peti ébred először és sokszor szép csendben kijön, hiszen már igazi nagyfiú. Ugyanez fordítva úgy néz ki, hogy az ébredése után Lilla hangos visongással jelzi, hogy mennyire örül a testvére társaságának. Közben addig simogatja, puszilgatja, míg Peti kénytelen-kelletlen felébred.

Az esti alvás egy kicsit más. Egyrészt a gyerekek hangulatától függ, hogy melyikünk melyikkel alszik. Sajna néha attól is, hogy éppen milyen műsor megy a tévében. Akinek a kedvence, az viszi Lillát a nagyszobába aludni. Ha történetesen én, akkor a tévét lehalkítva próbálok mesélni és énekelni neki, amíg elcsendesedik, s megérti, hogy alvásidő van és elhelyezkedik. Ez utóbbi azt jelenti, hogy addig tolat, forgolódik, fészkelődik, amíg be tud gömbölyödni az állam alá, és teljesen hozzám simulva, elszunnyad. Egyik kezében a cumisüveget, másikban a cumit szorongatva – mintha bármelyiktől is az élete függne. Reggel aztán alighogy kinyílik a szeme, nagy örömmel konstatálja, hogy mellette vagyok és ugyanúgy, mint déli alvásnál a testvérét, engem simogat, puszilgat, szeretget. Imádom!

Ha Petivel alszom, természetesen neki is mesélek. Általában „rendelésre”. Vonatosat, kardosat, óvodásat, mikor mit. Persze a régi nagy klasszikusok sem maradhatnak ki. Közvetlenül elalvása előtt általában ő is odafészkeli magát hozzám, és békésen szuszogni kezd.

Nem tudok elképzelni egy fáradt, nyűgös nap után ennél megnyugtatóbbat. Aki még nem próbálta, nyugodtan járjon utána, hogy igazam van-e. Aki már átélte, az meg tudja, miről beszélek.

Hozzászólások

@

Küldés