Egykék és testvérek
Egy gyerek vagy sok gyerek? A válaszok számos történetet rejtenek. Nincs két egyforma szülői élettörténet.
Minden felnőtt eldöntheti, hogy alapít-e családot, vállal-e gyereket, és abban is szabadon dönthet, hogy mennyit. Aztán az első gyerek megszületése az újdonsült szülők elképzeléseit általában megváltoztatja, sok gondolatot felülír. A friss anyák és apák gyakran meglepődnek, hogy mi minden változik a baba megérkezésével. Majd a számos nehezebb-könnyebb szakasz váltakozásával talán a testvér-kérdésre adott válaszok is hol az igen, hol a nem között ingadoznak. Mostanában mintha sokszor lehetne hallani, hogy „egy gyerek éppen elég”.
Persze mindenkinek megvan a maga története, a tudatosan egy gyereket vállaló szülőknek is. A kívülálló véleményt formálhat, de bizony kívülálló marad. Hiszen amíg nem került hasonló helyzetbe, mint az adott történet szereplője, addig vajmi keveset tud tapasztalatból a szituációról. De még akkor is, ha ugyanabban a csónakban evez két ember, máshogy élheti meg, dolgozhatja fel, gondolhatja át a történéseket.
A gyerekvállalás nem az az élethelyzet, amit próbálgatni lehet. Ha a felnőtt belevág – vállalja az első, majd a második (esetleg harmadik, netán sokadik) gyereket –, akkor idővel nem mondhatja, hogy „kösz, de mégis maradok egygyerekes szülő, valaki vegye át a másikat, a harmadikat”. Az első csemetével megélt tapasztalatok pedig biztosan erősen befolyásolják a döntésben elsősorban az anyákat: legyen-e másik? Az a jobb helyzet, ha nem a külső nyomásnak, hanem a belső megérzéseknek engednek, és az alapján döntik el, hogy tudják-e vállalni a többgyerekes szülő élethelyzetét.
Volt egy alapiskolai osztálytársam, aki sajnos agytumor következtében hatévesen elhunyt. Emlékszem rá, mivel jó barátnők voltunk. Ma is szomorú vagyok amiatt, hogy nem teljesedhetett ki az élete. A húgával nemrég újra találkoztam, ő már két gyerek anyukája. Amikor a gyerekeiről mesélt, megütötte a fülemet, hogy így fogalmaz: „most két gyerekem van, nem lehet tudni, meddig”. Így náluk bizony a harmadik gyerek vállalásának lehetősége is éppen a levegőben lógott.
Vannak olyan fiatal anyák, akik sajnos gyermekágyi depresszióba esnek. Nemcsak rossz a kedvük, hanem pszichikailag is komolyan megbetegednek: annyira, hogy képtelenek gondoskodni az újszülöttről. Kórházi kezelésre van szükségük, hosszú gyógyulási fázison esnek át, és a babájukról a család gondoskodik. Az sem biztos, hogy idővel újra önmaguknak érzik magukat, és az anyaszerep örömteli élményeit talán a gyógyulásuk után sem tudják pozitívan fogadni. A pszichikailag egészséges emberek számára érthetetlen a viselkedésük: nem értik, miért nem örül a friss anyuka, miért nem kel ki az ágyból, miért nem ölelgeti a babáját, miért nem tudja szoptatni. Számukra nagyon furcsa, hogy a depressziós kismama nem tud a „rossz kedvén” uralkodni, hogy helyette kell elvégezni a teendőket. Az igazán támogató család talán fel sem teszi ezeket a kérdéseket, szeretettel végzi a baba körüli teendőket, miközben a kismamát is támogatja a gyógyulásban, és talán még a testvérvállalással kapcsolatos „nem” kimondásában is.
A mai társadalom jól akar élni. Vannak emberek, akik az élet dolgait csak az anyagiak fényében tudják látni, és a nagy döntéseket a pénztárcájukban kotorászva hozzák meg. Megesik ez a túlzottan lelkes szülőkkel is. Az egyik játszóházban az anyuka éppen a varrókészlet fölé hajolva keresgélt, amikor szóba jött a testvér vállalásának és az ezzel járó kiadásoknak az összefüggése. Elmesélte, hogy a délelőtti bábszínházi előadás annyira elbűvölte a kislányát, hogy a lányka szeretett volna magának is egy bábot, amivel otthon bábszínházat játszhat. Igaz, hogy tőle távol áll a kézműveskedés, de a lányának mindent megad. Ezért gyorsan vásároltak szivacsdarabokat, otthon összeszedték az anyagdarabokat, a szalagokat, és hónuk alá csapták a varrókészletet, azzal a felkiáltással, hogy „irány a játszóház!” A kislány ugrált, futkározott, az anya varrt, és közben arról mesélt, hogy azért nem vállalnak még egy gyereket, mert a mai világban nehéz lenne mindkét gyereknek megadni mindent. Ő úgy gondolja, hogy ha a lányának lehetősége volt új babakocsiban feküdni, új ruhácskákat hordani, babaúszásra és totyogók klubjába járni, akkor ezeket a lehetőségeket meg kellene adni a második gyereknek is, de ők ezt anyagilag nem tudják vállalni. Hiszen a lánya most is jár balettre, énekre, színjátszó csoportba, angolra, és a többi idejük nagy részét játszóházakban, fesztiválokon töltik. Persze csakis olyan programokon, ami szórakoztatja a kislányt. Én csak hümmögtem párat, hiszen túlzásnak éreztem, hogy mennyi mindent megkap a kislány, de nem akartam véleményt formálni. Láttam az anyukán, hogy ő lelkesen mindent megtesz a lányáért, és semmi – még egy gondolkodásra késztető „nem túlzás ez egy kicsit?”– sem zökkentené ki az elképzeléseiből.
Egy gyerek vagy sok gyerek? A válaszok számos történetet rejtenek. A gyereknevelésre nincs egyetlen recept, hiszen nincs két egyforma gyerek. Ahogy nincs két egyforma szülői élettörténet sem. Persze az lenne a legideálisabb, ha a belső szabadságunk alapján dönthetnénk ez ügyben, nem beszélne bele sem a család, sem a pénz, sem a betegség, hogy hány gyerekünk születhet. Az lenne a legjobb, ha igazán szabadon dönthetnénk, hogy vállalunk-e egyáltalán gyereket, és ha igen, hányat. A mi döntésünk? Részben igen. De azért azt se feledjük, hogy van ebben némi misztérium is, hiszen van olyan ember, aki a tudatos „nem” ellenére több gyereket hoz a világra, és van olyan, aki a határozott „igen” ellenére sem tud családot alapítani.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Legyen játékos a beszoktatás!
Itt az óvoda és az iskolakezdés, tele új helyzetekkel. Így lehet gyerekjáték az óvodai és iskolai beszoktatás!
2023.9.8.
Az idei év legjobb gyerekzsúrjai
Mik lesznek a trendi szülinapi parti-témák 2023-ban? Rengeteg ötletet és lehetőséget sorolunk fel alábbi cikkünkben!
2023.1.25.
Ágyneműcímkézés az oviban
Valamikor régen kézzel öltött monogramok kerültek az ágyruhákba. Mára ez megváltozott, a gyorsan felhelyezhető ovis címkék nagyban megkönnyítették munkánkat.
2022.12.2.
Nevelés nincs, példamutatás van
A reformoktatási módszerek egyre nagyobb szabadságot, jogot és döntéshozatalt adnak gyerekeink kezébe.
2022.11.9.
El a kezekkel!
A gyerekeinket, akik olyan csodavilággal érkeznek az életbe, amellyel valóban megalkothatnák a földi édenkertet.
2022.11.3.
Vissza az oviba!
Mit tehetünk azért, hogy könnyebb legyen a kicsiknek, főleg az első egy-két hét, amíg újra visszaszoknak az oviba?
2022.8.23.
Dekorációs tippek a gyerekszobába
A modern gyerekszobák nem nélkülözhetik a praktikus berendezéseket, hiszen a lurkók számtalan dolgát el kell valahova rejteni, és rendszerezni.
2022.6.15.
Félelem gyerekkorban
Minden szülő arra törekszik, hogy csemetéjének gondtalan gyermekkort biztosítson.
2021.9.10. 15
A nyár hatása a tanulásra
A fejlesztésnek, tanulásnak a nyári hónapban is óriási jelentősége van.
2021.7.24.
Gyermektorna otthon
Most, hogy be lettünk zárva, és az idő sem kedvez a kinti mozgásnak, tegyük meg, hogy otthon mozgatjuk gyermekeinket! Az ő érdekükben!
2020.10.15.
Neveljünk olvasókat! 4.
A kisiskolás korban nagyon fontos, hogy folytatódjanak a közös könyvtárlátogatások, illetve könyvesbolti böngészések.
2020.6.10.
A gyermek
A gyermek áldás, azaz csoda. Isteni vagy felettes beavatkozás. Ezt minden szülőnek tudnia kellene.
2020.6.1.