Ha kitör a vihar


Jády Mónika  2009.4.6. 14:24

Avagy mit tehet a szülő, ha dacos a gyermeke

Múltkor az utcán láttam egy három év körüli kisfiút. Hiába kérlelték a szülei, megmakacsolta magát, egy helyben toporzékolt és torkaszakadtából üvöltött. A szülők már büntetéssel és veréssel fenyegetőztek, de az sem használt. Aztán tíz perc múlva láttam ugyanezt a kis családot, és a fiúcska széles mosollyal az arcán fogta édesanyja kezét, és vidáman csacsogott. Hogy mi is történt? A szakemberek szerint a dackorszakban teljesen normális az ehhez hasonló jelenség. Az egyik pillanatban még minden rendben, a másikban viszont a gyerek cirkuszolni kezd – maga sem tudja, hogy miért. Aztán újra minden jó, mintha mi sem történt volna.

Anno mindenki produkált ilyesmit, csak már nem emlékszik rá, és értetlenül áll, amikor a saját gyereke ugyanezt teszi. Esetleg a nagyszülők emlékeztethetik arra a szülőt, hogy ennyi idősen ő sem viselkedett másképp. Anyu is jól emlékszik még például, hogy a húgom, aki azóta maga is anya lett, hároméves korában mit rendezett le: a terasz ajtajánál ordított és „pattogott, mint egy gumilabda”, de maga sem tudta már, miért. Aztán amikor anyu végső kétségbeesésében kilátásba helyezte, hogy elfenekeli, ha nem hagyja már abba, a húgom azt szipogta: „Megverhetsz, de akkor se tudom abbahagyni!”. Majd bömbölt tovább. És bizonyára igazat mondott. A szakemberek ugyanis azt vallják, hogy a gyerek nem tehet a dührohamáról. Ahogy a szülő sem. Senki nem vallott csődöt, követett el nevelési hibát, „csupán” egy életkori sajátosságról van szó.

Mit tehet a szülő a szakember szerint? A gyereket nem szabad veréssel, büntetéssel fenyegetni, lelkiismeret-furdalást kelteni benne. Persze, nagyon kellemetlen tud lenni, ha a gyerek nyilvános helyen kezdi el a „műsort”, de nem kell mentegetőzni, sem pedig figyelembe venni a körülötte állók megjegyzéseit, tanácsait. A szülőnek higgadtnak kell maradnia, és megpróbálnia olyan helyre vinni a gyereket, ahol megnyugodhat. Ha ez nem megy másképp, a hónunk alá kapjuk a gyereket, akárhogy kapálódzik is.

A vihar előbb-utóbb elül, bár a szülők számára minden perc örökkévalóságnak tűnhet. Ekkor lehet elmondani a gyereknek, hogy nem érdemes így viselkednie, és hogy vannak olyan kívánságok is, amelyek nem teljesíthetők azonnal, és olyankor kicsit várni kell.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Neveljünk olvasókat! 4.

Kovács Márta

A kisiskolás korban nagyon fontos, hogy folytatódjanak a közös könyvtárlátogatások, illetve könyvesbolti böngészések.

2020.6.10.   


A gyermek

Póda Erzsébet

A gyermek áldás, azaz csoda. Isteni vagy felettes beavatkozás. Ezt minden szülőnek tudnia kellene.

2020.6.1.   


Neveljünk olvasókat! 3.

Kovács Márta

Elérkeztünk a 4-5 éves korosztályhoz. Ez egy rendkívül izgalmas korszak.

2020.5.25.   


Neveljünk olvasókat! 2

Kovács Márta

Gyermekünk egyéves korára már érdemes bevezetni a rendszeres esti meseolvasást.

2020.5.4.   


Kedvenc gyerekszövegeink 4.

Pénzes Tímea

Avagy hogyan ismerkedtünk az irodalommal négy és fél évesen?

2020.4.21.   


Neveljünk olvasókat! 1.

Kovács Márta

Hogyan jutunk el a pici baba ringatásától az olvasni szerető kamaszig?

2020.4.13.   


Testvérféltékenység

Jády Mónika

Szakemberektől azt hallottam: az az ideális, ha a testvérek között három év a korkülönbség.

2020.1.15.    5


Gyermektorna otthon

A hidegben se gyereknek, se szülőnek nincs nagyon kedve kimozdulni, pedig érdemes erőt venni magunkon.

2019.12.15.   


Szülők és gyerekek

Kalocsay Ildikó

Iskoláskorú gyerekünk már leviheti a szemetet, elmosogathat, felporszívózhat -- egyszóval segíthet a ház vagy háztartás körüli teendőkben. (Tíz éve írtuk)

2019.11.16.    4


Kedvenc gyerekszövegeink 3.

Pénzes Tímea

Avagy hogyan ismerkedtünk az irodalommal négyévesen?

2019.10.21.   


Kedvenc gyerekszövegeink 2.

Pénzes Tímea

Avagy hogyan ismerkedtünk az irodalommal három és fél évesen?

2019.7.20.   


Mit játsszanak a gyerekek?

Mire figyeljünk a nyári hőségben? Tippek bentre és kintre.

2019.7.5.    3