Ha kitör a vihar

Jády Mónika  2009.4.6. 14:24

Avagy mit tehet a szülő, ha dacos a gyermeke

Múltkor az utcán láttam egy három év körüli kisfiút. Hiába kérlelték a szülei, megmakacsolta magát, egy helyben toporzékolt és torkaszakadtából üvöltött. A szülők már büntetéssel és veréssel fenyegetőztek, de az sem használt. Aztán tíz perc múlva láttam ugyanezt a kis családot, és a fiúcska széles mosollyal az arcán fogta édesanyja kezét, és vidáman csacsogott. Hogy mi is történt? A szakemberek szerint a dackorszakban teljesen normális az ehhez hasonló jelenség. Az egyik pillanatban még minden rendben, a másikban viszont a gyerek cirkuszolni kezd – maga sem tudja, hogy miért. Aztán újra minden jó, mintha mi sem történt volna.

Anno mindenki produkált ilyesmit, csak már nem emlékszik rá, és értetlenül áll, amikor a saját gyereke ugyanezt teszi. Esetleg a nagyszülők emlékeztethetik arra a szülőt, hogy ennyi idősen ő sem viselkedett másképp. Anyu is jól emlékszik még például, hogy a húgom, aki azóta maga is anya lett, hároméves korában mit rendezett le: a terasz ajtajánál ordított és „pattogott, mint egy gumilabda”, de maga sem tudta már, miért. Aztán amikor anyu végső kétségbeesésében kilátásba helyezte, hogy elfenekeli, ha nem hagyja már abba, a húgom azt szipogta: „Megverhetsz, de akkor se tudom abbahagyni!”. Majd bömbölt tovább. És bizonyára igazat mondott. A szakemberek ugyanis azt vallják, hogy a gyerek nem tehet a dührohamáról. Ahogy a szülő sem. Senki nem vallott csődöt, követett el nevelési hibát, „csupán” egy életkori sajátosságról van szó.

Mit tehet a szülő a szakember szerint? A gyereket nem szabad veréssel, büntetéssel fenyegetni, lelkiismeret-furdalást kelteni benne. Persze, nagyon kellemetlen tud lenni, ha a gyerek nyilvános helyen kezdi el a „műsort”, de nem kell mentegetőzni, sem pedig figyelembe venni a körülötte állók megjegyzéseit, tanácsait. A szülőnek higgadtnak kell maradnia, és megpróbálnia olyan helyre vinni a gyereket, ahol megnyugodhat. Ha ez nem megy másképp, a hónunk alá kapjuk a gyereket, akárhogy kapálódzik is.

A vihar előbb-utóbb elül, bár a szülők számára minden perc örökkévalóságnak tűnhet. Ekkor lehet elmondani a gyereknek, hogy nem érdemes így viselkednie, és hogy vannak olyan kívánságok is, amelyek nem teljesíthetők azonnal, és olyankor kicsit várni kell.

Hozzászólások

@

Küldés