Kedvenc gyerekszövegeink 4.

Pénzes Tímea 2020.4.21. 12:56

Avagy hogyan ismerkedtünk az irodalommal négy és fél évesen?

Jó dolog összegezni. Összeszedegetni mindazt, ami hatással volt ránk. Amit szerettünk. Ebben a sorozatban az olvasás öröméről írok és a kedvenc gyerekkönyveinket gyűjtöttem egy csokorba, hogy könnyebb legyen felidézni, milyen meséket, verseket olvastunk, melyik könyvet miért szerettük – no meg hátha másnak is a hasznára válik.

A Barátnőm, Bori sorozatból a Bori a fogorvosnál (Liane Schneider – Eva Wenzel-Bürger, ford. Orosz Anett) mostanában a menő, mert mindkét gyermekemet nagyon érdekli fogaik sorsa, a fogtündér ténykedése, a fogorvos néni utánzása és sok játék társítható hozzá. Egymás fogát vizsgálgatják elemlámpával, sőt a miénket is, megnézik a mandulánkat, bevilágítanak a fülünkbe, lázat mérnek, gyógyszert adnak. Kisfiam csak attól fél, hogy ha Bori ilyen nagyra tátja a száját, szét ne repedjen neki! Nekem ugye soha nem fog kiesni a fogam, ha minden este megmosom, kérdezgetnek. Aztán a témába vágó könyvek után részletesen elmagyarázzák egymásnak, hogy még tejfogaik vannak, és hamarosan új, maradandó fogakra tesznek szert. Máskor meg azzal mérgesítik egymást, hogy egyszer nekik is el kell menniük fogorvoshoz. A kislányom elmagyarázza a kisfiamnak, mi vár rá ott: Tesznek a nyakadba mellénykét. Ott nem úgy van, mint itthon, hogy ha nem kérsz, anya nem ad.

És még apát is kiokítják, hogy a bacik nem eszik a fogakat, mert kemény a fogzománc, hanem kalapálnak. A kislányom azzal mérgesíti a fiamat, hogy fogmosás előtt csendre inti őt, hogy jobban hallhassa, hogyan kalapálnak fogában a bacik. A kisfiamnak nem megy a fejébe, honnan tudják a bacik, hogy fogmosáskor menekülniük kell. Anya, a baciknak van egy kis kamerájuk és látják, hogy mossák a fogat? Képzeletét nagyon megmozgatja a téma: A bacilusoknak van háza? Hol laknak? Mindig nézi, hogyan tűnnek el a bacilusok a lefolyóban. Jó szeme van. Mire a lányom: Olyan kicsik, hogy nem is látjuk őket. Tüskés a hátuk.

A könyvek mellett fogszuvasodásról szóló, orvosi szaknyelven írt szórólapokat is fel kell olvasnom, mert az oviban kaptak tájékoztató anyagokat. Mi az a fogszuvasodás? A baci bemegy a piszkos fogba és lyukat rág rajta. A kislányom kétségbeesetten felcsattan: De akkor beteg lesz a baci, ha piszkot eszik. A kisfiam vállat von: Én is ettem sarat. Csupa sár volt a szám. És nem lettem beteg. Egyik reggel az is elhangzott, hogy: Még felírok néhány receptet. Csak el ne késsenek a kis doktorok az óvodából!

Tóth Krisztina Orrfújós mese című „nátháskönyve” sem hiányozhatott a sorból, amely egy takonycsaládról szól, vagyis kezdetben Fikkelstein úrról, akit kipenderítenek egy idős asszony tágas orrából, és új orrot keres. Jobb híján Peti kis orrocskájába költözik be. A könyv olvasmányosan szól náthamegelőzésről és -legyőzésről, humorosan mutatja be Fikkelstein úr megismerkedését Fikula asszonnyal, valamint a takonycsalád gyarapodását és nagyravágyó terveit.

A Móra Kis felfedező zsebkönyvek sorozatból is ki kellett kölcsönöznünk Az emberi test című könyvet, amit próbáltam elodázni, mert mindenféle „csúnya” belsőszerveket ábrázol, de végül beadtam a derekam. Most már ott tartunk, hogy kisfiam mutogatja: kisagy, nagyagy, idegek. Kisfiam folyton kérdez: Anya, ha kiesne a fogam és apa szétkalapálná, látnánk benne az idegeket? Kislányom ódzkodik tőle, de kérdései neki is akadnak: Mire jó a nyelvcsap? És anya máris guglizhat.

A zsebkönyvek sorozatból A dinoszauruszok és A bolygók után most A tűzoltók a kedvenc. Kisfiam életében minden a tűzoltóságról szól: tűzoltóautóval furikázik a habtapin, kapott tűzoltósisakot és felszerelést. A kislányom sem marad ki a játékból: Készítsd meg a telefont, bármikor csöröghet. Halló? Tűz van? Én egy tűzoltólány vagyok, ő meg egy tűzoltófiú, közli a legfontosabb információkat, amik akut tűzoltásnál „elengedhetetlenek”. Alig várja, hogy kigyulladjon a legóház.

Fiam már a Mi micsoda Junior könyvek iránt is érdeklődik, különösképpen a Földünk című keltette fel az érdeklődését, mert felsorolhatja a Naprendszer bolygóit, és a kihajtogathatós fülek alatt felfedezheti például egy vulkán „belsejét”. Még a szöveg „magas” számára, ezért csak a saját szavaimmal magyarázom a képen látottakat.

Kislányom kedvencei továbbra is A hercegnő és a varázspónik-sorozat könyvei, pl. Csillám, a jégpóni, amelyben Sziporka cicát elfújja a szél a lufival – ezen főleg a kisfiam nevet –, de a hópihéből lett hótündérek megmentik.

Régi szerzőnkhöz, Julia Donaldson történeteihez sem voltunk hűtlenek, és megvettem a Papírbabákat (Rebecca Cobb illusztrációival, ford. Rét Viktória) a barátnőm ajánlása alapján. Valójában egy rövidke megnyerő (és szomorú?) történet arról, hogyan készít anya és lánya egymás kezét fogó papírbabákat, amelyek táncolnak és ugrándoznak. Arról is szól, hogy ha vége szakad mindennek, történeteink folytatódnak, az elveszett dolgok beleröppenhetnek az emlékezetünkbe. A könyvben szereplő papírbabák mintájára mi is nyírtunk ki magunknak egymás kezét fogó papírbabákat.

Gyerekeim egy újonnan megjelent Donaldson-könyvet is kaptak ajándékba, Az öt csúfságot (A. Scheffler rajzaival, ford. Papp-Gábor Zsigmond). A könyv a megszokott színvonalat hozza, nagyon szórakoztató, jó sztorival, pergő rímekkel szól arról, hogy a csúfság relatív, hogy a csúf állak sem feltétlenül csúfak, csak nézőpont kérdése, ki kit lát szépnek vagy csúnyának. Utána arról beszélgettünk, hogy a gyerekek a szüleiket szépnek látják, mert szeretik őket. (A csúnya-szép témakört a Mit keresett Dani az ágy alatt című könyv olvasásakor is pedzegettük.)

Állatos könyvek is szerepeltek a listánkon, egy újabb Borisz-sztorival lettünk gazdagabbak, Radnóti Blanka tollából látott napvilágot a Borisz világgá megy. A Borisz-könyvekhez híven két kedves történetet mutat be, ezennel hóesésről, hófogásról, hónyalásról, hóba szökni vágyásról, meg az ünnepekről, amikor kutyusunkat a nagy sürgölődésben elhanyagolják, de végül mindenért kárpótolják. Egy újabb állatos könyvélményt egy kisnyuszi hozott az otthonunkba, akit úgy hívnak, Kicsi Mimi. Tamás Zsuzsa fejében született meg az ötlet, hogy mindennapi történeteket mutasson meg egy nyuszi szemszögéből. A Kicsi Mimi és a Kökény ovi (Horváth Ildi illusztrációival) című könyv arról szól, hogyan kerestek új odút, hogyan szokott be az óvodába, és esős napokon hogyan lehet gyertyával papírra rajzolni, majd festékkel varázsolni. A többi részét is kézbe vesszük majd, pl. Kicsi Mimi barátai, Kicsi Mimi, Pici Bori, Kicsi Mimi nagytesó lesz.

És még egy nyuszis könyv szerepel a kedvenckönyv-listánkon: Misu, a kisnyuszi (Rotraut Susanne Berner, ford. Győri Hanna), alcíme nyúlfarknyi történetek. Jópofa, frappáns történetek egy ötletekkel teli kisnyusziról, aki minden helyzetre talál frappáns megoldást. Nagyon szerethető sztorik, és felnőttek számára is élvezhető olvasmány. Sokat nevetnek rajta a gyerekeim, pl. azon, hogyan tud Misu varázsolni, például csoki helyett gumicukrot, mert a csoki nyáron elolvadna. Minden négy és fél évesnek csak ajánlani tudom.

Dániel András kufli-könyvei is a lista élén állnak, egyrészt az olvasott szöveg, másrészt az internete megtalálható rajzfilmek. A kuflik és a mohamanyi vezette sokáig a rangsort, amikor a fatörzs elrebegi a mókás mohamondókáját – jókat kacagtak rajta. De jött a többi, A kuflik és a nagy eső, Brumi óriás lesz, Szerintem legyen mindenki kufli – mindben találtak valami vicceset. A kufli-kötetek nem akarnak tanítani vagy okítani, „csak” szórakoztatnak, és éppen ez a jó bennük. Képtelen kinézetű és mozgású, folyton lustálkodó lények, akik ilyen párbeszédeket folytatnak: hú, de messze laktok, kuflik – liheg a hatlábú lókutya, amikor az egyik kufli visszakérdez: Mármint honnan messze? Gyermekeim egyáltalán nem akadnak fenn/ki rajta, hogy ezek ilyen furamurák és milyen furamurákat mondanak.

Malter György Rosszcsont mesék (illusztrálta Janka/Neuburger-Kohánszky) című műve viszont kifejezetten, célzottan tanítani akar – ezt az okító szándékot gyermekeim éppoly örömmel fogadták, mint a kufli-féle szórakoztató szándékot. A fejüket csóválva, homlokukat ráncolva intették rendre a rosszcsont járműveket, akik munka helyett lustálkodnak, nem tartják be a szabályokat, hisztisek, neveletlenek, vakmerőek, de a végén mindig szófogadóak lesznek, mert belátják, hogy a rosszaságuk bajt okozhat.

És már egy vaskos lista áll előttünk, mit is szeretnénk elolvasni ötévesen – féléven át. (Egy kis ízelítő: Mélytengeri mesék, Hisztimesék, Felhőmesék, Szutyoksári, Lilla és Tündérbogyó, Bertalan és Barnabás, Az egércirkusz, A cica, aki haza akart menni, A sün, akit meg lehet simogatni.)