Nem leszek a barátod!

Jády Mónika  2011.11.24. 6:58

Az óvodáskorú gyerekek még nagyon spontánul viselkednek.

Ha csúnya dolgokat tesznek vagy mondanak egymásnak, azt általában egy adott szituáció hozza ki belőlük, és nem azzal a céllal teszik, hogy a másikat megbántsák.

„Menj el!” – kiált rá Julcsi Annára, pedig eddig mindig egymással babáztak az oviban. Most viszont Juli Rékával fogócskázik, akivel eddig szóba sem állt, és Anna nem csatlakozhat hozzájuk. A gyermekbarátságok még nem szoros kapcsolatok. A kicsik azokkal a kortársaikkal vannak együtt a legszívesebben, akik nyújtani tudnak nekik valamit: jó játékötleteket, azonos kedvteléseket. De akár a külső is szerepet játszhat a választásban, mint például a szép hosszú haj, amit fésülgetni lehet. Juli talán a sok babázás után felfedezte, hogy örömét leli a mozgásban, és inkább futkosni szeretne. Ehhez pedig, úgy tűnik, az örökmozgó Réka a megfelelő társ. A hároméves Juli még nem érti, mit jelent Anna számára az elutasítása.

A gyerekek csak nagyjából hatéves korukra tanulják meg beleélni magukat mások helyzetébe, és ekkortól képesek mások érzéseire tekintettel lenni – de nem teszik ezt minden esetben.
Mit tehetnek a szülők?
Juli szülei többször megemlíthetik, milyen kedvesnek találják Annát, és meghívhatják magukhoz akár egy délutánra is, hogy ismét megerősítsék a barátságot. Anna szüleinek komolyan kell venniük kislányuk szomorúságát. Gyakran már az segít, ha az anya/apa figyelmesen végighallgatja a gyerek panaszát, és vigaszt próbál nyújtani. Ők azt mondhatják a lányuknak: Juli még biztosan kedveli őt, de most épp másokkal is szeretne játszani.

Még elég hely van Vera, Zoli és Gábor házikójában, ám Csabát nem engedik be. Zoli és Gábor, az ötéves ikrek és a velük egyidős kislány a szomszédból jól összeszokott csapat. Néha nagyvonalúak a nemrég a környékre költözött Csabával – ekkor beveszik focizni vagy mérleghintázni. Máskor viszont nem.

A szülők ilyenkor megkérdezhetik, ők mit éreznének a játékból kirekesztett gyerek helyében. Csaba szülei pedig megmagyarázhatják a fiuknak, hogy a szomszéd gyerekeknek már megvannak a kialakult szokásaik, ezért néha nincs hely másnak. De ha továbbra is kedves marad hozzájuk, egyszer majd őt is beveszik a bandába.

A fiúk versenyfutáshoz készülődnek. Peti valamilyen bántó megjegyzést tesz Tomira. Ő nem tesz semmit, Peti pedig tovább hajtogatja a csúnya szót. A többiek hahotáznak, mert viccesnek találják. Vagy segíteni szeretnének Tominak, és rákiabálnak Petire, hogy fogja be a száját. Tominak mindkettő kínos. A négyéves Peti elérte a célját: felhívta magára a figyelmet. Talán azért produkálja magát, mert Tomi gyorsabban fut nála, és így akar kitűnni. Vagy féltékeny Tomira, mert úgy érzi, Tomit jobban kedveli a többi fiú. A huzamos ideig aggresszíven viselkedő gyerekek a középpontban szeretnének lenni. Egyesek szavakkal bántanak, mások kockatornyokat rombolnak szét, vagy játékokat tesznek tönkre, hogy felhívják magukra a figyelmet – elsősorban a felnőttekét.

A szülőknek fel kell tenniük maguknak a kérdést: elég figyelmet szentelek a gyerekemnek? Az is segít, ha a szülő jó példát mutat: barátságosan viselkedik a gyerekekkel – a sajátjával és másokéval is. Tomi szüleinek pedig arra kell megtanítaniuk a fiukat, hogy ha elege van valamiből, álljon ki, és mondja energikusan azt: „Hagyd abba!” Ha ez nem segít, tudnia kell, hogy nem szégyen segítséget kérni a felnőttektől.

Írásunk a Eltern magazin cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés