Szeretem a répát!

Fülöp Éva  2007.12.2. 17:41

A gyerekek étkezési szokásairól...

Mikor a lányom szilárd ételt kezdett enni, nagyon odafigyeltem, hogy mindenből a maga idejében és a legjobb minőségben kapjon. Nem is volt semmi gond, a kicsi minden újdonságnak örült: megkóstolta, megette a zöldséget, gyümölcsöt, húst, tésztát, mindent. A rokonok és az ismerősök nem győztek csodálkozni, mikor spenótot, vagy zöldséglevest evett a lányom és látni lehetett rajta, hogy tényleg ízlik neki. Hiszen az az általános nézet, hogy általában a gyerekek nem eszik meg a zöldséget, pláne a spenótot...

Nem is emlékszem pontosan, mikor következett be nálunk a fordulat. Úgy egy-másfél éves lehetett Anna, mikor egy falat répát, borsót nem volt hajlandó a szájába venni. A levesből néha csak a tésztát kanalazta ki, néha csak a levét itta. A húsról hallani sem akart (csak virsli és pulykasonka jöhetett számításba). A gyümölcsökből csupán az alma és a banán volt számára elfogadható, bár azelőtt körtét, barackot, szőlőt, dinnyét is evett. Maradt a krumpli, a tészta és ezek variációiból kellett naponta ebédet varázsolnom. Lassan rájöttünk, ízlik neki a tofuból készült paradicsomos szósz, amit spagettival, vagy kifőtt tésztával fogyasztunk. Ez lett az egyik kedvence (viszont a nyers paradicsomot még sosem kóstolta meg). A legboldogabb akkor volt, mikor ketchupos tésztát ehetett, és amikor a nagyi galuskát főzött egy kis pörköltszafttal. Amikor például borsófőzelék volt az ebéd, azt a lányom szerintem kínzásnak vette és képes volt inkább éhes maradni, minthogy megegye. Próbálkoztunk mindenfélével, hogy egy kis zöldséget etessünk vele, kevés sikerrel. Végül hagytuk, hogy a gyerek azt egyen, amit szeret, és nem csináltunk belőle nagy ügyet.

Mikor óvodába ment, kicsit tartottam attól, hogy majd éhezni fog az oviban, mert ott ugyebár nem kizárólag az ő kedvenc ételeit fogják főzni. Sőt – az oviban nincs tofu, nincs szójafasírt, nem kapnak rámás zsömlét uzsonnára. Az óvó nénik elmondták, hogy a lányom keveset eszik és lassan, de azért valamennyi mégis fogyaszt az ebédből. A húst persze most is kihagyja, de például új kedvence a kakaós tészta...

A „békénhagyó“ taktikánk most úgy látszik, helyes döntésnek bizonyult. A héten hazafelé menet Anna azt kezdte nekem magyarázni, hogy ebédkor neki nem ízlett a tészta a levesben, hanem inkább répát evett volna, de az nem volt benne. És hogy főzzek neki répát, most azonnal, mert a gyomrocskája azt kér. Nem akartam hinni a fülemnek és kíváncsian vártam mikor otthon megfőtt a leves, hogy tényleg megeszi-e benne a sok répát? Hát megette! És közben mosolyogva mondta el apukájának, hogy ő azelőtt azt hitte, rossz az íze, pedig nem is és hát a répa egészséges!

Talán hagyni kéne a gyerekeket, hogy a saját testük ritmusa alapján azt egyenek, amire pont gusztusuk van. (Itt most nem az édességekre, ropikra gondolok, azokat inkább iktassuk ki a kicsik étrendjéből)! És előbb vagy utóbb megesznek majd mindent, amire a szervezetüknek szüksége van.

Most én is türelmesen várom, mit fog a lányom megkívánni legközelebb...

Hozzászólások

@

Küldés