Ünnepvárás gyermekhittel, de meddig?

Kiss Adrienn Éva  2012.12.6. 5:30

Mindannyiunkban volt egy olyan pillanat, amikor végérvényesen megszűnt az a fajta gyermeki ártatlanság, ami azelőtt létezett.

Sokak megmaradnak hasonló szinten, de ugyanolyanok már ők sem lesznek. Hogy is lehetnének? Hiszen mindenki felnő egyszer. Csak az nem mindegy, hogy mikor és hogyan történik.

Ahogy közelednek az ünnepek eszembe ötlött egy kérdés: vajon a mai gyerekek meddig hisznek a csodákban? Elsősorban a Mikulás – Jézuska témakör kapcsán. Amennyire látom, a világ felgyorsulásával párhuzamosan, a kicsik egyre fiatalabban szembesülnek a csúf igazsággal: miszerint az ajándékokat nem a piros ruhás bácsi, és az angyalszárnyakon érkező Jézuska hozza. De hogyan tudunk mi felnőttként, pláne szülőként könnyíteni ezen az igenis fájó leleplezésen? Dr. Kalamár Hajnalka pszichológus segítségével boncolgattam a témát.

„Fejlődés lélektani szempontból a gyerekek kisiskolás korban fordulnak teljesen nyitott szívvel és elmével a világ megismerése felé. Ilyenkor akarnak már tudatosan megérteni összefüggéseket arról a világról, amiben élnek. Óvodáskorban teljesen elég, amit a felnőttek képviselnek, gond csak akkor van, ha ezek ellentmondanak egymásnak. Például anyuka azt mondja, hogy írjanak levelet a Jézuskának, az óvónéni pedig a Télapóra esküszik ajándék ügyben. De a gyerek, ilyenkor se mérlegel, csupán érzelmi alapon valaki mellé áll.”

Fontos tehát, hogy következetesek legyünk, igyekezzünk nem összezavarni az apróságokat. Nem érdemes kisebb korban hosszú beszédekkel traktálni őket, hiszen egyrészt nem értik meg, másrészt teljesen rossz irányt vehet a dolog: a várakozás és a hit kettősét vehetjük el tőlük.

„Kisiskolás korban jönnek a kérdések, és azt gondolom, hogy kinek-kinek a saját világlátása szerint lehet hitelesen válaszolni a feltett kérdésekre. Fontosnak tartom, hogy mindig arra, amit a gyerek kérdez. Nem szükséges előreszaladni és felvilágosító beszélgetéseket tartani. A gyerekek többsége egy idő után pontosan tudja, hogy a Mikulás jelmez mögött a szomszéd bácsi van, de belemennek a játékba. Miért vennénk el tőlük?!”

Sok esetben, amikor már rájönnek a valóságra, akkor is próbálnak abban a hitben élni, hogy ezt csak ők tudják, de a szüleik nem tudják, hogy ők tudják. Bonyolultnak tűnik, de egyszerű. A gyermek ráébred, hogy ez a világ csupán egy idilli, gyermeki lét, ám látja szülein, hogy mennyire szeretnek neki örömet okozni az ajándékokkal, és a kedvükért – de valójában a saját maga kedvéért is –, eljátssza, hogy „nem tud semmiről”.

„Az egész karácsonyi ünnepkört fel lehet úgy fogni, mint készülődést a nagy napra. Jönnek-mennek a Mikulás-inasok, röpködnek az angyalok, mindenhol fenyőfák. Miért ne? Ha valakit kereszténynek nevelnek, az úgyis megtanulja, megtapasztalja a karácsony jelentőségét, s rájön, hogy a pláza-díszletek, tényleg csak díszletek. Ha pedig nincs misztikus jelentése az ünnepnek, akkor csak a hosszú felkészülést tapasztalja a nagy ajándékozás napjára. Ezt egyértelművé tudják tenni a családi beszélgetések. A szépségét és a szeretet üzenetét bármilyen körülmények között meg tudjuk tartani. És ez nagyon sokat jelent!”

Azt kívánom mindenkinek, hogy igyekezzünk megőrizni gyermeki lelkünket és hitünket nagyon sokáig, és ha eljön az a pillanat, amikor „csak” a valóság marad, akkor is gondoljunk arra, hogy a hit mennyi mindent képes szebbé varázsolni!

Hozzászólások

@

Küldés