Utcagyerekek
A szülő szundít egyet ebéd után, vagy az ismerősökkel kávézik, vagy dolgozik.
Felnőttek, akik tudomást sem vesznek a gyerekeiről.
– Leküldöm játszani, addig sincs láb alatt – talán ezt gondolja.
A gyerek nyakába már nem akaszt kulcsot, mint régen. Már van kapucsengő. A gyerek persze csak a legalsókat éri el, azokat pedig találomra nyomkodja kétpercenként. A szomszéd kiordít: – Büdös kölyök, mit zongorázol?! Tűnés innen!
A gyerek megsértődik, elhúzódik a lépcsőház ajtajából. Orra alatt morog, mérgében megdobja az arra haladó macskát egy talált kővel.
Összeülnek páran, három és tíz év köztiek. Nem beszélgetnek, ordítanak. Néha artikulálatlanul, bele a nagyvilágba. Az éjjeli műszakosok a lakásokban felmordulnak álmukban.
Ezek a kölykök megszokták, hogy aki közülük szóra emelkedik, annak kiabálnia 
kell. Egyébként nem figyelnek rá a többiek. Beszédüket válogatott káromkodások, és a szülőktől, ismerősöktől hallott kifejezések tarkítják.
Aztán kitalálnak egy játékok – ki tudja jobban kicsúfolni a másikat.
Nagy hangon előadott sértések hangzanak el, az anyjuktól kezdve mindenki szóba kerül. Aprócska gyerekek szájából hallhatunk olyan mondatokat, amik hallatán még a felnőttek is megbotránkoznának.
Az egyik kislány az iskolai élményeiről mesél. – Feltettem az akasztóra a gyereket. Tudjátok, ahová a kabátokat akasztják. És olyat behúztam neki, hogy bőgött!
A többiek elismeréssel fogadják az ifjú amazon hőstettét.
Egy négyéves körüli rákontráz: – Én meg azt hallottam az iskolában, hogy anyádban már pókháló van, mert évek óta nem járt benne senki!
Nagy nevetés, visítozás.
Vajon felnőtt korukra mi lesz ezekből a gyerekekből?
Hogyan fognak viselkedni, ha a szülő sem tanította meg őket?
Mit fognak tovább vinni a saját családjukba?
Itt a szünidő, az utcák megtelnek gyerekekkel. Lézengenek, unatkoznak. Nyaralásra nem telik, hát kijárnak. Ki a szemét közé, a blokkházak „udvaraira”. Rovarokat égetnek, szórólapokkal terítik be a játszóteret. Székeket hordanak le a lakásokból. Ha besötétedik, előkerül a cigi meg a gyufa, slukkolnak. Aztán beárulják egymást.
Így telik el minden nyaruk és így is nőnek fel – céltalanul.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Neveljünk olvasókat! 4.
A kisiskolás korban nagyon fontos, hogy folytatódjanak a közös könyvtárlátogatások, illetve könyvesbolti böngészések.
2020.6.10.
A gyermek
A gyermek áldás, azaz csoda. Isteni vagy felettes beavatkozás. Ezt minden szülőnek tudnia kellene.
2020.6.1.
Neveljünk olvasókat! 3.
Elérkeztünk a 4-5 éves korosztályhoz. Ez egy rendkívül izgalmas korszak.
2020.5.25.
Neveljünk olvasókat! 2
Gyermekünk egyéves korára már érdemes bevezetni a rendszeres esti meseolvasást.
2020.5.4.
Neveljünk olvasókat! 1.
Hogyan jutunk el a pici baba ringatásától az olvasni szerető kamaszig?
2020.4.13.
Testvérféltékenység
Szakemberektől azt hallottam: az az ideális, ha a testvérek között három év a korkülönbség.
2020.1.15. 5
Gyermektorna otthon
A hidegben se gyereknek, se szülőnek nincs nagyon kedve kimozdulni, pedig érdemes erőt venni magunkon.
2019.12.15.
Szülők és gyerekek
Iskoláskorú gyerekünk már leviheti a szemetet, elmosogathat, felporszívózhat -- egyszóval segíthet a ház vagy háztartás körüli teendőkben. (Tíz éve írtuk)
2019.11.16. 4