Utcagyerekek


Kovács Andrea  2012.7.16. 5:07

A szülő szundít egyet ebéd után, vagy az ismerősökkel kávézik, vagy dolgozik.

Felnőttek, akik tudomást sem vesznek a gyerekeiről.
– Leküldöm játszani, addig sincs láb alatt – talán ezt gondolja.
A gyerek nyakába már nem akaszt kulcsot, mint régen. Már van kapucsengő. A gyerek persze csak a legalsókat éri el, azokat pedig találomra nyomkodja kétpercenként. A szomszéd kiordít: – Büdös kölyök, mit zongorázol?! Tűnés innen!
A gyerek megsértődik, elhúzódik a lépcsőház ajtajából. Orra alatt morog, mérgében megdobja az arra haladó macskát egy talált kővel.

Összeülnek páran, három és tíz év köztiek. Nem beszélgetnek, ordítanak. Néha artikulálatlanul, bele a nagyvilágba. Az éjjeli műszakosok a lakásokban felmordulnak álmukban.
Ezek a kölykök megszokták, hogy aki közülük szóra emelkedik, annak kiabálnia kell. Egyébként nem figyelnek rá a többiek. Beszédüket válogatott káromkodások, és a szülőktől, ismerősöktől hallott kifejezések tarkítják.
Aztán kitalálnak egy játékok – ki tudja jobban kicsúfolni a másikat.
Nagy hangon előadott sértések hangzanak el, az anyjuktól kezdve mindenki szóba kerül. Aprócska gyerekek szájából hallhatunk olyan mondatokat, amik hallatán még a felnőttek is megbotránkoznának.
Az egyik kislány az iskolai élményeiről mesél. – Feltettem az akasztóra a gyereket. Tudjátok, ahová a kabátokat akasztják. És olyat behúztam neki, hogy bőgött!
A többiek elismeréssel fogadják az ifjú amazon hőstettét.
Egy négyéves körüli rákontráz: – Én meg azt hallottam az iskolában, hogy anyádban már pókháló van, mert évek óta nem járt benne senki!
Nagy nevetés, visítozás.

Vajon felnőtt korukra mi lesz ezekből a gyerekekből?
Hogyan fognak viselkedni, ha a szülő sem tanította meg őket?
Mit fognak tovább vinni a saját családjukba?

Itt a szünidő, az utcák megtelnek gyerekekkel. Lézengenek, unatkoznak. Nyaralásra nem telik, hát kijárnak. Ki a szemét közé, a blokkházak „udvaraira”. Rovarokat égetnek, szórólapokkal terítik be a játszóteret. Székeket hordanak le a lakásokból. Ha besötétedik, előkerül a cigi meg a gyufa, slukkolnak. Aztán beárulják egymást.

Így telik el minden nyaruk és így is nőnek fel – céltalanul.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A nyár hatása a tanulásra

Sajtóhír

A fejlesztésnek, tanulásnak a nyári hónapban is óriási jelentősége van.

2020.7.24.   


Neveljünk olvasókat! 4.

Kovács Márta

A kisiskolás korban nagyon fontos, hogy folytatódjanak a közös könyvtárlátogatások, illetve könyvesbolti böngészések.

2020.6.10.   


A gyermek

Póda Erzsébet

A gyermek áldás, azaz csoda. Isteni vagy felettes beavatkozás. Ezt minden szülőnek tudnia kellene.

2020.6.1.   


Neveljünk olvasókat! 3.

Kovács Márta

Elérkeztünk a 4-5 éves korosztályhoz. Ez egy rendkívül izgalmas korszak.

2020.5.25.   


Neveljünk olvasókat! 2

Kovács Márta

Gyermekünk egyéves korára már érdemes bevezetni a rendszeres esti meseolvasást.

2020.5.4.   


Kedvenc gyerekszövegeink 4.

Pénzes Tímea

Avagy hogyan ismerkedtünk az irodalommal négy és fél évesen?

2020.4.21.   


Neveljünk olvasókat! 1.

Kovács Márta

Hogyan jutunk el a pici baba ringatásától az olvasni szerető kamaszig?

2020.4.13.   


Testvérféltékenység

Jády Mónika

Szakemberektől azt hallottam: az az ideális, ha a testvérek között három év a korkülönbség.

2020.1.15.    5


Gyermektorna otthon

A hidegben se gyereknek, se szülőnek nincs nagyon kedve kimozdulni, pedig érdemes erőt venni magunkon.

2019.12.15.   


Szülők és gyerekek

Kalocsay Ildikó

Iskoláskorú gyerekünk már leviheti a szemetet, elmosogathat, felporszívózhat -- egyszóval segíthet a ház vagy háztartás körüli teendőkben. (Tíz éve írtuk)

2019.11.16.    4


Kedvenc gyerekszövegeink 3.

Pénzes Tímea

Avagy hogyan ismerkedtünk az irodalommal négyévesen?

2019.10.21.   


Kedvenc gyerekszövegeink 2.

Pénzes Tímea

Avagy hogyan ismerkedtünk az irodalommal három és fél évesen?

2019.7.20.