Meleg kérdés

Orbán Viktória  2009.8.31. 17:56

Emlékszem, amikor először belépett a gimnáziumi osztályunk ajtaján.

Az osztályfőnökünk bevezette az új osztálytársunkat, aki mosolygott, bemutatkozott és nagyon barátságosan viselkedett. Mi azonban úgy néztünk rá, mint egy idegenre, mert „tudtuk”, ”megéreztük”, vagy, ahogy gyakran mondják, „lerítt” róla, hogy más.

Senki nem akart vele barátkozni, senki nem akart mellé ülni és mindenki cikizte valamiért. Hol az öltözéke miatt, hol a hosszú haja miatt (ugyanis fiú volt az illető), hol a Michael Jackson imádata miatt, hol pedig a néha fura viselkedése miatt.

Soha nem szerettem, ha bántanak, kiközösítenek valakit, mindig nagyon sajnáltam őket, bár volt olyan, hogy, úgymond, a tömeg magával rántott. Olyankor mindig lelkiismeret-furdalásom volt a viselkedésem miatt.

Végül is én és még két barátnőm vettük a fáradságot, hogy kicsit jobban megismerjük új osztálytársunkat. Kiderült, hogy igen tehetséges Michael Jackson imitátor, rendkívül ügyesen tud szteppelni, vágja az angolt stb. Vagyis, teljesen olyan ember, mint mi. Ugyanolyanok az érzései, ugyanolyan dolgok iránt érdeklődik, mint bárki más, ugyanazt eszi, mint akármelyikünk és ugyanolyan vágyai, álmai, félelmei vannak, mint akármelyikünknek. Ezek után, ha nem is lettünk barátok, de jó viszonyban voltunk vele. Beszélgettünk a szünetekben, segített a matek háziban – amit persze voltak, akik kihasználtak.

Végül, odáig jutottunk, hogy egyszer megkérdeztük őt a másságáról. Meglepetésünkre, egyáltalán nem jött zavarba, sőt mi jöttünk zavarba az ő őszinteségétől.

Talán, ha mindenki venné a fáradtságot, hogy megismerje a „másokat” – és nem utolsó sorban a „nem másokat” –, megértené, hogy alapjában véve minden ember egyforma, és az, hogy mi történik a hálószobában, mindenkinek a magánügye. Nem értem, valakinek az miért „fáj”, ha két azonos nemű ember szereti egymást. Az ő dolguk, nekünk igazán semmi közünk nincs hozzá. Mi, attól, hogy ők szeretik egymást, nem leszünk se butábbak, se csúnyábbak, se szegényebbek.

Én, elfogadom, és igazából nem is igazán érdekel, hogy ki-kit szeret. Ha nekik az a jó, ám legyen! Bár, azt azért már túlzásnak tartom, hogy gyereket is vállalhassanak. A házasság még rendben van, az ő dolguk, de egy gyereknek anyára és apára van szüksége.

Illetve a különböző meleg felvonulásokat is ellenzem. Szerintem attól, hogy félmeztelenül felvonulnak és mutogatják magukat az utcán, az emberek még nem lesznek elfogadóbbak, megértőbbek velük szemben. Sőt! Egyébként pedig a heteroszexuálisok sem vonulnak fel az utcákon egy szál tangában, hogy mutogassak, ők bizony az ellenkező neműeket szeretik.

Szerintem ez minden embernek – melegnek és nem melegnek – a magánügye, nem kéne közszemlére tenni a hálószobába való dolgokat.

Hozzászólások

@

Küldés