Az utolsó „boszorkány”


Jády Mónika  2013.9.7. 2:34

A svájci Glarusban fényinstallációval, valamint irodalom- és kultúrtörténeti körúttal emlékeznek a több mint 200 éve kivégzett Anna Göldire.

Anna Göldi 1743-ban született szegény parasztcsalád gyermekeként, az akkor zürichi kormányzás alá tartozó Sennwald községben. Miután bátyja és édesapja is meghal, a család csaknem mindenét elveszíti. Annát kiveszik az iskolából, később szolgálónak adják egy másik családhoz. A lány pár év után egy papnál kap állást. Ebben az időszakban megismerkedik egy asztalosinassal, akitől később teherbe esik. Jakob a holland hadseregbe menekül a nősülés és a felelősségvállalás elől. Anna titkolja a terhességét, senki sem jön rá, hogy másállapotban van. Kamrájában szüli meg gyermekét, majd a kimerültségtől mély álomba merül. Másnap holtan találja maga mellett a csecsemőt.
Gyermekgyilkosként néznek rá, hat év fogságra ítélik a szülei házában. Mivel szülei már nem élnek, nővéréhez megy, majd három év után egy másik rokonához, Katharinához. Aztán a Glarus kanton északi kapujának nevezett Mollisba vezet az útja, ahol a Zwicki család cselédje lesz. A család fia, Melchior viszonyt kezd Annával. Ismét teherbe esik. A ház asszonya hallani sem akar róla, hogy a fia egy szolgálót vegyen feleségül. Anna Strassburgba indul. Második gyermekét is elveszíti. Később Glarus városában kap munkát, Tschudi doktor házában. Nem panaszkodik az új helyre, bár az egyik kislány, Anne-Migeli sok figyelmet igényel, és a háziúr is legyeskedni kezd körülötte. Aztán egy nap a kis Anne-Migeli gombostűket talál a tejescsészéjében, és megvádolják, hogy azokat ő tette az italba. A tanácsházára megy, hogy elmondja: ártatlan, de nem veszik őt komolyan. Ezután elbocsátják állásából. Rokontól rokonig vándorol, majd miután tudomást szerez róla, hogy a nyomában vannak, még messzebbre menekül, és álnéven vállal munkát egy vendéglátósnál. De így is nyomára akad egy vérdíjra pályázó, és visszaviszik Glarusba, ahol rögtön börtönbe vetik. Mivel nem vallja magát bűnösnek, kínzással csikarják ki belőle a vallomást, és 1782 nyarán halálra ítélik. Nem sokkal később nyilvánosan le is fejezik.

Mivel Anna nem Glarus kantonból származott, a helyi bíróság nem is vonhatta volna felelősségre. Bár el akarták kerülni, hogy minderről a sajtóban tudósítsanak, mégiscsak híre ment a pernek. Heinrich Ludwig Lehmann volt az első, aki publikálta az esetet, mely Svájc határain túl is nagy felháborodást váltott ki. (Lehmann ellen a cikk megjelenése után körözést adtak ki.) A törvényszéki írnok, Johann M. Kubli bocsátotta rendelkezésére a szigorúan titkosnak minősített aktákat, amint az később az újságíró naplójából kiderült. Az aktákban kerülték a boszorkány és boszorkányság kifejezéseket, Anna Göldit méregkeverésért ítélték el.

Hogy mi állhatott a háttérben? A házigazdának viszonya volt a cseléddel, ami egy idő után kellemetlenné vált számára. (Akkoriban, akiről kiderült, hogy házasságtörést követett el, nem vállalhatott hivatalt.) Anna mellett Ruedi Steinmüllert, a Tschudi család sógorát is megvádolták és börtönbe vetették, mint Anna bűntársát. A tehetős Steinmüller jó viszonyban volt Annával, és minden bizonnyal öröklési vitája volt Tschudi doktorral. (Steinmüller a börtönben önkezével véget vetett életének, amit rögtön beismerő vallomásnak vettek.)

Anna Göldi esete nem merült feledésbe. Először Kaspar Freuler írt róla regényt „Anna Göldi, die Geschichte der letzten Hexe” (Anna Göldi, az utolsó boszorkány története) címmel, mely 1945-ben jelent meg először, és sikerkönyv lett Svájcban. (Pár éven belül kilencszer nyomtatták újra.) A legtöbben azonban már csak a későbbi feldolgozást ismerik: 1982-ben jelent meg Eveline Hasler (nagyszerű történelmi regényeket ír) „Anna Göldin, die letzte Hexe” (Anna Göldin, az utolsó boszorkány) című könyve. 1991-ben ugyanezzel a címmel forgatott életrajzi filmet Getrud Pinkus. 2007-ben, a szerencsétlen sorsú asszony halálának 225. évfordulója alkalmából Mollisban múzeumot nyitottak. A múzeum az eredeti állapotában fennmaradt Zwickyhaus (a Zwicky család egykori otthona) közelében kapott helyet, ahol Anna hat évig szolgált. (A Zwicky-háztól a múzeumig vezető út az Anna Göldi Weg (Anna Göldi Út) nevet kapta.) Az állandó jellegű kiállításon megtekinthetők az esethez kapcsolódó eredeti dokumentumok.

Walter Hauser svájci újságíró (egyébként Glarus kantonból származik) addig ismeretlen forrásanyagok áttanulmányozása után könyvet írt az ártatlanul kivégzett asszonyról – „Justizmord an Anna Göldi” címmel jelent meg 2007-ben. Walter Hauser ugyanekkor kérvényezte Anna Göldi rehabilitációját, ám ezt a glarusi parlament és a református egyháztanács egyaránt elutasította, mondván: a lakosság tudatában ő már így is ártatlan. Végül 2008-ban mégis felmentette őt a parlament. Hauser példaértékűnek tartja, hogy ez megtörtént: ezzel a glarusiak nem az utolsók, akik kivégeztek egy „boszorkányt”, hanem az elsők azok között, akik egy ilyen per áldozatát parlamenti határozatban rehabilitálták.

A 225. évforduló alkalmából, 2007-ben létrehoztak egy alapítványt is (Anna Göldi Stiftung), mely nemcsak arra hivatott, hogy életben tartsa Anna Göldi emlékét, hanem arra is, hogy segítséget nyújtson a társadalom peremén állóknak, a kisebbségeknek és a zsarnokság áldozatainak. 2009 óta kétévente Anna Göldi-díjat nyújtanak át egy arra érdemesnek talált személyiségnek, aki kiállt az emberi jogokért és/vagy a nők jogai mellett.

Idén augusztusban Glarusban állítottak emléket Anna Göldinek: a glarusi bírósági épület padlásteréről két fényforrás világít az éjszakába. A fények jelentéséről egy emléktábla informál.

Évről-évre különféle kulturális programokkal is megemlékeznek az ártatlanul elítélt Anna Göldiről. Szeptember 7-én a glarusi Kultursprinter programján szerepel egy irodalom- és kultúrtörténeti körút: Anna Göldi utolsó útja címmel, a már fent említett Walter Hauser és Perikles Monioudis (szintén glarusi író, az Annas Carnifex színdarab szerzője, melynek 2010-ben volt az ősbemutatója) közreműködésével. A Glarner Sprinter nevet viselő vonaton május óta van egy olvasói részleg, amelyben júniustól decemberig minden hónap első szombatján egy glarusi szerzőt vagy egy a környékhez köthető írót mutatnak be. A vonat a zürichi főpályaudvarról indul, elég egy menetjegyet váltani a Zürich-Glarus útvonalra, hogy részt vehessünk az épp aktuális rendezvényen. (Az olvasói részlegben egyébként állandó jelleggel könyvek is vannak, amelyeket nemcsak az út során forgathatnak az utazók, hanem ki is kölcsönözhetik, majd egy későbbi útjuk során visszajuttatják a „mozgó könyvtárba”.)

Megj.: Anna családi neve Göldi (így áll a keresztelői bejegyzésben is), ám Eveline Hasler régies nyelvezetű regényében Göldin formában szerepel – Anna korában a nők vezetéknevéhez hozzámondták az –in nőnemre utaló végződést.

Felvételek
1. Patrick Lo Giudice festménye a mollisi múzeumban, melynek az Anna életéről készült film főszereplője, Cornelia Kempers volt a modellje
2. Anna Göldi lefejezése (korabeli ábrázolás)
3.A glarusi bíróság épülete
4. Lent: részlet a róla készült filmből



Forrás: Eveline Hasler: Anna Göldin, die letzte Hexe,
www.annagoeldi.ch





Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Nőbe bújt kísértés

Póda Erzsébet

„Pikáns” eset mozgatta meg hétvégén a felvidéki magyar internet-követők fantáziáját.

2015.3.29.    30


Boszorkányüldözések 3.

Bolemant Lilla

Ezekben az időkben úton-útfélen boszorkány termett, akiket sürgősen el kellett égetni...

2008.3.1.   


Boszorkányüldözések 2.

Bolemant Lilla

A boszorkányüldözés a kora középkorban gyakorlatilag lehetetlen volt:

2008.2.3.   


Boszorkányüldözések 1.

Bolemant Lilla

Avagy rettegés a démonoktól...

2008.1.16.   

A rovat további cikkei

A marionett bábuk

Oriskó Renáta

A marionett bábuk nap, mint nap magukra csatolják a láthatatlan zsinórokat, hogy mások kedvükre rángathassák őket.

2017.7.24.    13


A szépség ezer arca

Oriskó Renáta

A világ állandóan változik, mindig más a követendő példa, mások az aktuális trendek.

2017.6.1.    14


Foltok

Póda Erzsébet

Ül a számítógép mögött.

2017.4.26.    9


Magzatvíz

Póda Erzsébet

A magzatvíz vizsgálat – meg ami mögötte van és lehet...

2017.4.24.  1    31


Mindenki függ?

Oriskó Renáta

Ragaszkodás, hozzászokás, nem bírom nélküle állapot, függőség... Azt jelenti, rabjai vagyunk valaminek.

2017.3.24.    21


Megegyezés

Póda Erzsébet

Avagy a női lélek minden anyagiak felett.

2017.3.14.    11


Nellie Bly

Busai Hajnalka Lilla

Azaz eredeti nevén Elizabeth Jane Cochran volt az első női oknyomozó újságíró. A leghíresebb Viktória-korabeli nő, tíz napig élt beépülve egy akkori tébolydában.

2017.3.6.    24


Kényszer és ártalom

Tompa Orsolya

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

2017.2.27.    4