Csak rajtunk múlik


Kovács Márta  2013.3.19. 5:00

Neked elment az eszed! Teljesen megőrültél?! Mire mész vele? Semmivel sem lesz jobb. Majd meglátod!

Ilyen, és ehhez hasonló kijelentésekkel reagált szűkebb környezetem, amikor „közhírré tettem”, hogy két évtized házasságomnak véget akarok vetni. Most már minek? – kérdezték annyian. – Túl a negyedik x-en ment el az eszed?! Tiltakoztam: – Nem, épp most jött meg!

Azt hiszem elég türelmes voltam, hiszen sok-sok éven keresztül mindent elviseltem a békesség, a gyerekek, a mama, a papa kedvéért. Mindig volt valamilyen értelmesnek tűnő kifogás, amiért tovább tűrtem, viseltem – most már tudom, hogy általam választott – sorsomat. Bizonyos értelemben házasságon belüli erőszaknak voltam az áldozata, most már ezt is tudom. Nem fizikai bántalmazásról volt szó, azt biztosan nem tűrtem volna egy percig sem. Sokkal inkább pszichikai nyomás nehezedett rám, megtetőzve a düh és tehetetlenség érzésével.

Dühös voltam, mert hiábavaló volt minden fáradozásom hosszú éveken keresztül, hogy megértessem vele: családja van. Családja, tehát gyerekei, akik iránt felelősséget vállalt a szülő, akiknek példát kell mutatni, akiket fel kell nevelni. Felnevelni három gyereket egy házaspárnak sem egyszerű. Minden nap teljes embert követel a feladat, nem lehet csak félig-meddig, tessék-lássék módjára részt venni a mindennapjaikban.
Dühöngtem, mert nem értette, mi a felelősség. Nem értette, mi a dolga még, hiszen a fizetését rendre hazaadta. Ennyi. Részéről ennyi volt. A többit oldjam meg magam, ahogy tudom, és akarom.

Aztán jött a tehetetlenség érzése, amikor már belefáradtam a sok könyörgésbe, veszekedésbe. Felfogtam, hogy az ígéreteket képtelen betartani pár napnál tovább. Néhány együtt töltött szép nap után megint, újra és újra eltévedt. Hiába volt minden fáradozásom. Kértem segítséget rokontól, barátoktól, de ő nem hallgatott senkire. Nem engedte, hogy segítsünk. Nincs szüksége rá, állította. Hát jó, nem küzdöttem tovább. Éltük tovább az életünket, neveltem a gyerekeket, kisebb-nagyobb sikerrel. Megszoktuk, hogy nem vesz részt a mindennapjainkban. A gyerekek megtanulták, hogy a problémáikkal, gondjaikkal csak hozzám fordulhatnak. Teljesen elhidegültünk egymástól, és egyszercsak azt vettem észre, már egyáltalán nincs miről beszélgetnünk. Nincs közös témánk, a gyerkőcök is szinte felnőttek, nem kell már minden lépésüket figyelni.

Egyre több időm jutott magamra. És lassan ráébredtem, ez már régen nem nevezhető házasságnak. Akkor meg mi értelme van együtt maradni? Miért lennék köteles elviselni a gyakran otromba viselkedését, indokolatlan dühkitöréseit, megjegyzéseit erkölcsi mivoltomat illetően? Nem vagyok köteles ezt tűrni! Nekünk már semmi közünk nincs egymáshoz, jobb, ha ennek mihamarabb véget vetek. Nem beszélve arról, hogy nekem is csak ez az egy életem van. Már így is túl sokat elpazaroltam belőle egy olyan kapcsolatra, ami nem visz sehová. Amiben mindig csak megalázott voltam. Ahol csak akkor voltam megfelelő, ha egész nap körülötte ugráltam, lestem minden kívánságát, a kedvenceit főztem és csitítottam a gyerekeket, hogy ne hangoskodjanak, mert őkelme nem hallja a tévét vagy, mert éppen alszik.

Egy életem van és talán még nem késő újra kezdeni. Talán még várnak rám szebb napok, évek, amelyek némiképp kárpótolnak a sok rosszért.

Ezért gondolom úgy, hogy most jött meg az eszem, mert ezt a lépést már rég meg kellett volna tennem. Nem lett volna szabad kifogásokat keresnem, és akkor sok kellemetlen helyzettől megkíméltem volna magamat és a családomat is.

Mert a döntés mindig a mi kezünkben van. Nem szabad sokáig halogatni, mert csak ártunk vele. Nincs az a helyzet, amin ne lehetne változtatni! Csak rajtam, rajtunk múlik.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Egyedülálló szülők

Oriskó Renáta

Mindannyian ismerünk egyedülálló szülőket. Nőket, férfiakat, akik valami miatt egyedül nevelik gyermekeiket.

2014.10.27.    15


Észrevetted?

Kovács Márta

Rengeteg dolog lesz, ami hiányozni fog az együtt töltött időből, de lesz egy dolog, ami nem:

2013.1.3.   


Válunk, de miért? 2.

Jády Mónika

A jó párkapcsolathoz nagyon sok mindenre szükség van: megfelelő alapokra, akadálytalan kommunikációra, őszinteségre -- és még sorolhatnánk.

2007.1.24.   


Válunk, de miért? 1.

Jády Mónika

Elég nehéz lenne pontos statisztikai adatokkal kimutatni, hogy sorrendben mi okozza a leggyakrabban a házasságok felbomlását.

2007.1.17.  1   

A rovat további cikkei

És mivel folytatódik? (2)

Póda Erzsébet

A lélekbúvárok szerint az egész nagyon egyszerű: az ember papírt és ceruzát vesz a kezébe, és feljegyzi a házasság mellett szóló érveket.

2018.5.8.    9


Az esküvővel kezdődik (1)

Póda Erzsébet

A házasság arról szól, hogy a kezdeti eufórikus, érzelmekben gazdag időszakot felváltják a szürke hétköznapok.

2018.4.26.    10


Valentin-napi nagy Ő lista

Busai Hajnalka Lilla

Talán meg kellene tanulnunk elfelejtkezni a női magazinok által belénk sulykolt módszerekről...

2018.2.14.    9


Kényszer és ártalom

Tompa Orsolya

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

2017.11.25.    5


A marionett bábuk

Oriskó Renáta

A marionett bábuk nap, mint nap magukra csatolják a láthatatlan zsinórokat, hogy mások kedvükre rángathassák őket.

2017.7.24.    14


A szépség ezer arca

Oriskó Renáta

A világ állandóan változik, mindig más a követendő példa, mások az aktuális trendek.

2017.6.1.    15


Foltok

Póda Erzsébet

Ül a számítógép mögött.

2017.4.26.    9


Magzatvíz

Póda Erzsébet

A magzatvíz vizsgálat – meg ami mögötte van és lehet...

2017.4.24.  1    31