Egyedülálló szülők

Oriskó Renáta  2014.10.27. 3:29

Mindannyian ismerünk egyedülálló szülőket. Nőket, férfiakat, akik valami miatt egyedül nevelik gyermekeiket.

Az okok különbözőek: különköltözés, válás, s a legszörnyűbb, haláleset. Manapság a hagyományos családmodell legtöbbször a válások miatt bomlik fel, így a csonka családban felnövő gyermekek száma is egyre növekszik. Egy válás minden szempontból új helyzetet teremt, az addig megszokott rend felborul.

Vajon mi mindenre kell felkészülnie egy egyedülálló anyának? – mert valljuk be, döntő többségben az anyák nevelik egyedül a gyermeküket. Képesek egyedül boldogulni? Hiszen ilyenkor nincs mellettük egy társ, aki segíthetne. Egyrészt az anyára hárul az összes mindennapi teendő, a házimunka. Nincs kompromisszum, megállapodás, megegyezés a mindennapi kérdéseket illetően. Ki menjen a szülői értekezletre, ki vigye a gyereket reggel az iskolába, délután a szakkörre? Mert egyszerűen nincs kivel megegyezni, nincs kivel megosztani a feladatokat. A másik fél az esetek többségében csak a hétvégi apuka szerepét tölti be, jobb esetben. Rosszabb esetben még azt sem.


S a mindennapi feladatoknál itt egy sokkal nehezebb, bonyolultabb dolog, a gyereknevelés, amivel kapcsolatban rengeteg kérdés merül fel. Képes vagyok egyedül felnevelni a gyerekemet? Képes vagyok egy személyben megadni neki mindent? Nemcsak az anyagi biztonságot, hanem az érzelmeket, a szeretetet, a kiegyensúlyozott gyermekkort?

Az anya aggódhat azon is, hogy a gyermeknek hiányozni fog az apakép, s ez majd befolyásolja a személyiségfejlődését. Ilyenkor el kell gondolkodni azon, hogy a férj valóban példaértékű, követendő apaképet nyújtott-e a gyermeknek? Példát mutatott, kivette a részét a feladatokból? Vagy csak esténként hazaesett, mikor a gyerek már alváshoz készülődött? Mert ha a válás volt a megoldás, akkor valószínű, nem lehetett minden a legnagyobb rendben.

Egyedülállóként az anyában felmerülhet az is, vajon jól tettem mindezt? Nem lett volna jobb, ha a gyermekem apja mellett maradok? Nem. Hiszen a folyamatos veszekedések, konfliktusok, a feszült légkör, az állandó egyet nem értés mind-mind rányomja bélyegét a család mindennapjaira, a gyermek érzelmi, lelki fejlődésére. S még mindig jobb egy gyereknek csonka családban felnőni, mint állandó kiabálások, harcok, játszmák kereszttüzében, amelyekért ő a legkevésbé sem felelős.

Hozzászólások

@

Küldés