Fejezetek


Póda Erzsébet  2012.2.20. 7:08

Az ember egyfolytában magyarázatot, alibit, okot, indokot keres...

Az ember egyfolytában magyarázatot, alibit, okot, indokot keres arra, miért nem lépi meg azokat a lépéseket, miért nem hozza meg azokat a döntéseket, amelyeket meg kellene tennie ahhoz, hogy az élete a helyes kerékvágányon haladjon. Hogy egyszerűen csak jól érezze magát a bőrében.

Nőismerőseim körének egy részében különösen elterjedt a fenti hozzáállás. Sokan sopánkodnak, milyen boldogtalanok, sokan panaszkodnak a férjükre vagy az anyósukra – mások a munkahelyükre, megint mások a többi nőre.

A jelenséget több szemszögből is meg lehet magyarázni. Először is abból, hogy a nők az elnyomott társadalmi nem. Ők az alárendeltek. Őket másként szocializálták (szocializálják), mint a férfiakat. Emiatt másként látják a világot. Másként gondolkodnak, és másként éreznek.

Kérdés, hogy mihez képest másként...?

Nézzük, mit tesznek? Felruházzák a férfiakat olyan pozitív és előnyös tulajdonságokkal, amelyekkel azok nem is rendelkeznek. Hogy erősek és bátrak, racionálisak és megfontoltak, felelősségteljesek, és mint Atlasz, vállukon tartanak minden terhet. A szerelemben lovagiasan viselkednek, a házasságban megbízhatóak, mindent elintéznek, mindig mindenre tudják a megoldást, a gyerekek számára példás apák, követendő példaképek.

Aztán, mikor eltelik pár év, és a rózsaszín köd eloszlik, nem tudnak megbirkózni az előttük kibontakozó valós képpel: a ráaggatott szuperlatívuszok nélküli hús-vér, élő férfival. Aki már nem viselkedik lovagiasan (a feleségével), aki csúsztat és füllentget, a pénzt vagy elveri, vagy képtelen bánni vele, aki nem intéz el semmit, és aki csak annyira példa a gyerekek számára, mint Micimackó, de inkább, mint Füles.

A nők ilyenkor nemcsak a harmadik szemüket tartják csukva, hanem minden érzékszervüket. Ők tudják meg utoljára, hogy a férjük két éve szeretőhöz jár. Sőt, vannak, akiket nemcsak kettő, négy vagy hat éve csalnak – férjüknek akkor is volt szeretője, amikor ők bent feküdtek újszülött csecsemőjükkel (közös gyermekükkel) a szülészeten.
Pedig a belső hang jelez: suttog vagy kiabál, mocorog, mozog vagy rángat odabent. A nők pedig a figyelem (és az önmagukra való figyelés) helyett, a tényekkel való szembenézés helyett inkább lassan, de biztosan összeszednek ilyen-olyan, a legtöbbször női betegséget. Gyűlölik a szeretőt, idegesek a gyerekeikkel, sírnak, néha hisztiznek, de végül többnyire megbocsátanak. Újra meg újra.

És minden megy tovább a megkezdett úton.

A férjnek továbbra is lesznek szeretői (csak esetleg óvatosabbá válik), továbbra sem fog jobban odafigyelni a feleségére, nem nyújt segítséget a komoly helyzetekben. A gyerekek továbbra is zaklatottak, kezelhetetlenek vagy befelé fordulók lesznek, a számítógép képernyője elé menekülnek.
A nők pedig viselik a terheket – sokkal többet, mint kéne, sokkal többet, mint bírnak. Önbizalmuk meggyengül, önértékelésük szinte a nullával egyenlő. Kétségbeesetten menekülnek a különböző kényszercselekvésekbe.

Vajon mi lehet számukra könnyebb? Egyszerűbb szembenézni a valósággal, vagy – mint azt nagyanyáink tették – jobb a felhalmozódott problémákat a szőnyeg alá söpörni? A szembenézés egész biztosan előnyösebb. Jó, ha az ember (főleg az ember lánya) tisztán lát! A romantikával ellentétben, a tényekkel való szembesülés sok mindenben segít. Nem csapjuk be magunkat évtizedeken át. Nem hagyjuk, hogy a környezetünk a hátunk mögött kinevessen, vagy sajnálkozzon. Nem menekülünk sokszor rendkívül komoly (akár végzetes) betegségekbe.

Ha legalább alapfokon tiszteljük önmagunkat, akkor nem hagyjuk, hogy éveken át becsapjanak, megcsaljanak, átverjenek, megalázzanak – csak azért, mert nem akarjuk látni, hogy esetleg olyasvalakivel kötöttük össze az életünket, akivel nem vagyunk egymáshoz valók.

A hibákat beismerni, őszintének lenni, a tanulságot levonni, döntést hozni, és jobban csinálni mindig van alkalom és lehetőség.

Ha jól akarjuk érezni magunkat a bőrünkben, akkor tudatosítanunk kell, hogy a saját életünket kell élnünk, hogy tetteinkért nekünk magunknak kell viselnünk a felelősséget! És tudnunk kell azt is, hogy segítséget bármikor kérhetünk és a jó döntés meghozatalára sosincs késő. A panaszkodásra, szenvedésre pazarolt energiánkat használjuk inkább arra, hogy helyrehozzuk mindazt, ami a rossz érzéseket kiváltja belőlünk! Mondhat bárki bármit, igazából mi magunk döntjük el, mire használjuk energiáinkat: kesergésre, vagy arra, hogy újrakezdjük életünk egy-egy fejezetét.

Kép
Törköly József: Az elveszett szoba



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Egyedül

Póda Erzsébet

Nemrég egy idézet indult körútjára a közösségi oldalon: „Ha összebarátkozol saját magaddal, sosem leszel egyedül.”

2020.10.17.    17


Független

Tilajcsík Dóra

A „függetlenség” kifejezést hallva az utóbbi években valahogy mindenki elborzad.

2020.6.27.   


És mivel folytatódik? (2)

Póda Erzsébet

A lélekbúvárok szerint az egész nagyon egyszerű: az ember papírt és ceruzát vesz a kezébe, és feljegyzi a házasság mellett szóló érveket.

2020.5.8.    9


Az esküvővel kezdődik (1)

Póda Erzsébet

A házasság arról szól, hogy a kezdeti eufórikus, érzelmekben gazdag időszakot felváltják a szürke hétköznapok.

2020.4.26.    10


Női kategóriáink

Póda Erzsébet

Nők: férjezettek, elváltak, szinglik, újraházasodtak, gyermektelenek, sokgyermekesek.

2020.3.19.    26


Nőnap – a miénk!

Póda Erzsébet

Ünnepeljük-e a nőnapot vagy sem? Egy ideje nagy dilemma.

2020.3.8.    31


Eltévedt feminizmus

Póda Erzsébet

Egy ideje mélyen hallgatnak a feminista mozgalmak képviselői. Ma már nem feszülnek olyan vehemensen egy-egy női témának. (Egy régebbi írásunk a nőnap alkalmából...)

2020.3.7.  16    14


Érzékhiány

Póda Erzsébet

Azt mondják, a nők intuitív lények: előre megéreznek, kitalálnak dolgokat...

2019.10.16.    6


Az utolsó „boszorkány”

Jády Mónika

A svájci Glarusban fényinstallációval, valamint irodalom- és kultúrtörténeti körúttal emlékeznek a több mint 200 éve kivégzett Anna Göldire.

2019.9.7.    22


Megint nőies

Póda Erzsébet

Ki a nőies és ki nem az? Mit kell tenni a nőiességért? Egyáltalán: mitől nő a nő?

2019.7.1.  2    15


Kényszer és ártalom

Tompa Orsolya

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

2018.11.25.    5


Valentin-napi nagy Ő lista

Busai Hajnalka Lilla

Talán meg kellene tanulnunk elfelejtkezni a női magazinok által belénk sulykolt módszerekről...

2018.2.14.    9