Férfitan


Dráfi Emese  2010.9.29. 5:57

Kezdem megérteni azokat a nőket, akik egyedül élnek.

Közben rájöttem valamire. Hogy itt a világban nagyon nincsenek rendben a dolgok.

Félresikerült házasságom után, újult erővel nekiálltam nézegetni, keresgélni... Természetesen a férfiakat. Amíg gyötrelmes házasságom tartott, a gyermekeim kicsik voltak, teljes mértékben őrájuk koncentráltam, neveltem, tanítottam őket, játszottunk, és sokat, de nagyon sokat voltunk együtt. Hárman. A két gyerek és én. A férfiakkal nem törődtem, és mi tagadás, az ajtó be volt zárva, mind testben mind lélekben...

A válási okirat a plecsnivel ellátva számomra a szabadulási papírt is jelentette, és elindultam egy új élet felé. Még a nevemet is azonnal visszavettem, szabadulván a „nem is enyém” vezetéknévtől. Fúúú, nagyon lelkes voltam! Eltökéltem: itt az ideje, hogy végre megkeressem és megtaláljam a társamat, a páromat, ha ő nem kegyeskedett megtalálni idáig.

Sokféle férfitípust megismertem. Ilyet, olyat, emilyet, amolyat. És közben tapasztaltam – tanultam tőlük, tanultam róluk, hogy milyenek is valójában. Ha szabad így kifejeznem magam, tanultam az élet iskolájában a „férfitant”. Persze, én is változtam, fejlődtem. Az élet elém hozott férfiakat, akik szerint vonzó vagyok, nőies és okos, akik tán szerettek is, de magukat még jobban. Olyanokat is, akik kész háremet tartottak fenn a biztonság kedvéért, és ide-oda röpdöstek, mint a pillangó – persze csak addig, amíg a virág egy szép napon el nem unta, és be nem zárta szirmait. Olyannal is találkoztam, aki nem tudott egy fikarcnyi áldozatot sem hozni, és olyannal is, aki bár eljárt hozzám hosszú időn keresztül, és komolyan tervezett velem kapcsolatban, de nem volt birtokában annak, hogyan is kell bánni egy magamfajta nővel. Ő ezt a tananyagot nem tanulta még meg, így egy szép napon őt is „bedobozoltam”. Mind más és más volt, más jellemmel, más jó és rossz tulajdonsággal, de egyvalamiben egyformák voltak. Mind gyerek volt.

Én meg már közben felnőttem.

Amikor erre rájöttem, akkor elgondolkodtam, és mérlegeltem. Arra a következtetésre jutottam, hogy bár nagyon szeretem a férfiakat, és nélkülük silányabb lenne a világ, egyelőre jó nekem egyedül is. Egyelőre, amíg nem jön olyan (mert biztos van, csak még nem találkoztam vele), aki tudja velem tartani a lépést, és ugyanolyan jól megtanulta a „nőitant”, mi én a „férfitant”.

Akkor majd újra elgondolkodom…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A marionett bábuk

Oriskó Renáta

A marionett bábuk nap, mint nap magukra csatolják a láthatatlan zsinórokat, hogy mások kedvükre rángathassák őket.

2017.7.24.    13


A szépség ezer arca

Oriskó Renáta

A világ állandóan változik, mindig más a követendő példa, mások az aktuális trendek.

2017.6.1.    14


Foltok

Póda Erzsébet

Ül a számítógép mögött.

2017.4.26.    9


Magzatvíz

Póda Erzsébet

A magzatvíz vizsgálat – meg ami mögötte van és lehet...

2017.4.24.  1    31


Mindenki függ?

Oriskó Renáta

Ragaszkodás, hozzászokás, nem bírom nélküle állapot, függőség... Azt jelenti, rabjai vagyunk valaminek.

2017.3.24.    21


Megegyezés

Póda Erzsébet

Avagy a női lélek minden anyagiak felett.

2017.3.14.    11


Nellie Bly

Busai Hajnalka Lilla

Azaz eredeti nevén Elizabeth Jane Cochran volt az első női oknyomozó újságíró. A leghíresebb Viktória-korabeli nő, tíz napig élt beépülve egy akkori tébolydában.

2017.3.6.    24


Kényszer és ártalom

Tompa Orsolya

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

2017.2.27.    4


Átlagos lányok

Póda Erzsébet

Úgy vagyunk szépek, ahogyan természetesen vagyunk.

2017.2.8.    18


Figyelem, bérszakadék!

Kabók Zita

A franciaországi nők idén úgy döntöttek, felhívják a figyelmet egy időpontra, egy fontos témára.

2016.11.17.    6


Eltévedt feminizmus

Póda Erzsébet

Egy ideje mélyen hallgatnak a feminista mozgalmak képviselői. Ma már nem feszülnek olyan vehemensen egy-egy női témának, mint mondjuk másfél évvel ezelőtt.

2016.10.17.  16    14


Komfortzónában

Molnár Andrea

Mi, emberek, folyton önigazolást keresünk.

2016.9.21.    18