Hová tűnik a nő?


Póda Erzsébet  2008.11.14. 7:05

Hogy nőnek születünk, vagy azzá válunk, arról még manapság is vitatkoznak a tudós szakemberek.

Egyvalami azonban már rég bizonyítást nyert: mégpedig, hogy a nevelés, a szocializáció, egy életre meghatározóvá válhat. A mi kultúránkban megkülönböztető nevelést alkalmazunk. Amit szabad a fiúnak, nem szabad a lánynak, és fordítva.

A lányoknál az empátia, az odafigyelés, az önzetlenség, az önfeláldozás, az alkalmazkodó készség kapja a legnagyobb hangsúlyt az elsajátítandó szerepek között. Ezzel szemben a fiúkban az önérvényesítést, agresszivitást, karriervágyat, versenyszellemet igyekeznek kifejleszteni – kiskoruk óta vezetésre készítik fel őket. És bizony sokkal több a feketelistán a lányoknak, mint a fiúknak szóló tiltás. Hányszor elhangzik még ma is, mintha nem is a huszonegyedik században élnénk: -- Ezt nem teheted, te kislány vagy! Lefordítva: nem mászhatsz fára, nem verekedhetsz kortársaiddal, nem piszkíthatod be a ruhádat, nem viselkedhetsz vásott kölökként, nem habzsolhatod az ételt, nem kócolhatod össze a hajad, nem élvezheted felszabadultan az életet!

Ez pedig mind megváltozik, mire a kislány felnő. Akkor már lehet pociját-cicijét télen-nyáron mutogató cicababa. Sőt leginkább az legyen az ember lánya, ha karrierre vágyik, hiszen ilyesmi sztárok folynak csapból-csatornából. Letűnt pornófilm szereplő is lehet, aki újra rivaldafénybe kerül majd az esti főműsoridőben kutyáját simogatva, vagy egy főző- vagy celebműsorban. „Komolynak” titulált női műsorokban is lehet műsorvezető, nem kell mást tudnia, csak idétlenül vihorászni és olyan témákról kérdezni, amelyek csak a Barbie-babát érdeklik, de lehet, hogy azt se. Például, hogyan kell helyesen őszibarackot hámozni, kell-e rántás a levesre, hányszor kell naponta kutyát sétáltatni? Ne túlozzunk, komolyabb kérdésekkel is próbálkoznak, úgy, mint babázás sorozat-színésznőéknél, válás-szakítás celebéknél, eljegyzés-nászút ügyeletes sztáréknál. Vannak egész komoly beszélgetős műsorok is, a divat szerint legalább három női kérdezővel. (Egyedül bizonyára nem menne...) A meghívott vendég faggatása így se zökkenőmentes. A kamera amúgy is a kérdezők csücsörítését, szempilla-rezegtetését, hajkorona-lobogtatását, vagy az egyik láb másikra helyezését mutatja a legtöbbször. Talán jobb is: a felszínes, bugyuta kérdéseket hallva úgyis csak a fejét rázza a gondolkodó tévénéző, és másik adásra kapcsol.

Főleg ilyen nőket látunk manapság, és azért szólok most a médiában szereplőkről, mert a média hatalom, közvéleményt befolyásol és alkot. Bár ettől sokkal komolyabb feladata is lenne, ezt se végzi tisztességesen. Sőt mintha egyenesen diszkriminálna. Hiába keresek ugyanis, csak nagyon kevés igazi női egyéniséget találok egy-egy csatornán. Nem láttam még gyakran nyilatkozni tudós kutató nőt, bölcseket mondó színésznőt, de még okosan kérdező riporternőt is igen ritkán. A politikával, gazdasággal, társadalmi kérdésekkel foglalkozó műsorokban általában felkészült, komoly férfiak szerepelnek. A nőknek szólókban gügyögve beszélnek semmitmondó szöveggel, s a téma leggyakrabban vagy a szépség világa, vagy a csaknem teljesen lényegtelen dolgok körül forog. Még a fontos kérdéseket is felszínesen vagy egészen megkérdőjelezhető módon kezelik. Már nem is csodálkozom a külföldi tudósítónő beszámolóján a kampányról: drukkolt a férfi jelöltnek, gúnyolta és nevetségessé tette a nőit...

De hát milyen kép is alakulhat ki manapság a nőkről? A családban, óvodákban, iskolai tantermekben általában még mindig a régi sztereotípiák alapján nevelnek, a valóság azonban ellentmond ennek. Egyrészt azt sulykolják a lányokba, hogy „lányosak, nőiesek” legyenek, másrészt ma már senki sem tudhatja, mit is jelent lányosnak, nőiesnek lenni. A médiában látottak alapján a nők bugyuta, szép (vagy annak látszó), a leggyakrabban plasztikázott, nem túl sok, sőt alig-alig ésszel rendelkező, de divatosan vagy épphogy felöltözött és jó testű lényecskék semmi mondanivalóval. Igazán még azt se lehet tudni, miért mutogatják őket a reggeli vagy az esti műsorokban.

Nem igaz, hogy nincs a környezetünkben ugyanannyi okos, bölcs és valódi mondanivalóval rendelkező, a többiek számára példaképként bemutatható nő, mint férfi! Kezdem azt hinni, hogy talán a példaképpel lehet a baj. Valakik egyáltalán nincsenek, vagy nem akarnak tisztában lenni azzal, milyen „nőt” kell a közönség elé állítani. Arra már gondolni se merek, hogy direkt van ez így...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Kényszer és ártalom

Tompa Orsolya

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

2017.11.25.    5


A marionett bábuk

Oriskó Renáta

A marionett bábuk nap, mint nap magukra csatolják a láthatatlan zsinórokat, hogy mások kedvükre rángathassák őket.

2017.7.24.    13


A szépség ezer arca

Oriskó Renáta

A világ állandóan változik, mindig más a követendő példa, mások az aktuális trendek.

2017.6.1.    14


Foltok

Póda Erzsébet

Ül a számítógép mögött.

2017.4.26.    9


Magzatvíz

Póda Erzsébet

A magzatvíz vizsgálat – meg ami mögötte van és lehet...

2017.4.24.  1    31


Mindenki függ?

Oriskó Renáta

Ragaszkodás, hozzászokás, nem bírom nélküle állapot, függőség... Azt jelenti, rabjai vagyunk valaminek.

2017.3.24.    21


Megegyezés

Póda Erzsébet

Avagy a női lélek minden anyagiak felett.

2017.3.14.    11


Nellie Bly

Busai Hajnalka Lilla

Azaz eredeti nevén Elizabeth Jane Cochran volt az első női oknyomozó újságíró. A leghíresebb Viktória-korabeli nő, tíz napig élt beépülve egy akkori tébolydában.

2017.3.6.    24


Átlagos lányok

Póda Erzsébet

Úgy vagyunk szépek, ahogyan természetesen vagyunk.

2017.2.8.    18


Figyelem, bérszakadék!

Kabók Zita

A franciaországi nők idén úgy döntöttek, felhívják a figyelmet egy időpontra, egy fontos témára.

2016.11.17.    6


Eltévedt feminizmus

Póda Erzsébet

Egy ideje mélyen hallgatnak a feminista mozgalmak képviselői. Ma már nem feszülnek olyan vehemensen egy-egy női témának, mint mondjuk másfél évvel ezelőtt.

2016.10.17.  16    14


Komfortzónában

Molnár Andrea

Mi, emberek, folyton önigazolást keresünk.

2016.9.21.    18