Ilyen világ

Csonga Melinda  2015.10.9. 0:05

Az ember alapvetően jó. Szeret adni, szereti az életet, a társát, a szeretteit. A zsarnok ember is alapvetően jó volt.

Valamikor. Mára már nem az. Sokszor gonosz és vad, még a családjával is. A jóság valahol nagyon mélyen lakozik benne, elérhetetlen mélységekben.

Elég csak átnézni a szomszéd kerítésén, vagy elmenni egy rokonlátogatásra, hogy találkozzunk vele. Néha nehéz felismerni, ugyanis kiváló színészi képességekkel rendelkezik. Tudja, hol, mikor, hogyan kell viselkednie. Van álmosoly, álsegítség és álkedvesség a tarsolyában a sok gonoszság mellett. Mindig tudja, melyik eszközt kell előhúzni.


A zsarnok asszonya egy kemény nap után, mikor újra meghallgatta, hogy ő mennyire haszontalan, semmirekellő, kényes, buta és „neki soha semmi nem jó” típusú feleség, kisírt szemekkel, iszonyatos lelki fájdalommal és férje iránti gyűlölettel hajtja le a fejét a párnájára. Az elalvás előtt keményen élnek benne férje szavai, és mielőtt álomba merülne, a mocskolódások beleégnek elméjébe, és saját gondolataivá változnak át. Micsoda tökéletes munkát tud végezni egy zsarnok férj! Most már a nőnek saját magáról lesz ez a sok szemét a véleménye. Egy-két ilyen „csodálatos” ócsárlás után a nő gondolata saját magáról – szinte hihetetlen, de mégis igaz – az lesz, hogy ő semmirekellő, kényes és önző! Önző, mert neki soha semmi nem felel meg, mindig többet akar, és menten el is szégyelli magát, hogy milyen rossz ember. A férje minden nap dolgozik, leteszi a pénzt az asztalra és ő elégedetlen.

Az egész bábszínház a férfié: a vasorrú bába a feleség, Juliska és Jancsika pedig a gyerekek szerepében. Ő, mint a mese kitalálója és megálmodója nap, mint nap újra írhatja az eseményeket. Kénye-kedve szerint. Ő kétségkívül egy elismert rendező. „Sajnos ilyen világban élünk.” Mondaná Évike, akinek elmesélem a történetet. A reakciója természetes, hisz minden nap megnézi a híreket: a férj egy baltával meggyilkolta a családját, majd magával is végzett. Később a Mónika showt, ahol Tildát épp jól pofonvágta a férjura főműsoridőben, mert ahhoz szottyant kedve. Majd ki nem hagyná hőn szeretett sorozatát, amelyben annyi „barátot” lát az ember, hogy az már nem is igaz! Érthető: BARÁTOK KÖZT! Ahol mindenki hazudik mindenkinek, mindenki összefekszik a másik párjával. Most már nem csodálkozom, miért mondja Évike: „Sajnos, ilyen világban élünk.” Ő tényleg ilyen világban él.

„Ő választotta, ez az ő élete.” Mondaná a feleség unokatestvére, miután végignézte és szóról-szóra végighallgatta a zsarnok férj ócsárlását. Még hozzá is tenné: „Egyébként jó ember a Márton, csak néha bekattan.” És elkezdene sírni, mert nyomást gyakoroltak rá a mocskos szavak. Sírna, és csak azt hajtogatná, hogy nincs jól és kellene neki egy nyugtató.

Sajnos, ilyen világban élünk? Sajnos, ilyen világban élünk. A zsarnok büntetlenül zsarnokoskodhat, eltaposhat és megalázhat, mert a szociális és kedves emberek olyan mértékben szociálisak, hogy nem merik megtörni az antiszociálist. Pedig meg lehet. Ha mindenki összefogna és őszinte lenne, akkor olyan energiák mozdulnának meg, amitől a gonosz ember retteg. Mert retteg. Retteg a jó emberektől, a bennük lakozó erőtől és magától az igazságtól. Pontosabban a hazugságai leleplezésétől, amiben családja előtt mutatkozik.

Van remény, csak cselekedni kell!

Hozzászólások

@

Küldés