Miért maradnak életben a téves nézetek?

Póda Erzsébet  2010.1.14. 19:26

A lányok ugyanolyan jók matematikából, mint a fiúk...

Ugyanolyan tehetségesek matematikából a lányok, mint a fiúk - derült ki egy amerikai tanulmányból. A pennsylvaniai Villanova Egyetem tudósai összesen hatvankilenc ország csaknem félmillió, tizennégy és tizenhat év közötti diákjának teljesítményét elemezték a 2003-as TIMSS- és PISA-tanulmányok adatai alapján.


„A nőknek ebben a tudományágban való hátrányáról kialakult klisék éles ellentétben állnak a tudományos adatokkal” – közölte Nicole Else-Quest, a kutatás vezetője. Az eredmények szerinte azt mutatják, hogy a lányok is képesek a fiúkkal azonos teljesítményt nyújtani, ha ugyanolyan segédeszközökkel rendelkeznek, illetve ha vannak női példaképeik.

A nemek között ennek ellenére is megfigyelhető némi különbség, amely azonban országról országra változik: lényeges befolyásoló tényező például a nők életszínvonala és a társadalomban elfoglalt helyük. Azokban az országokban, ahol a nők fontos tudományos pozíciókat töltenek be, a lányok több önbizalommal és jobb számolási képességekkel bírnak.

Hasonló eredményre jutottak két évvel korábban olasz kutatók is. A firenzei European University Institute tudósai szintén a 2003-as PISA-felmérés eredményeit elemezték. Megállapították, hogy a lányok a matematikában is képesek lépést tartani a fiúkkal, ha a nemeket azonosan kezelik az adott országban.

(MTI)

Nem sűrűn ad helyet a sajtó a fentihez hasonló híreknek... Az ilyen nemi sztereotípiák (hogy a fiúk jobbak matematikából, vagy hogy a nők képességei mások) rendkívül káros hatásúak, mindkét nem tagjaira, sőt az egész társadalomra nézve. Ezeknek köszönhetően alakult ki – és a mai napig is tart – a sok egyéb hamis nézet közül az is, miszerint a nők kevésbé képesek jeleskedni például a természettudományokban. Az okok és magyarázatok hosszan tartanának, ezért jelen pillanatban álljon itt csak két példa a történelemből, amelyet valószínűleg egyetlen matematika- vagy informatikatanár nem említ meg az óráján... (Ha mégis, kérem, jelentkezzenek!)


Erna Schneider Hoover 1926-ban született Irvingtonban. Korán elkezdett érdeklődni a természettudományok iránt, a kislány korában olvasott Marie Curie életrajz biztatást jelentett számára, hogy az akkori viszonyok ellenére nők is érhetnek el sikereket tudományos pályán. Kitüntetéssel diplomázott klasszikus és középkori filozófiából és történelemből. Doktorátusa megszerzése után filozófiát és logikát tanított, amikor is a világ egyik vezető kutatóintézete, a Bell Laboratories komputerekkel, számítástechnikával foglalkozó részlege kutatói állást ajánlott fel neki. Itt az első évben egy házi oktatóprogramban vett részt, amelynek elvégzése egyet jelentett a számítástechnika diploma megszerzésével.
Férjhez ment, majd kislánya születésekor, a gyermekágyi lábadozás ideje alatt dolgozta ki alapvető jelentőségű találmányát, amelyet a mai napig alkalmaznak. Az intézet telefonközpontjában komoly problémát jelentett a bejövő hívások kezelése a vezetékes, mechanikus kapcsolórendszerrel, amely a nagy forgalom miatt gyakran felmondta a szolgálatot. Erna Hoover programja, az SPC (stored program control) képes a nagyszámú bejövő hívások kezelésére és a hívásfogadások irányítására. Forradalmi jelentőségű találmánya az első szabadalmaztatott szoftverek között volt. A módszert a telefontársaságok jelenleg is alkalmazzák, és az interneten milliószám küldött email forgalom alapja is az SPC.


Grace Murray Hoppert a szoftver nagyasszonyának tartották, bár kis, törékeny nő volt. 1906-ban született. Az egyetemen matematikát és fizikát tanult, matematikából doktorált, később oktatott. Valószínűség-számítási kurzusán hallgatói bridzselhettek vagy kockázhattak – egyik feladatuk ugyanis az volt, hogy a leosztás után ki kellett számítaniuk a lehetséges eredményeket.
A világháború kitörése után Grace Hopper szolgálatra jelentkezett a tengerészetnél. 43 évet töltött a haditengerészetnél, mint ellentengernagy. A programozás volt a szakterülete, az ő nevéhez fűződik az első gépi kódra fordító, úgynevezett compiler program, amely a számítástechnika új lehetőségeit teremtette meg. A második világháború után, a negyvenes évek végén, a Harvard Egyetemen kezdett dolgozni a Mark I. számítógéppel. (A MARK I szinte minden lényeges alapevet és szerkezeti elemet, alkatrészeket tartalmazott, amelyek a mai korszerű számítógépek alapját is képezik.) A kutatása alatt olyan programok írásán dolgozott, amelyek lehetővé teszik a kutatóknak, majd a nem szakmabelieknek is, hogy közvetlenül tudjanak a számítógéppel dolgozni. Kollégái reménytelennek találták ötletét: véleményük szerint számítógépet használni csak speciális ismeretekkel lehet. Grace később csoportjával (melyben négy nő és négy férfi dolgozott) megépítette az Univac I. computert, amely hússzor gyorsabb volt a Mark III-nál. Szívesen alkalmazott nőket. Úgy tartotta: „a nők azért lesznek rendkívül jó programozók, mert van kitartásuk, és mindig a dolgok végére járnak”. Ez a csapat volt az, amelyikkel kifejlesztették a COBOL (kobol) programnyelvet is. Common Business-Oriented Language azaz általános üzleti-ügyviteli célú nyelv, elsősorban számviteli, ügyviteli, nyilvántartási feladatok számítógépes megoldásához tervezett magas szintű programnyelv.
Nyugdíjba vonulása után fél évvel visszahívták, mivel rájöttek, hogy munkája nélkülözhetetlen. „A komputerekkel társalgó parányi idős hölgynek” nevezték. Pályafutása során számtalan díjban és kitüntetésben részesült.

Hozzászólások

@

Küldés