Női tapintat


Maceková Johanka  2007.6.8. 16:05

Idegesít, hogy mindig tekintettel vagyok másokra. Már nincs hangulatom sem erőm állandóan tapintatosnak lenni…

…állandóan odafigyelni másokra, csak magamra nem. Szörnyen fáraszt és zavar. Ennek ellenére nem tudok felhagyni vele. Honnan eredhet ez? A nevelésnek köszönhetem, vagy egyszerűen ilyen vagyok? Nem akarom elhinni, hogy velem született e tulajdonság, amely annyira a terhemre van, s amelytől olyan nehezen és hosszadalmasan lehet csak megszabadulni.

Naponta találkozom olyan emberekkel, akik önzők és mindenkit ignorálnak maguk körül. Egyrészt elítélem őket, másrészt viszont halkan irigykedem rájuk. Mennyivel szabadabb lennék, ha nem kellene állandóan arra gondolnom, milyen kihatással lesz másokra az, amit cselekszem vagy amit mondok!

Ezalatt most nem a mások bántásának képességét értem, azt nem. Csak azt, hogy egyszerűen tudjak elszakadni az emberi közhelyektől, banalitásoktól -- legyek tapintatos, de azzal ne ártsak magamnak! Képes legyek úgy ülni a buszon, ahogy nekem megfelel. Az uszodában azzal a tudattal úszni, hogy mindenki kikerül engem. Ki tudjak lépni a fürdőszobából úgy, hogy ne takarítsak magam után. Rajta hagyjam a tányéron a rászáradt ételmaradékot. Ne tegyek mindent a helyére, még ha az a tárgy valakinek az útjában is lehet.

Emlékszem, amikor fiatalabb voltam, és vendégeket vártunk, nagyon ügyeltem arra, hogy tisztaság legyen nálunk. Nem tudom, miért és mióta kezdtem el fontosságot tulajdonítani ennek a lényegtelen jelenségnek. Ha viszont felidézek néhány gyermekkori emléket, az az érzésem, hogy a környezetem viselkedését figyelve vált meggyőződésemmé, hogy a rend és a tisztaság fontos. Hogy ez az, ami meghatározza a nő értékét – az a képessége, milyen tisztaságot és rendet képes tartani a lakásában, környezetében.

Ma már tudom, hogy a nők különbözőek. És az, hogy törődnek vagy nem törődnek a háztartásukkal, nem függ össze a „nőiségükkel”, sem az egyéniségükkel, sem saját magukkal. Ez csupán annak a jele, hogy egyesek rendet tartanak, mások pedig nem.

A női tapintat – megtanult erény.

Fordította: Jády Mónika



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

És mivel folytatódik? (2)

Póda Erzsébet

A lélekbúvárok szerint az egész nagyon egyszerű: az ember papírt és ceruzát vesz a kezébe, és feljegyzi a házasság mellett szóló érveket.

2018.5.8.    9


Az esküvővel kezdődik (1)

Póda Erzsébet

A házasság arról szól, hogy a kezdeti eufórikus, érzelmekben gazdag időszakot felváltják a szürke hétköznapok.

2018.4.26.    10


Valentin-napi nagy Ő lista

Busai Hajnalka Lilla

Talán meg kellene tanulnunk elfelejtkezni a női magazinok által belénk sulykolt módszerekről...

2018.2.14.    9


Kényszer és ártalom

Tompa Orsolya

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

2017.11.25.    5


A marionett bábuk

Oriskó Renáta

A marionett bábuk nap, mint nap magukra csatolják a láthatatlan zsinórokat, hogy mások kedvükre rángathassák őket.

2017.7.24.    14


A szépség ezer arca

Oriskó Renáta

A világ állandóan változik, mindig más a követendő példa, mások az aktuális trendek.

2017.6.1.    15


Foltok

Póda Erzsébet

Ül a számítógép mögött.

2017.4.26.    9


Magzatvíz

Póda Erzsébet

A magzatvíz vizsgálat – meg ami mögötte van és lehet...

2017.4.24.  1    31


Mindenki függ?

Oriskó Renáta

Ragaszkodás, hozzászokás, nem bírom nélküle állapot, függőség... Azt jelenti, rabjai vagyunk valaminek.

2017.3.24.    21


Megegyezés

Póda Erzsébet

Avagy a női lélek minden anyagiak felett.

2017.3.14.    11


Nellie Bly

Busai Hajnalka Lilla

Azaz eredeti nevén Elizabeth Jane Cochran volt az első női oknyomozó újságíró. A leghíresebb Viktória-korabeli nő, tíz napig élt beépülve egy akkori tébolydában.

2017.3.6.    24


Átlagos lányok

Póda Erzsébet

Úgy vagyunk szépek, ahogyan természetesen vagyunk.

2017.2.8.    18