Pánikhelyzetek 1.


Kabók Zita  2007.10.16. 18:57

Túlnyomórészt mi nők, de mint utóbb kiderült a férfiak is pánikolnak a párkapcsolatok terén.

Pánikolunk azért, ha van partnerünk, vagy ha nincs. Ha párkapcsolatban élünk, vagy ha nem. Ha anyaságra vagy apaságra adtuk már a fejünket, de akkor is, ha nem. Egyszóval minden ügyes-bajos dologért, ami a szerelmi ügyünkhöz fűződik. Vajon ennyire fontos, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb társat, hogy párkapcsolatban éljünk, és hogy minél hamarabb családot alapítsunk? Vajon tényleg, őszintén, mélyen ezt akarjuk, vagy csak a környezetünk szüntelen befolyása nyomaszt? Vajon miért hisszük azt, hogy nekünk is ugyanúgy kell élnünk, mint másoknak, párkapcsolatban vagy házasságban egy tucat gyerekkel az ölünkben? Egy jó munkahely, szabadidőnket kitöltő hobbi, egy életre szóló megbízható barát, egy egyetemi diploma, egy nemzetközi tanulmányi lehetőség esetleg ösztöndíj, vagy munkahelyi elismerés miért nem ér fel egy jó házassággal, partnerkapcsolattal? Miért van az, hogy minden bizalmas, ebédidős, munkahelyi vagy baráti, beszélgetés eme téma megvitatásába torkollik…?

Az alábbi történetek szereplői és az események, valósak. Az életből merítettem valamennyit.

Adam (28) Kanadából „menekült” Manchesterbe. A családja és a baráti köre erős nyomást gyakorolt rá, hogy ideje megnősülnie, így ő inkább eljött otthonról. Jóképű, meglepően vidám, céltudatos, magabiztos fiú. Mióta nekivágott a nagyvilágnak, pár hónapnál tovább nem marad egy helyen. Lassan már beutazza az egész földkerekséget. Jelenleg a cégünknél dolgozik, most itt horgonyzott le nyolc hónapra, hogy aztán Ausztrália felé vegye az útját.
– Egy-két év múlva azonban, miután minden kitűzött célpontra eljutok – mondja –, haza kell mennem. Nem szívesen teszem – szögezi le. – A barátaim mindegyikének van már családja, és rosszul érzem magam, ha köztük vagyok. Erős nyomást gyakorolnak rám, hogy én is ugyanezt tegyem, holott jó nekem így, ahogy van.

Azt gondolhatnánk, Adam biztosan falja a nőket, és nem akarja lekötni magát, azonban ez nem igaz. Adam-nek két munkahelye van: hétfőtől péntekig az irodánkban dolgozik, hétvégénként pedig esküvőkön szolgál fel, hogy aztán a megspórolt pénzből minél hamarabb útra kelhessen. Adam amióta elköltözött otthonról, két éve, még nem látogatta meg a szüleit. Vajon miért…?

Laura (32) nemrég vált el, csakúgy, mint az unokatestvére Sam. Sam tegnap véletlenül összefutott Laurával. Véleményt cseréltek. Laura panaszáradattal öntötte el Sam-et, hogy mennyire nehéz neki. A baráti körében mindenki megállapodott már, családjuk van, ezért teljesen pánikba esett: mi lesz vele, hogyan fog magának gyorsan egy új partnert találni? Sam azt mondta, őt ez a probléma valahogy nem érdekli, boldognak érzi magát partnernő nélkül is. Szerinte felesleges aggódni a jövő és mások elvárásai miatt. A dolgok úgyis majd úgy történnek, ahogyan azoknak történniük kell. Sam leszögezte, hogy nekik, férfiaknak azért könnyebb, hiszen minden megerőltetés nélkül találnak maguknak egy – akár sokkal – fiatalabb barátnőt, és meg van oldva a probléma!
Tényleg a fiatal barátnő a kulcs…?

Lorna (31) menedzser, jól fizető állása van, szolgálati kocsija, divatos ruhái, saját háza. Valami mégis hiányzik neki. Hát persze! Egy férfi! Lorna szenvedélyesen keresi élete párját.
– Ha nem találok megfelelő partnert egy éven belül, spermadonor után nézek, és egyedül vállalok gyereket – mondta. – Mégsem várhatok örökké! Két hete azonban egy új „példány” akadt a hálójába. Azóta csak az áradozásait halljuk. Bár még csak két randin volt, Lorna már a közös gyerekekről beszél. De van egy kis bökkenő: az talán nem is baj, hogy a fiú még csak huszonnyolc, de se lakása, se autója, s még egy jó állása sincs. Lornának ez nem számít. Sőt randi előtt érte megy, utána meg hazaviszi. Vajon az éttermi számlákat is ő fizeti…?

(Folytatjuk)



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Pánikhelyzetek 2.

Kabók Zita

Nehogy aztán eredménytelenül tapogatózzunk a sötétben...

2007.10.22.    4

A rovat további cikkei

Egyedül

Póda Erzsébet

Nemrég egy idézet indult körútjára a közösségi oldalon: „Ha összebarátkozol saját magaddal, sosem leszel egyedül.”

2020.10.17.    17


Független

Tilajcsík Dóra

A „függetlenség” kifejezést hallva az utóbbi években valahogy mindenki elborzad.

2020.6.27.   


És mivel folytatódik? (2)

Póda Erzsébet

A lélekbúvárok szerint az egész nagyon egyszerű: az ember papírt és ceruzát vesz a kezébe, és feljegyzi a házasság mellett szóló érveket.

2020.5.8.    9


Az esküvővel kezdődik (1)

Póda Erzsébet

A házasság arról szól, hogy a kezdeti eufórikus, érzelmekben gazdag időszakot felváltják a szürke hétköznapok.

2020.4.26.    10


Női kategóriáink

Póda Erzsébet

Nők: férjezettek, elváltak, szinglik, újraházasodtak, gyermektelenek, sokgyermekesek.

2020.3.19.    26


Nőnap – a miénk!

Póda Erzsébet

Ünnepeljük-e a nőnapot vagy sem? Egy ideje nagy dilemma.

2020.3.8.    31


Eltévedt feminizmus

Póda Erzsébet

Egy ideje mélyen hallgatnak a feminista mozgalmak képviselői. Ma már nem feszülnek olyan vehemensen egy-egy női témának. (Egy régebbi írásunk a nőnap alkalmából...)

2020.3.7.  16    14


Érzékhiány

Póda Erzsébet

Azt mondják, a nők intuitív lények: előre megéreznek, kitalálnak dolgokat...

2019.10.16.    6


Az utolsó „boszorkány”

Jády Mónika

A svájci Glarusban fényinstallációval, valamint irodalom- és kultúrtörténeti körúttal emlékeznek a több mint 200 éve kivégzett Anna Göldire.

2019.9.7.    22


Megint nőies

Póda Erzsébet

Ki a nőies és ki nem az? Mit kell tenni a nőiességért? Egyáltalán: mitől nő a nő?

2019.7.1.  2    15


Kényszer és ártalom

Tompa Orsolya

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

2018.11.25.    5