A gyilkos


Póda Erzsébet  2010.2.13. 8:45

Éjfél van. Állok a sötét sikátor mélyén.

Egy ideje már fázom, de ki kell bírnom, míg bezár a bár. Onnan indul. Itt fog elhaladni, itt kell elhaladnia mellettem. A hideg borotva a kezemben rég felforrósodott. Legalább melegít. Százszor elképzeltem, hogy fogom csinálni. Mit százszor? Ezerszer! Amint elhalad mellettem, amint megcsap a parfümje illata, amint elkap a hév, az a forró, semmihez sem hasonló szenvedély, amint megragadom a karját, s az arcába vágok, hogy kiáltani se bír. Ájultan zuhan a karjaimba, az orrából csepegő vér a kezemet simogatja majd, mint valami szerves bársony. Senki sem fog hallani semmit. Húzom magam után a bokrok közé. A város kihalt, ez a része biztos. Sokszor voltam már itt, megfigyeltem a szokásokat. Egyetlen élő ember nem halad végig ezen az úton ilyenkor, csak ő. Aztán ott a bokor alatt! Ó, te szemét ribanc! Tudod-e, hogy mit fogok ott csinálni veled? Százszor elképzeltem. Ezerszer! A tehetetlen meleg test, ha erre húzom, erre mozdul, ha arra húzom, arra mozdul! Úgy, ahogy én akarom! Nem menekülsz, madárka! Ma nem. A mai napon örökké az enyém leszel és senki másé...!

A bár bezárt. Hallom a cipők kopogását. Erre jön, itt megy el mellettem. Megcsap a parfümje illata. Elkap az a forró, semmihez sem hasonlítható szenvedély. Agyamat elönti valami őrült plazmaköd, a szám kiszárad. Nyúlok felé, hogy megragadjam a karját…
De akkor – egy tompa puffanás! Fájdalom. Sötétség.

Látom magam odafentről, a sikátor tetejéről. A fejem szétdurrant, nem maradt belőle semmi, csak véres cafatok. A nyakamból vastagon lüktet a vér. A lány ott áll mellettem, kezében revolver. Úgy látszik, szétlőtte a fejemet…



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Macskakő

Póda Erzsébet

Amikor nagyanyámat, akit különleges képességei miatt boszorkánynak tartottak a faluban, eltemették a temető sarkában, arccal lefelé, egy három méterre leásott gödörbe, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

2017.3.5.    5


Sorstanulság

Póda Erzsébet

Akkor, amikor találkoztunk, s beszélgetni kezdtünk, férfias volt, pont, mint ahogy azt megálmodtam.

2016.8.25.    9


Póda Erzsébet

A kislány az ablakban könyökölt. Vastag pokrócba bugyolálva, egy széken térdelve nézte a sötét éjszakát.

2014.12.31.  2    10


Csönd

Póda Erzsébet

Néha nem lehet azt mondani, hogy majd lesz valahogy.

2013.9.15.    26


Olthatatlan parázs

Póda Erzsébet

Bátyáim óvtak széltől, naptól, hideg víztől, rossz időtől, mások csípős nyelvétől.

2013.3.3.  1    27


A kisbaba

Póda Erzsébet

Rekkenő hőség volt. Mezítelen talpamat hiába dörgöltem némi enyhülés reményében a fűcsomóhoz. Nem segített.

2012.6.24.    11

A rovat további cikkei

Anyagias sütemény

Danczi Mónika

Mai anyagias világunkban – hallatszik mindenfelől.

2015.11.2.    16


Újratervezésben

Wolner Annamária

Nem tudom, hogyan s miképp kerültem ide, milyen láthatatlan kéz, vagy felsőbb akarat tolt előre.

2015.10.29.    21


Egy tábor pillanatképei

Nagy Erika

Nyári jegyzet - szigorúan 18 felettieknek...

2015.7.21.  1    2


Az anya

Mester Györgyi

Az egyszeri gyermek világgá ment. Sokáig odavolt a nagyvilágban, ám egyszer csak hazatért...

2015.5.2.    26


Emberi habos kakaó

Palkó Emese

Nem fontos a lány neve. Nem fontos a férfié sem. A lány nevet adott a férfi kutyájának, de csak magában.

2015.3.2.    37


Lavina

Mester Györgyi

Az egész egy aprósággal kezdődött.

2014.7.2.    7