Halálugrás


Kovács Andrea  2010.7.6. 8:10

Úgy érzem magam, mint egy elrontott előadás után.

Keserűséget és dühöt tapasztalok azért, mert feltétel nélkül megbíztam benned.

Két artista vonult a manézsba: Te és Én. Együtt mutattuk volna be világraszóló számunkat a semmiben lógva a trapézon.

A közönség tapsolt és éljenezett, mi pedig boldogan fogadtuk az elismerő pillantásokat. Kifestett arcom bizonytalanságot tükrözött, de mégsem féltem, mert fogtad a kezem. Hiszen annyit gyakoroltunk, rengeteg biztatás kaptam tőled. Úgy éreztem, hogy megbízhatok benned.

Felmásztunk hát a trapézra és elkezdtük a számot. Minden a terv szerint haladt. A döntő pillanatban azonban, mikor kapaszkodóra lett volna szükségem, elengedted a kezem. Egy percig még éreztem a szorításod, de mikor elszántam magam az ugrásra, kicsúszott kezedből kezem. Zuhantam egy nagyot, még szerencse, hogy a védőháló elkapott. Csak arra eszméltem fel, hogy leestem. Meglepő módon az arcodon semmi megbánás nem mutatkozott. Nagy nehezen felálltam, és első gondolatomtól vezérelve berohantam az öltözőbe. Az ajtó nagyot csapódott mögöttem, majd az asztalomra borulva sírni kezdtem.

Most itt ülök a járdaszegélyen. Lassan teljesen besötétedik. Az utcai lámpák pislognak csak rám szép sötét szemeid helyett. Bennem pedig hideg érzés árad szét. Egyre fogy a fény, már túl kevés.

Te, én félek egyedül. Ugye nem hagytál itt…?



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Anyagias sütemény

Danczi Mónika

Mai anyagias világunkban – hallatszik mindenfelől.

2015.11.2.    16


Újratervezésben

Wolner Annamária

Nem tudom, hogyan s miképp kerültem ide, milyen láthatatlan kéz, vagy felsőbb akarat tolt előre.

2015.10.29.    21


Egy tábor pillanatképei

Nagy Erika

Nyári jegyzet - szigorúan 18 felettieknek...

2015.7.21.  1    2


Az anya

Mester Györgyi

Az egyszeri gyermek világgá ment. Sokáig odavolt a nagyvilágban, ám egyszer csak hazatért...

2015.5.2.    26


Emberi habos kakaó

Palkó Emese

Nem fontos a lány neve. Nem fontos a férfié sem. A lány nevet adott a férfi kutyájának, de csak magában.

2015.3.2.    37


Lavina

Mester Györgyi

Az egész egy aprósággal kezdődött.

2014.7.2.    7


Nincs más szerelem

Halász Kata

A hétvégi vers helyett ezúttal rendhagyó módon egy irodalmi impresszióval jelentkezünk.

2013.12.15.    8


Csönd

Póda Erzsébet

Néha nem lehet azt mondani, hogy majd lesz valahogy.

2013.9.15.    26


Tavaszi sugallat

Nagy Csivre Katalin

A várva várt tavaszi napsugarak, ha sokat késve is, de megérkeztek.

2013.4.17.   


Mosoly

Puha Andrea

Csendes a ház, mindenki alszik még. Valamikor hajnal és reggel között jár az idő.

2013.4.10.  1   


Kilátások

Puha Andrea

Az ablakpárkány volt a kedvenc helye.

2013.3.21.    17


Néha

Puha Andrea

Néha mások vagyunk, mint azt elvárják tőlünk. Miért is ne?

2013.3.5.  2    22