A szívkobold megszólal

Puha Andrea  2011.12.21. 6:10

Szerettek hazudni magatoknak, letagadni dolgokat, bizonygatni az igazatokat...

...ami nem az, és ha meg merem mondani a véleményem, a színtiszta igazságot, azt, amint a mozdulatodból, izmaidból, testeden végigszaladó ingerekből olvasok ki, meg a gondolataidból, csak kiabáltok és kikéritek magatoknak, és még le is hülyéztek, ha olyanotok van. Persze, tudom, az igazság néha fáj, néha bosszantó, legfőképpen ijesztő.

Milyen képmutató kis dög voltál, mikor azzal a sráccal találkoztál. Azt mondtad, csak összefuttok, és úgyis hamar hazajössz, kedved sincs, de azért csak elmentél, mert addig piszkáltalak, míg rá nem bólintottál. A tervezett két órából több lett.

És utána is laza voltál, hogy ugyan, úgyse, csak jófej, meg mittudomén. Asszem ekkortájt kezdtem a hajam tépni.

A második találkozó után se változtál, pedig akkor már mondtam, hogy azért na, vannak itt jelzések. Lehülyéztél, jól van, megszoktam, én is téged, egyszer talán majd megbecsülsz, és úgyis én fogok röhögni rajtad, csak ezt még nem tudod. A harmadik végén, mikor elfutottál, de, elfutottál, nem vitázom, akkor tértem át a mellkasszőrzetemre, mert a hajam elfogyott.

Azért meg kell hagyni, fejlődőképes voltál. Hallgattál rám, csak letagadtad. Ha azt mondtam, menj, akkor mentél. Csak lekezelő voltál, a modorod hagyott némi kívánnivalót maga után, de hát istenem, senki sem tökéletes. Te meg amúgy is különösen makacs egy nőszemély vagy.

Még a következő találkozónak is úgy indultál neki, hogy jó, Ikeáztok, aztán lelépsz a Westendbe magad. De utána még beültetek moziba is, és akkor már röhögnöm kellett. A moziban próbáltál nem nagyon hozzáérni, de a szemed sarkából odapislantottál néha. Persze ezt is elmismásoltad, hogy nem, csak azt hitted, mondani akar valamit. Persze, moziban dumálni, tudod kit etess kisanyám! És akkor naivan elmentetek a lakása elé, hogy lerakja a cuccát, aztán sétáltok tovább. Meg voltál győződve, hogy a kapun tovább nem jutsz, aztán dehogynem. Mondtam, hogy röhögni fogok. De hát, akkor már nem figyeltél te semmire. Rajta kívül.

Azt szeretem benned, hogy azért mindig hallgatsz rám. Még ha nem is ismered be, akkor is tudod, hogy igazam van, csak lassan adagolod magadnak. Én pedig mondtam neked, hogy itt valami van. Csak az sokszor olyan ijesztő, tudom. Olyan vagy,mint egy vad ló, akit meg kell zabolázni, de aztán megnyugszol, ha eleget győzködnek. Jó vagyok mi? Oké, persze, ez nem csak az én érdemem. Az övé is.

Hozzászólások

@

Küldés