A szívkobold megszólal


Puha Andrea  2011.12.21. 6:10

Szerettek hazudni magatoknak, letagadni dolgokat, bizonygatni az igazatokat...

...ami nem az, és ha meg merem mondani a véleményem, a színtiszta igazságot, azt, amint a mozdulatodból, izmaidból, testeden végigszaladó ingerekből olvasok ki, meg a gondolataidból, csak kiabáltok és kikéritek magatoknak, és még le is hülyéztek, ha olyanotok van. Persze, tudom, az igazság néha fáj, néha bosszantó, legfőképpen ijesztő.

Milyen képmutató kis dög voltál, mikor azzal a sráccal találkoztál. Azt mondtad, csak összefuttok, és úgyis hamar hazajössz, kedved sincs, de azért csak elmentél, mert addig piszkáltalak, míg rá nem bólintottál. A tervezett két órából több lett.

És utána is laza voltál, hogy ugyan, úgyse, csak jófej, meg mittudomén. Asszem ekkortájt kezdtem a hajam tépni.

A második találkozó után se változtál, pedig akkor már mondtam, hogy azért na, vannak itt jelzések. Lehülyéztél, jól van, megszoktam, én is téged, egyszer talán majd megbecsülsz, és úgyis én fogok röhögni rajtad, csak ezt még nem tudod. A harmadik végén, mikor elfutottál, de, elfutottál, nem vitázom, akkor tértem át a mellkasszőrzetemre, mert a hajam elfogyott.

Azért meg kell hagyni, fejlődőképes voltál. Hallgattál rám, csak letagadtad. Ha azt mondtam, menj, akkor mentél. Csak lekezelő voltál, a modorod hagyott némi kívánnivalót maga után, de hát istenem, senki sem tökéletes. Te meg amúgy is különösen makacs egy nőszemély vagy.

Még a következő találkozónak is úgy indultál neki, hogy jó, Ikeáztok, aztán lelépsz a Westendbe magad. De utána még beültetek moziba is, és akkor már röhögnöm kellett. A moziban próbáltál nem nagyon hozzáérni, de a szemed sarkából odapislantottál néha. Persze ezt is elmismásoltad, hogy nem, csak azt hitted, mondani akar valamit. Persze, moziban dumálni, tudod kit etess kisanyám! És akkor naivan elmentetek a lakása elé, hogy lerakja a cuccát, aztán sétáltok tovább. Meg voltál győződve, hogy a kapun tovább nem jutsz, aztán dehogynem. Mondtam, hogy röhögni fogok. De hát, akkor már nem figyeltél te semmire. Rajta kívül.

Azt szeretem benned, hogy azért mindig hallgatsz rám. Még ha nem is ismered be, akkor is tudod, hogy igazam van, csak lassan adagolod magadnak. Én pedig mondtam neked, hogy itt valami van. Csak az sokszor olyan ijesztő, tudom. Olyan vagy,mint egy vad ló, akit meg kell zabolázni, de aztán megnyugszol, ha eleget győzködnek. Jó vagyok mi? Oké, persze, ez nem csak az én érdemem. Az övé is.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Szívkobold

Puha Andrea

Néha meg vagyok győződve róla, hogy él a szívemben egy kis kobold, akinek nagyon izmos lábai vannak.

2011.12.5.  1   

A rovat további cikkei

Macskakő

Póda Erzsébet

Amikor nagyanyámat, akit különleges képességei miatt boszorkánynak tartottak a faluban, eltemették a temető sarkában, arccal lefelé, egy három méterre leásott gödörbe, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

2017.3.5.    5


Barna Berni:The One

Wolner Annamária

Ez a könyv nem akarja megmondani a tutit. Finoman, de határozottan ültet le, és elgondolkodtat.

2017.2.14.    18


Karácsonyi díszek

Wolner Annamária

Egész éjszaka hatalmas pelyhekben hullott a hó, és reggelre mindent beborított.

2016.12.25.    4


Sorstanulság

Póda Erzsébet

Akkor, amikor találkoztunk, s beszélgetni kezdtünk, férfias volt, pont, mint ahogy azt megálmodtam.

2016.8.25.    9


A pipacsok hallgatnak

Póda Csanád

Mikor elindult, már hallani vélte a távolban a rendőrautók szirénázását. Persze lehet, hogy csak a füle csengett, bár izgulni nem izgult.

2016.3.30.    3


A hosszú élet titka

Mester Györgyi

Amikor a vásárcsarnok kijáratánál összefutottak, mindkettejük kezében hatalmas, tömött szatyrok lógtak, mégis, udvariaskodni próbáltak egymással.

2016.2.13.    8


Végső diagnózis

Mester Györgyi

Fáradékony? Hát, tudja, én se bírnék órákat ilyen magas sarkú cipőben járni.

2015.10.19.    17


Birkatársadalom

Danczi Mónika

A hatalmasok azon törték a fejüket, hogyan lehetne minél nyugalmasabb életet élni.

2015.9.30.    22


Egérút

Mester Györgyi

Ócska egy nap volt, ez a szerdai. Szinte minden balul ütött ki...

2015.6.24.    3


Erőből szép

Mester Györgyi

Van, aki festetlen, természetes arcszínnel is ki mer menni az utcára, az emberek közé...

2015.1.17.    14


Póda Erzsébet

A kislány az ablakban könyökölt. Vastag pokrócba bugyolálva, egy széken térdelve nézte a sötét éjszakát.

2014.12.31.  2    10