Pesti mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegénylegény.
Az apja a kőbányai sörgyárban dolgozott, és ha sikerült a hibás termékekből megkaparintania pár üveggel, akkor megverte a legényt. Az anyja az utcán tengődött, ki tudja miből szerezte a piára meg cigire valót. Nyilván valami forgalmas út szélén koldult. A lakótelep, ahol a többi szegény emberrel együtt laktak, még a második világháború előtt épült. Téglából – szóval, bent tartotta volna a meleget. Már, ha lett volna pénz a gázszámlára.
A szegénylegény el-eljárt az iskolába, meg mellé is, hogy egy kis fekete melóból legalább kajára teljen. A jegyei persze nem voltak a legjobbak, így gimnáziumba se vették fel, pedig szorgosan tanult, és azért úgy-ahogy, de le is érettségizett.
A szegénylegény útra kélt hát, hogy szerencsét próbáljon a munkapiacon, de nem kellett senkinek, mert nem volt se ajánlólevele, se gyakorlata. Csak néhány alkalmi munkát tudott szerezni magának az építkezéseken.
Az anyja a nyáron meghalt, az apja pedig így az ő nyakába szakadt. Alig lehetett bírni az öreggel. Mindig otthon volt, mert mikor részegen ment be dolgozni, és az egyik gép levágta két ujját, akkor gyorsan leszázalékolták, és elküldték a sörgyárból.
Nagyon elkeseredett a szegénylegény. Olyannyira, hogy a szíve majd´ meghasadt! Csak járta az utcákat, míg a Népszínház utcába nem tévedt. Ott találkozott a három ördöggel. Az egyik cigarettát, a másik alkoholt, a harmadik meg drogot kínált neki.
Nagy szomorúságában a szegénylegény elfogadta azokat, és ezután minden pénzét az ördögök portékájára költötte, mindig egyre többet, és többet akarva.
Persze tudták az ördögök, hogy a következő adagért, amiért a szegénylegény biztosan el fog jönni, nem tud majd fizetni, de nem baj! Beállítják majd szépen koldusnak, és ráveszik, hogy nekik adja a napi keresetét.
Így is lett.
A szegénylegény a körutat járta naphosszat. Haza már nem mert menni. Az öreg biztos taccson volt, már, ha még élt, meg odahaza úgyis csak a gondok várták.
Így telt el öt hosszú év, és még egy kevés. Az időt csak a Nyugati előtti digitális tábláról tudta, már, ha le tudta olvasni mámorában a számokat.
Eltelt még öt év, aztán még öt, és még kettő, de a remény szikrája se látszott a sötét horizonton. Tél volt, fázott. A melegedőben nem volt hely, hát kifeküdt a padra. Hideg volt. Álmosító hideg. Fáradt volt. Elaludt.
Egyszer volt, már nincs...
A szerző illusztrációs felvétele
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Hó
A kislány az ablakban könyökölt. Vastag pokrócba bugyolálva, egy széken térdelve nézte a sötét éjszakát.
2021.12.28. 2 10
Hallgass a szívére!
Marie Fredriksson - Helena von Zweigbergk: :Listen To My Heart - Hallgass a szívemre! című könyvét ajánljuk mindenkinek!
2020.12.9.
Macskakő
Amikor nagyanyámat, akit különleges képességei miatt boszorkánynak tartottak a faluban, eltemették a temető sarkában, arccal lefelé, egy három méterre leásott gödörbe, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.
2019.3.19. 11
Karácsonyi díszek
Egész éjszaka hatalmas pelyhekben hullott a hó, és reggelre mindent beborított.
2017.12.22. 6
Barna Berni:The One
Ez a könyv nem akarja megmondani a tutit. Finoman, de határozottan ültet le, és elgondolkodtat.
2017.2.14. 26
Sorstanulság
Akkor, amikor találkoztunk, s beszélgetni kezdtünk, férfias volt, pont, mint ahogy azt megálmodtam.
2016.8.25. 9
A pipacsok hallgatnak
Mikor elindult, már hallani vélte a távolban a rendőrautók szirénázását. Persze lehet, hogy csak a füle csengett, bár izgulni nem izgult.
2016.3.30. 3
A hosszú élet titka
Amikor a vásárcsarnok kijáratánál összefutottak, mindkettejük kezében hatalmas, tömött szatyrok lógtak, mégis, udvariaskodni próbáltak egymással.
2016.2.13. 8
Végső diagnózis
Fáradékony? Hát, tudja, én se bírnék órákat ilyen magas sarkú cipőben járni.
2015.10.19. 17
Birkatársadalom
A hatalmasok azon törték a fejüket, hogyan lehetne minél nyugalmasabb életet élni.
2015.9.30. 22