Pesti mese


Kulcsár Tímea Ágnes  2013.4.18. 4:26

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegénylegény.

Az apja a kőbányai sörgyárban dolgozott, és ha sikerült a hibás termékekből megkaparintania pár üveggel, akkor megverte a legényt. Az anyja az utcán tengődött, ki tudja miből szerezte a piára meg cigire valót. Nyilván valami forgalmas út szélén koldult. A lakótelep, ahol a többi szegény emberrel együtt laktak, még a második világháború előtt épült. Téglából – szóval, bent tartotta volna a meleget. Már, ha lett volna pénz a gázszámlára.

A szegénylegény el-eljárt az iskolába, meg mellé is, hogy egy kis fekete melóból legalább kajára teljen. A jegyei persze nem voltak a legjobbak, így gimnáziumba se vették fel, pedig szorgosan tanult, és azért úgy-ahogy, de le is érettségizett.

A szegénylegény útra kélt hát, hogy szerencsét próbáljon a munkapiacon, de nem kellett senkinek, mert nem volt se ajánlólevele, se gyakorlata. Csak néhány alkalmi munkát tudott szerezni magának az építkezéseken.
Az anyja a nyáron meghalt, az apja pedig így az ő nyakába szakadt. Alig lehetett bírni az öreggel. Mindig otthon volt, mert mikor részegen ment be dolgozni, és az egyik gép levágta két ujját, akkor gyorsan leszázalékolták, és elküldték a sörgyárból.
Nagyon elkeseredett a szegénylegény. Olyannyira, hogy a szíve majd´ meghasadt! Csak járta az utcákat, míg a Népszínház utcába nem tévedt. Ott találkozott a három ördöggel. Az egyik cigarettát, a másik alkoholt, a harmadik meg drogot kínált neki.
Nagy szomorúságában a szegénylegény elfogadta azokat, és ezután minden pénzét az ördögök portékájára költötte, mindig egyre többet, és többet akarva.

Persze tudták az ördögök, hogy a következő adagért, amiért a szegénylegény biztosan el fog jönni, nem tud majd fizetni, de nem baj! Beállítják majd szépen koldusnak, és ráveszik, hogy nekik adja a napi keresetét.

Így is lett.

A szegénylegény a körutat járta naphosszat. Haza már nem mert menni. Az öreg biztos taccson volt, már, ha még élt, meg odahaza úgyis csak a gondok várták.
Így telt el öt hosszú év, és még egy kevés. Az időt csak a Nyugati előtti digitális tábláról tudta, már, ha le tudta olvasni mámorában a számokat.
Eltelt még öt év, aztán még öt, és még kettő, de a remény szikrája se látszott a sötét horizonton. Tél volt, fázott. A melegedőben nem volt hely, hát kifeküdt a padra. Hideg volt. Álmosító hideg. Fáradt volt. Elaludt.

Egyszer volt, már nincs...



A szerző illusztrációs felvétele



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Macskakő

Póda Erzsébet

Amikor nagyanyámat, akit különleges képességei miatt boszorkánynak tartottak a faluban, eltemették a temető sarkában, arccal lefelé, egy három méterre leásott gödörbe, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

2017.3.5.    5


Barna Berni:The One

Wolner Annamária

Ez a könyv nem akarja megmondani a tutit. Finoman, de határozottan ültet le, és elgondolkodtat.

2017.2.14.    18


Karácsonyi díszek

Wolner Annamária

Egész éjszaka hatalmas pelyhekben hullott a hó, és reggelre mindent beborított.

2016.12.25.    4


Sorstanulság

Póda Erzsébet

Akkor, amikor találkoztunk, s beszélgetni kezdtünk, férfias volt, pont, mint ahogy azt megálmodtam.

2016.8.25.    9


A pipacsok hallgatnak

Póda Csanád

Mikor elindult, már hallani vélte a távolban a rendőrautók szirénázását. Persze lehet, hogy csak a füle csengett, bár izgulni nem izgult.

2016.3.30.    3


A hosszú élet titka

Mester Györgyi

Amikor a vásárcsarnok kijáratánál összefutottak, mindkettejük kezében hatalmas, tömött szatyrok lógtak, mégis, udvariaskodni próbáltak egymással.

2016.2.13.    8


Végső diagnózis

Mester Györgyi

Fáradékony? Hát, tudja, én se bírnék órákat ilyen magas sarkú cipőben járni.

2015.10.19.    17


Birkatársadalom

Danczi Mónika

A hatalmasok azon törték a fejüket, hogyan lehetne minél nyugalmasabb életet élni.

2015.9.30.    22


Egérút

Mester Györgyi

Ócska egy nap volt, ez a szerdai. Szinte minden balul ütött ki...

2015.6.24.    3


Erőből szép

Mester Györgyi

Van, aki festetlen, természetes arcszínnel is ki mer menni az utcára, az emberek közé...

2015.1.17.    14


Póda Erzsébet

A kislány az ablakban könyökölt. Vastag pokrócba bugyolálva, egy széken térdelve nézte a sötét éjszakát.

2014.12.31.  2    10


Ingovány

Nagy Erika

Amikor kijött a rehabilitációról, szülei ismét befogadták. Volt ígéret, több mint csillag az égen.

2014.12.26.    7